Nemrégen játszották a pesti mozikban az „Őrségváltás" című filmet. A zsidókérdés feszegetésének lelkesen tapsolt a mozi fiatalsága. Nekem pedig huszonnyolc év távlatán keresztül egy diákkori emlékem jutott eszembe:

Világháború volt akkor is. Katolikus, szerzetes-gimnáziumba jártam. Az osztályom 33 tanulója közül azonban 11 zsidó volt.

Nem mondhatom, hogy mind rosszak, romlottak voltak. Romlott is volt köztük, de akadt az a keresztények között is. Ezért nem is volt semmi különös baj közöttünk egészen addig, míg ki nem tört a botrány. Ez pedig így történt:

Önképzőköri elnök választására készülődött az iskola nagyfiús serege. Nagy esemény volt ez a diákok életében. Nagyobb, mint amekkorának a vezetőtanár képzelte. Folyt is a korteskedés, mint egy képviselőválasztás előtt. A zsidók, akik az irodalomban is a destruktív irány lelkes követői voltak, ösztönösen összefogtak és kijelentették, hogy minden zsidó a VIII-os X. Y.-ra fog szavazni... A keresztény fiúk pedig - régi keresztény és magyar szokás szerint - annyi jelöltet állítottak egymással szembe, ahányan voltak.

És az eredmény?

A katolikus szerzetesgimnázium önképzőkörének destruktív irányzatú zsidó elnököt választhattak az összefogó zsidók, mert a keresztény fiúk szavazata szétforgácsolódott a magyaros széthúzás miatt.

Jó pofon volt! És hála Istennek akkora, hogy a széthúzó keresztény fiúk is magukhoz tértek a széthúzás őrületéből, és mikor egy elszánt fiú belekiáltotta a terem dermedt némaságába:

- Zsidó elnököt pedig nem tűrünk!...

Elemi erővel tört ki a tiltakozás. Ordítottunk. Új választást követeltünk. És mikor nem törődtek viharzó tiltakozásunkkal, kivonultunk a gyűlésről - mi keresztények.

Zsibongó méhkassá lett a gimnázium. Az antiszemita hullám elöntötte a diákságot. Most már a keresztény fiúkat is egymásmellé pofozta ez a megszégyenítés. Volt már közös jelöltünk is. Sőt mikor a fronton levő társainknak is megírtuk a botrányos választást, a levél végén ezt lehetett olvasni: „Üdvözöl benneteket - a „Maxik" kivételével - minden osztálytársatok."

A zsibongás, a „bűd. zsidózás", a keresztények összetartó lelkesedése, a „passzív rezisztencia" és az új választás követelése, de még inkább az, hogy „választási formahibát" fedeztek fel, meghozta az új elnököt, - és a dühös antiszemitizmusunk elcsöndesedett a nélkül, hogy egyikünk is komolyan gondolt volna arra, hogy az élet hullámzik és a szemita hullámra jön majd az antiszemita hullám, - és nekünk az életben majd komolyabb harcokat kell vívnunk, mint a gimnáziumunk elzsidósodott önképzőkörében...

Miért mondtam én ezt el?

Azért, hogy a mostani dühösen antiszemita fiatalságnak nyíltan megmondjam: Nincs semmi új a nap alatt. Még a ti antiszemitizmustok se új. Voltunk antiszemiták mi is. És antiszemiták lesznek az utódok is, ha ti gyökeresen el nem intézitek az öröknek látszó és öröknek mondott „zsidókérdést".

Szándékosan mondtam „örökösnek látszó és örökösnek mondott" és mindig visszatérő zsidókérdést. Mert tiltakozom az ellen, hogy a zsidókérdés örök.

