Líbia, nesze neked „arab tavasz”! – A „demokratikus” rezsimcsere ördögi praktikái
2011. szeptember 19. 11:38:13

A „világközvéleménybe” befészkelte magát az analógia, a „demokratikus” meggyőződés, hogy Szaddam Husszein bagdadi szobrának 2003-as, ill. a Muammar Kadhafi szobor 2011-ben, Tripoliban történő ledöntése mögött mindkét esetben a „dühös emberek” álltak. „Ha a gyarmati hatalmak rezsimcserét akarnak, találnak nagyszámú „dühös embert”, akik készek együttműködni velük saját kormányuk ellen” – írja IftekharA. Khan, Líbia elfoglalva a NATO megszállók által c. cikkében. Valójában ezek a „dühös emberek”, mint tudjuk, jó részben külföldről rekrutálódtak.

A megszállóknak természetesen úgyszintén találniuk kell valamiféle ürügyet a megszállásra, amivel igazolják tettüket saját országuk meg a világ „közvéleménye” előtt, mely közvéleményt Afganisztán bombázása, megtámadása esetén, „Amerika terrorizmustól való megmentése” és a telibán által gyűlölt „amerikai értékek és szabadság védelme” maszlagjával etették. Irak megszállása az állítólagos tömegpusztító fegyverek veszélyének elhárítása ürügyén történt, Líbiában pedig ugye nem stratégiai vagy anyagi, de merő „erkölcsi és humanitárius” okok követelték a NATO vezette beavatkozást! Korábban az angol Shell és a francia Total olajmonopóliumoknak folyt a nyála a líbiai olaj gondolatára is, de ennek ugye semmi köze a NATO bombázásban oroszlánrészt vállaló Sárközy és Cameron Miragejai és Tornádói pusztításához meg ahhoz, hogy jelenleg a líbiai olajmezők már angol és francia ellenőrzés alatt állnak.

Mégis elhinni látszik mindezt a „közvélemény”, hiszen a megszálló erők mindent megtesznek, hogy független újságíró ne legyen a frontvonalon - vagy akár a hátországban. Líbiában pl. mára szinte alig maradt belőlük, s ha mégis, ezek a tudósítók igen nehéz körülmények között készítik beszámolóikat, melyeket monitoroz a NATO és szerzőiket igyekszik eltávolítani gyalogos egységeivel, hogy az igazságról ne szólhassanak, írta Dennis South néhány napja. (“Egy orosz riport megerősíti, hogy Líbia 70-80%-ban Jamahiriya ellenőrzés alatt áll”,  BeiJing Time, 2011. 9. 10) Így aztán egy bizonyos Chris Cork által szemléltetett, „Milyen szép, hogy felszabadultak!” orwelli maszlagjával ébred és fekszik a nyugati „közvélemény”. „Egy ország felébred” c. cikkében Cork kifejti, hogyan szabadultak meg a líbiaiak a zsarnoktól! Cork szerint „a líbiaiak maguk vívták meg a szárazföldi háborút, (habár a ’készek koalíciója’ valamelyest erős támogatásával), és a katonaállítást helyi ügyének akarják megtartani.” „Igen, a felkelés helyi vállalkozás, de más kérdés, hogy az angol elhárítás, az MI6 legényei ott voltak Líbia szerte, hogy erjesszék a lázadást. Az is más kérdés, hogy idegen zsoldosokat hoztak be, hogy harcoljanak a kormányerők ellen”, teszi helyre Iftekhar A Khan a „demokratikus” média egyik szócsöve által „helyi ügyként” bemutatott „libai ébredést”.

Az alternatív hírforrásokat valamennyire is követők számára mára világos, hogy a NATO bombázás nélkül a Kadhafi kormányt nem lehetett volna megdönteni. Kb. 20 ezer bevetés, több mint 7500 líbiai célpont elleni csapásáról van szó – szept. 11-ig! Ez a négy bombával, ill. rakétával ellátott bombázók esetében több mint 30 ezer esetben jelentette, hogy olykor nemzedékek munkájával emelt épültek váltak romhalmazzá, és ártatlan líbiai férfiak, nők és gyermekek haltak meg meg, váltak nyomorékká. „Ezt hívja Chris Cork ’a készek koalíciója” valamelyest erős támogatásának”! Az angol Second Line of Defence (SLD) kimutatása alapján a Líbia elleni ’Ellamy Hadművelet’ „átlagban napi 3-5 millió fontba került… Ami a heti légi hadműveletek esetében 20-30 milliónyi, havonta 80-140 és a március 19-ke óta tartó légi bevetések összességében 300-500 millió fontnyi költséget jelent” - csak Anglia kiadásáról szólva. „És még ezt hívják valamiféle „helyi ügynek!” – írja Iftekhar A. Khan.

