Mivel idővel szétszéledtek az elfoglalt területről, és szerte a világban telepedtek le, így az I. Világháború előtti időkre alaposan visszarendeződött az erőszakkal elfoglalt területek népességének összetétele.

A zsidók létszáma (és az ezzel együtt járó kifosztás) erős visszaszorulása hosszabb idejű békességet eredményezett az arab lakossággal.

Nem így más országokban, ahol a cionisták, talmudisták és tórakövetők felszaporodása és térnyerése a befogadó népek kárára egyre nagyobb ellenérzést szült. Ez volt az oka már az ókor végén és a középkorban is a rendszeres pogromoknak.

64. július 18-áról 19-re virradó éjjel Róma nagy része kigyulladt, a hagyomány szerint a császár bűnbak felmutatásával próbálta lecsillapítani a közhangulatot, és választása a kis keleti szektára, a keresztényekre esett. Az ellenük indított megtorlásnak – tulajdonképpen az első keresztényüldözésnek – lett áldozata többek között Szent Péter is. Néró ezt a zsidó befolyásra tette, kik akkor kezdtek befurakodni a római közméltóságok közé. A császár ágyasa, és nyíltan vállalt élettársa, Poppaea is áttért a zsidó hitre. És mivel a zsidók már akkor is elementáris erővel gyűlölték a szerintük hamis próféta, Jézus Krisztus követőit, a királyi ágyas mellet álló rabbik és kereskedők javasolták Nérónak, hogy a keresztényeket tegyék meg bűnbaknak a gyújtogatásért Róma népe előtt. És így, Néró, ki megszilárdítani akarta inogó trónját, ezért lisztet, olajat és ruhát osztatott a népnek, valamint hatalmas cirkuszi játékokat rendezett, melyekben a keresztényeket az oroszlánok elé vetették. Ez volt az első keresztényüldözés a zsidók sugallatára.

Ezt és a többit nem feledte el a római plebs és a patriciusok sem, s ez lehetett az egyik oka a későbbi keresztény antiszemitizmusnak.

A keresztény antiszemitizmus a 4. században kezdett kiteljesedni, amikor a kereszténység államvallás lett a Római Birodalomban.

Az ókor végén és a középkor elején a keresztény egyház messiásfelfogása, a megváltás- és Krisztus-hite megerősödik, de mivel az egyéni megváltást nem ismeri a zsidóság, ahogy nem fogadja el feltétel nélkül Isten országának „eljövetelét” sem, ez már magában hordozta a vallási ellentéteket.

Mindezek mellé társultak az olyan zsidó rituálék, mint a vérvád, az oltáriszentség meggyalázása is, vagy a későbbiekben egyre nagyobb ellenérzést kiváltó, a nem zsidókkal szemben tanúsított talmudista, judaista gyűlölet, valamint a már fent említett (de szintén talmudista alapokon nyugvó) korrupción, és eladósításon alapuló kifosztási technikák is.

Térjünk vissza a Közel-Keletre

Ezen belül is Palesztinára, ahol mind a mai napig a legtöbb szenvedést és legnagyobb bűnöket követik el.

1878-ban a népesség (462.465) megoszlása nagyjából így nézett ki: 96,8% muszlim és keresztény arab, és mindössze 3,2% zsidó.

Majd megindult a zsidó bevándorlás, 1882-1914 között 65 ezren érkeztek Európából. Ám az I. Világháborút követően ez a szám meredeken emelkedett.

1922-re Palesztina területén így alakult a népesség (757.182) összetétele, 87,6% palesztin (muszlim és keresztény) mellett 12,4% volt a zsidók aránya.

Ne szaladjunk el a további ok mellett sem, mely a palesztin és zsidó ellentétek kiújulásához vezetett.

Ekkor ugyanis megkezdődtek az első összecsapások a palesztinok és zsidók között.

Fontos szerepe volt ebben a cionista zsidók által szorgalmazott, 1917-es Balfour Nyilatkozatnak, ami figyelmen kívül hagyta a palesztinok kéréseit, s ellentétben állt a britek előző ígéretével is (1915-ben megállapodás született az arab lakosság számára biztosított autonómiáról, cserébe azért, ha segítsenek legyőzni a törököket), valamint nem utolsó sorban a britek pénzügyi érdekeivel viszont egybeesett. Hiszen ők bábáskodhattak a zsidó állami struktúra kialakításában is.

Balfour és Rotschild

„Kedves Lord Rothschild!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátia-nyilatkozatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is.

„Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot a Cionista Világszövetség tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel:

Arthur James Balfour”

Az I. Világháború után a palesztin nép kisemmizése, immár nemzetközi segédlettel folytatódott tovább. Méghozzá tervszerűen, tudatosan és erőszakosan.

Audie – Mahdi Ibn Husam – Szabad Riport Tudósító Iroda