A zsidókérdés csak akkor lesz örök probléma, ha a fiatalság belefeküdve az antiszemita korszellemhullámba csak együtt sodortatja magát ezzel az árral. - Kiabál, tüntet, követel, szónokol, szócsőként szerepel pártok kezében, de mikor már jól kizsidózta, kikiabálta, tüntetésekkel jól kifárasztotta magát, akkor kimerülve megnyugszik abban, hogy eleget tett a korszellem antiszemitizmusának, de nem gondol arra, hogy a kiabálás, tüntetés után jönnie kell a komoly munkának: az igazi őrségváltásnak, az új honfoglalásnak.

Ha csak handabandázás egy fiatalság antiszemitizmusa, akkor igazán örök lesz ott a zsidókérdés. Mert míg dühöng és pusztít az antiszemita áradat, addig meghúzódnak a bűnösök, de ha elrohant ez a politikai tavaszi ár, akkor előbújnak a rejtekhelyeikről a régiek és nem sajnálnak majd semmi fáradságot, hogy az új honfoglalást ők csinálják meg a „zsidózásba" beleunt és egymást marcangoló magyar fiatalság helyett.

De az ilyen őrségváltásból nem kérek.

Legyen a magyar fiatalság antiszemita, de ne csak azért, mert most olyan európai nagyhatalmak ereje fújja az antiszemitizmus vitorláját, melyeknek hatalmi dinamizmusa óriási, de zsidósága aránytalanul kisebb, és ezért radikálisabban elintézhető, mint a mienk.

Legyen a magyar fiatalság antiszemita, de a magyar törvények keretein belül. Ne akarjunk olyan jó fiúk lenni, akik - csak azért, hogy jó fiúknak tűnhessenek fel - zsidótörvényeikkel túllicitálják azoknak legvérmesebb álmait is, akik előtt jó fiúknak akarnak látszani.

Legyen a magyar fiatalság antiszemita, de ne ragadtassa magát szadizmusra, mert a magyar faj lelke mélyén nem vérengző és nem kegyetlenkedő, és ne is legyen kapható ilyenekre még a jófiúságért sem.

Legyen csak antiszemita a magyar fiatalság és büntesse meg a zsidó bűnösöket és védje a keresztény magyarság anyagi ügyeit és érvényesülését, de ne bántson ártatlanokat és különösen ne olyan ártatlanokat, akik már megtagadták a közösséget a zsidósággal.

Legyen a magyar fiatalság antiszemita, de ne legyen politikai pártok utcán ágáló fellovalt tömege, és ne húzza olyan cézárok diadalkocsiját, akik az antiszemitizmus diadalkocsiján akarnak a hatalom Capitoliumára felvonulni, de a kocsijuk elé fogott fiatalságot nem teszik meg konzulokká, hisz Caligula a római történelemben is csak egy volt, de az is csak azért tehette a lovát konzullá, mert bolond volt.

Legyen a magyar fiatalság antiszemita, de nem éretlen lelkesedésben, - és ne gondolja, hogy a zsidótörvények maguk egyszer s mindenkorra megoldották a zsidókérdést.

Az lesz az igazi antiszemitaság, ha a magyar ifjúság nem pártoktól és más hatásoktól fellovalva, hanem magyar hivatástudattal és élniakarással készül a zsidókérdés megoldására, az őrségváltásra és az új honfoglalásra.

*

De azt kérdezhetnéd, hogyan készüljön a magyar fiatalság erre az új honfoglalásra?

Felelek erre is, bár tudom, hogy sokaknak - de csak a szerencséseknek - nem lesz mindenben kedvére az, amit most el fogok mondani. De elmondom, mert magyar kötelességnek érzem, hogy szemébe mondjam ezt az őrségváltásra készülő magyar fiatalságnak.

Tehát:

Sokan azt gondolják, ha törvényeket hozunk a zsidók hátrábbszorítására, - ha törvényekkel elvesszük a zsidóbirtokot, - ha nem engedjük egyetemekre a zsidókat, - ha az iparban és kereskedelemben is lehetetlenné tesszük őket, - ha majd kitoloncolják őket az országból, - akkor már megtörtént az új honfoglalás, mert most már minden őrhelyen nemcsak keresztény, hanem egyenesen „őskeresztény" magyar áll.

