Sokszor elhangzott a kérdés még a Gyurcsány-időkben nálunk. Vajon nem kellene-e „nekimenni ezeknek”?

Kiderült, nem mentek/mentünk nekik. Ha higgadtan igyekezzük elemezni, talán az elmaradt „forradalomnak” egyik fő oka abban keresendő, hogy a potenciális forradalmároknak fogalmuk sem volt, ki ellen fordítsák fegyverüket, ha azokra egyáltalában szert tudtak volna tenni.

Tételezzük fel, a felbőszült tömeg behatol a parlamentbe, áttörve a biztonsági kordont és a biztonsági őröket. Mondjuk, fizikailag kikergeti az ott lévő kormánypárti képviselőket. És akkor? A kormány a hatalmát megtartotta volna. Az esetleg itt-ott eldördülő puskákra pedig – ismerve Gyurcsányt és társait – gépfegyverropogással válaszolt volna, mint tették azt Horn-féle elődjei a Kossuth-téren hullahegyeket a kövezeten hagyva az 1956-os forradalom legszörnyűbb tömegmészárlása alkalmából.

Egy intézményes demokráciában – és most ne foglalkozzunk azzal, hogy Gyurcsányék alatt mennyiben sérültek a demokrácia intézményei, alapelvei és értékei – forradalmat eddig soha, sehol nem sikerült „rendezni”, azaz utcai akcióval a fennálló hatalmat megbuktatni.

De ezért a megállapításért nem kezdtünk volna e jegyzetbe.

Csakhogy az emberiség történelmének egyik jellemzője az, hogy folyamatosan termel ki magából meglepetéseket.

És lehet, hogy most egy ilyen, valóban történelmi meglepetés előtt állunk, mégpedig a demokrácia szülőhazájában, Görögországban.

Hellászban a világtörténelem első, demokrácia elleni sikeres forradalmi fellépéséhez szinte minden elem megtalálható. A nép végtelen haragja sorsának gyorsvonat-sebességű zuhanása miatt és a fölött, hogy a kormány teljes mértékben elveszítette szuverenitását. Nem a demokratikusan választott kormány, hanem az IMF, az EU és az Európai Központi Bank – a hírhedt „trojka” – diktálja, mit tegyenek a Szüntagma-téren.

És ott van egy olyan kormány, amely minden korruptsága, szolgalelkűsége és riadtsága ellenére demokráciában fogant és demokratikus ösztöneit nem veszítette el. Ellentétben a Gyurcsány-kormánnyal. Vagyis ha egy szép napon a görög nép tömegei kollektívan és jelképesen, de akár ténylegesen fáklyát dobnának a kormányépületekre és/vagy a parlamentre, a kormány arra lemondással válaszolhat anélkül, hogy megvárná a választást, ameddig ügyvezető kormány vezetné az országot. Azaz pontosan az történne, mint ami Tunéziában és Egyiptomban, miután kitört a zsarnokságot megbuktató forradalom.

Ha ez megtörténik, attól kezdve új korszak kezdődik. Egy olyan korszak, amelyben a demokratikusan megválasztott kormányok tudnák, meddig mehetnek el a nép totális kiszipolyozásának és a nemzeti szuverenitás szintén teljes feladásának útján.

 

Ordosz műhely