Mindannyian ismeritek az újszövetségi példázatot a tíz szűzről és a vőlegényről. Tíz szűz egy éjjel kiment várni a vőlegényt, ezek közül a szüzek közül 5 balga, és 5 eszes volt. A balgák csak lámpást vittek magukkal, olajat viszont nem, így lámpásaik hamar kialudtak az est sötétjében. Hiába kérték a másik öt szüzet, hogy adjanak nekik olajat, azok elküldték őket inkább a piacra, hogy vegyenek maguknak. Amíg ők távol voltak, a vőlegény megérkezett, és csak 5 szüzet talált ott, velük pedig bement a házába. Mikor a balgák visszaértek, nem találtak senkit, és hiába kopogtattak a vőlegény ajtaján, az nem ismerte meg őket, így kint maradtak.

Sok "nem tudjátok sem a napot, sem az órát" jellegű példamondatot említhettem volna, azonban fölösleges lenne hosszú példázatot fölhasználni, hiszen a legtöbb embernek, akiknek kéne, még a legnyomósabb intésekre sem figyelnek fel. Nem kapnak észbe, amikor megértik a példabeszédek mögötti jelentést. El fog jönni az idő - és bár sejtéseink vannak róla, hogy mikor, de pontosan nem tudjuk - amikor az fog legrosszabbul járni, aki nem értette meg mindezeket. Rosszindulatú és manipulatív győzködésnek tűnhet ez az én számból/klaviatúrámból. Bizonyára úgy gondolod, hogy csak egy híveket mániákusan irányítani akaró keresztény ijesztgető szavai ezek, aki ráadásul még a saját elveit sem tartja be. Az igazság azonban az, hogy annyira nem is az én, a mozgalom, vagy a kereszténység érdeke az, hogy te felkészülten várd a helyzetet, amikor eljön az idő. Elsősorban inkább a te érdeked lenne kedves átlagember, nemzeti proletár, turbómagyar nemzeti akárki (és a jóég tudja, hogy milyen bugyrai vannak még ennek az egésznek). Megszólíthattam volna az ellenoldalt is, akik mégannyira sem hajlandóak belátni mindent.

Azonban titeket közelebb állónak vélek, közelebb állónak hozzánk. Mi a fene lesz majd veletek, ha változik a világ? Ott álltok majd egy mindent elsöprő vihar szemében, annak kellős közepén, ideológia, hit, tudás, és felkészültség nélkül. Akit egy ilyen közelgő vihar nem késztet gondolkodásra és készülődésre, az valószínűleg csak egy negatív értelemben vett a kalandor, egy "átutazó" ezen a térfélen, aki csak valamilyen esztétikai vagy önös érdekből csapódott ehhez a táborhoz, vagy egyszerűen csak biztosnak véli a "abban hiszek ami nekem tetszik" c. Metódust, vagyis a semmiben hisz, és ennek megfelelően nem is hajlandó túl sok mindent tenni a jövőért. "Aki egy morzsákkal beérni nem tudja..." Ahogyan az ellenség által halálra keresett és gyűlölt katonák mindenáron -nagyon helyesen - el akarják kerülni a fogságba esést, úgy nekünk is meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ne őrlődjünk majd kétségek között, ha eljön az idő.

Hogy tudjuk mit kell tenni, há a béke már nem lesz választható út, és hogy mindezeket a döntéseket magabiztosan, nyugodt nyugodt lelkiismerettel hozhassuk meg. És ebben a támaszunk csakis az Igazság, egy ideológia, egy hit lehet. Mert alig van rosszabb annál, amikor a zárt ajtók mögött találjuk mindazt, amire szükségünk lenne. Most a modern világ nyújtotta jólétben, viszonylagos mámorban aligha hatnak ezek a szavak. Nem fognak ezrek életmódot változtatni, áldozni a szabadidejükből a felkészülésre, - fizikai és szellemi felkészülés elválaszthatatlanul eggyütt jár és még az sem biztos, hogy a legtöbb olvasóban egy új gondolat szikrái keletkeznek, sőt, néhányan rosszul fogják magukat érezni, mert úgy érezhetik, ez az iromány róluk szól, azonban ők mégsem hajlandóak tenni bármi érdemit is. A lényeg azonban az, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet, és talán csak néhány mag hullik majd jó földbe, de ha egyáltalán nem is vetünk, akkor aratni sem fogunk.

Kitartás.hu