Ó, bár igaz lenne ez! Bár igaz lenne az, hogy a keresztlevéllel bizonyítható kereszteltség igazi keresztény lelkületet és életet is jelent. De jól jegyezzük meg: A kereszteltség még nem jelent keresztény, krisztusi életet. Hiszen szomorúan kell a bírósági ítéletek alapján is látnunk, hogy - bár nem mindenki, és ezért nem lehet általánosítani - mégis sokan akadtak, akik bizony kifogástalan ősökkel, hiteles keresztlevél-halmazzal, de nem krisztusi lelkülettel indultak neki az őrségváltás új honfoglalásának. A strohmannok, a kijárók, a zsidófedezők, a zsidóbirtok-igénylők, a sok szakképzetlen, de keresztény vezérigazgató, a tudatlanságban csak körmöt pucoló és súlyos havi ezreket felvevő cégtársak csak diszkreditálták az új magyar honfoglalást és lehetetlenné tették az igazi őrségváltást.

Talán ez indította Antal István propagandaminisztert is arra, hogy ország-világ füle hallatára belekiáltsa a magyar életbe, hogy azoknak, akik részt akarnak venni az új magyar honfoglalásban, azoknak nem elég a kereszteltségről tanúskodó keresztlevél, hanem lelkileg és életükben is krisztusinak kell lenniök.

Mert,

...akik - bár keresztények - mégis úgy lopnak, mint a zsidók loptak;

...akik - bár megkeresztelték őket - életükben, házasságukban, irodalmukban, színházukban éppen olyan pogányok, mint azok a zsidók, akiknek eltűnését a magyar életből mi is követeljük;

...akik éppúgy nem tudnak áldozatot hozni a magyarságért, mint nem tudtak a fajidegen zsidók;

...akik éppúgy nem irtóznak egy kis panamától, mint sok, akiket panamáikért mi se kívánunk vissza;

...akik a magyar sorskérdéseket éppúgy Isten nélkül akarják megoldani, mint liberalista, szabadkőmíves és kommunista elődeik,

...akik - bár megkereszteltek - de az életük pogányabb és krisztustalanabb, mint azoké a primitív népeké, akik még sohasem hallottak Krisztusról és a kereszténységről,

...az ilyenek - még ha száz keresztlevelük van is - tűnjenek el a magyar életből és ne állítsák magukat példaként a honfoglalásra készülő magyar ifjúság elé, mert ha ilyenek akarják végrehajtani az őrségváltást, akkor bent az országban a zsidók a markukba röhögnek, - kint az ország határán kívül pedig megvetnek bennünket.

A magyar őrségváltáshoz krisztusi életű, becsületes, áldozatkész, lélekben is keresztény magyarok kellenek.

De ez még nem elég.

Az új magyar honfoglaláshoz oly magyar fiatalság kell, mely a félreállított zsidóságnak nemcsak a helyét és fizetését vállalja, hanem a munkáját is.

Mert az nem megoldás, hogy valaki már 25 éves korában - minden szakképzettség nélkül - egy volt zsidó vállalat vezérigazgatósága után tör, - és ha pillanatnyilag nem is sikerül még a vezérigazgatóság, a hivatalban való cigarettázásért és körömpucolásért legalább annyi fizetést követel, mint a volt vezérigazgató.

Hát a munkát ki végzi el? Vagy talán minden őrségváltáson átment vállalatnak meglesznek a maguk - szakmunkát végző - házizsidai?!
Vagy talán munka nélkül akarjuk megcsinálni az őrségváltást?!

Elég szomorú jelenség, hogy hangos szóval követeljük az őrségváltást, de a magyar fiatalság csak a jó zsíros állások után vágyódik, de nem akarja vállalni a munkát az egész vonalon. Pedig hiába ülnek a hivatalokban szakképzetlen keresztények, ha ott, ahol az élet lüktet, nincsenek magyarok és keresztények. Ha nemcsak a hivatalokban lesznek keresztények, hanem ott is, ahol munkával, fáradhatatlansággal, szakképzettséggel, üzleti szellemmel készítik az aranyat és a vagyont, - akkor majd beszélhetünk magyar őrségváltásról.