Amennyire nem tűrik az új gyarmati hatalmak, hogy független újságírók tudósítsanak a magtámadott ország frontvonaláról, annyira tették gyakorlattá az Irak, Afganisztán és legutóbb Líbia elleni hadműveleteknél az ún. „betelepített újságírást”. A betelepített vagy beépített újságírók valamennyi tudósítását átfésülik, mielőtt azok leközlésre kerülnek. - Így születik hát a „világközvélemény”!

Érdemes megnézni, milyen országok támogatták a Líbia elleni NATO hadműveleteket harci gépekkel vagy szárazföldi egységekkel. Törökország mellett ott van Jordánia, Katar és az Egyesült Arab Emirátus (UAE).  

Joggal kérdi A. Khan: nem kellett volna a jordániai királynak, Katar emírjeinek és az UAE-nek megkérdezni önmagát, milyen diktátort is akarnak eltávolítani Líbiában és mennyiben különbözik az tőlük? „Kadhafit többre becsülték, mint pl. Bahrain kalifáját és 40 éve uralkodó, gyűlölt miniszterelnökét. A Bahraini, valódi népi felkelést, amit főleg a népesség 70%-át kitevő shiiták robbantottak ki, kegyetlenül eltaposták, míg a líbiai lázadást nemcsak bátorította, de aktívan támogatta a NATO légerő.”

Ideje már észrevenni, hogy sem Szaddam Husszeinnek nem voltak tömegpusztító fegyverei – hát még, hogy a „szabad világ” ellen használta volna őket! -, sem pedig Kadhafi nem gyilklota saját polgárait. Viszont annál inkább bővelkedik mindkét ország kiváló minőségű olajban!

Érdemes még néhány szót ejteni Kadhafiról, mint „zsarnokról”! A korábban idézett Dennis South írja, hogy Líbiában „legalább 1 millió ember van felfegyverkezve AK 47-es Kalasnyikovval egy invázió esetére.” - Talán ezért is tartott 6 hónapig, a borzalmas és szakadatlan bombázás mellett, Líbia elfoglalása? – De még izgalmasabb a kérdés: a NATO kíméletlen légicsapásaitól támogatva, miért nem lázadt fel a milliónyi gépfegyveres líbiai Kadhafi és a diktatúrája ellen? A választ valahol az alábbiakban kell keresnünk. Abban, hogy Líbia nemcsak „Afrika Svájca” volt – igen, múlt időben! –, de életszínvonalban megelőzte a mesés olajkincsű Szaúdi Arábiát is. Ezt még lenyelték volna a Nyugat cionista szolgálatban álló potentátjai és maga a Sátán földi megtestesülése: a cionista hatalom, azt viszont már nem, hogy Jamahiriya (Líbia arab neve, „a tömegek állama” jelentéssel) népi kongresszusok és bizottságok által szerveződő kormánya „32 milliárd dollárt juttatott egy 42 milliárdos projektre, hogy felszabadítsa az egész afrikai kontinenst a Világbank és az IMF zsarnoksága alól, amely pénzt most ellopta az USA.” – De ha a bábkormány kezeli is, tudjuk, előbb-utóbb kinek  akezébe vándorol! – „Ennek tetejébe újabb 100 milliárdot loptak el a Líbiai Szuverén Jóléti alapból. Líbiának 144 tonna aranykészlete volt és az olajért aranyban szándékozott kérni a fizetséget, nem pedig adósságra nyomtatott, értéktelen US dollárbankókban. Úgyszintén szorgalmazta egy Afrika egészében elfogadott aranydinár és ’Afro’ valuta megteremtését.”  Többen vélik úgy, hogy ez volt az igazi oka a Líbia elleni háborúnak, mert mint Sárközy mondta, „Muammar Kadhafi és Líbia tervei veszélyt jelentettek a nemzetközi közösség ’pénzügyi biztonságára’ – értve a nemzetközi közösség kifejezés alatt, mint mindig, a bankár elitet…”

Kapóra jött, és persze nem véletlenül az „arab tavasz” a Líbiát bombázó NATO országoknak, ugyanis fenti okok, valamint Kína milliárdos afrikai befektetései miatt veszélyben volt számukra Afrika, mint az olcsó nyersanyagkészletek hatalmas tárháza. Éppen akkor, amikor pénzügyi deregulációjuk miatt gazdasági katasztrófával nézett szembe az USA és az EU. Kadhafinak úgyszintén oroszlánrésze volt az ún. AFRICOM, az amerikai gazdasági dominancia mellé egy új, US katonai parancsnoki és ellenőrző bázis megvalósítása keresztülhúzásában. (Murray Dobbin – Líbia, a hazugság, Global Research , 2011. 9. 13.)

Megtanulja-e végre a „köz”, hogy más véleménye is lehet, s kell, hogy legyen, mint gondolatai formálóinak?

Balla József