És még valamit.

Panaszkodunk, hogy a magyar őrségváltás nehezen indul, mert a zsidóknál van a tőke és a pénz. Hát ebben - még a sok zsidókorlátozó rendelet ellenére is - még van igazság is. De nem a teljes igazság.

Egy őrségváltó fiatalember talán jobban találta el az igazságot:

- Hála Istennek, boldogulok. Ha szerényen is, de szépen megélek. Tőkém is van, - és becsületes munkámmal elapasztom a zsidók pénzforrását.

- De hogy jutott el idáig?

- Csak úgy, hogy megtanultam a zsidótól a szorgalmat - és különösen a pénz megbecsülését.

Mert itt van az őrségváltásnak egy nagy betegsége: A zsidó csak akkor kezdte szórni a pénzt, mikor már biztos alapokon állt. Mi - az őrségváltó fiatalságnak egy része - úgy bánunk a pénzzel, hogy a magyar közmondás valósul meg rajtunk: Ebül szerzett (pénz) ebül vész el. Az őrségváltó fiatalság egy része könnyen jut pénzhez. De nem tud a pénzzel bánni. Nagy benne az öröméhség, az életigenlés, - és mivel könnyen jutott a sok pénzhez, nincs előtte értéke a pénznek - s a helyett, hogy takarékoskodnék, elveri azt is, amije van, - és utána még dühösebb zsidózó lesz, mert az újabb öröm- és élvezetvásárlásra üresek a zsebei.

Pedig az új magyar honfoglalást nem lehet csak arra kibérelni, hogy ez a nagystílű, mulatós, öröm- és élvezetéhes élethez teremtse meg az anyagi fedezetet.

A magyar tőkét elő kell teremteni, de nem elvétellel, hanem magyarosan komoly munkával, szerénységgel - és ha kell, önmegtagadó életigenléssel is. Mert ha a magyar fiatalság meg tudja becsülni a komoly munkával szerzett pénzt, ha le tudja fokozni a reális nívóra életigenlését, ha tud a szerzett pénzzel takarékoskodni is, akkor a nemzeti vagyont is gyarapítja, és akkor lesz majd tőkéje az őrségváltó fiatalságnak is...

Még csak egy gondolatot!

Az őrségváltó magyar fiatalságnak bátornak és rettenthetetlennek kell lennie - és meg kell vetnie a suttogó propagandát, amely azt mondja: Mi lesz akkor az új honfoglalókkal, ha majd visszajön, újra hatalomhoz jut a zsidóság?

Mi lesz? Ez aggaszt?!

Az új honfoglaló magyarság nem lehet kislelkű. Ezért nyugodtan mondom:

...Ha az őrségváltók különbek lesznek, mint a zsidók,

...Ha az új honfoglalók többet dolgoznak és kevesebbet dőzsölnek, mint a zsidók,

...Ha az őrségváltók becsületesebbek, szorgalmasabbak, munkásabbak, megbízhatóbbak lesznek, mint a zsidók,

...Ha az új honfoglalók élete krisztusibb lesz, mint azoké, akiket helyettesíteni akar,

...Ha az őrségváltók jobban érzik a felelősséget, mint a zsidók,

- akkor jogosan harcolták ki az őrségváltást,

- akkor jogosan tekintik magukat az új Magyarország megalapítóinak,

- akkor nem kell félnie senkinek, mert ezekben a krisztusi honfoglalókban mindig lesz erő arra, hogy megakadályozzák azt, hogy Magyarországon mégegyszer zsidóuralom legyen.

Szivós Donát OSB: Magyar vagyok! (1943) - részlet

(amdg.betiltva.com)