Okkal nincs béke az olajfák alatt.

Mikor az arab államok és Izrael végül fegyverszünetet kötöttek, már 700.000 palesztin sínylődött menekült táborokban, és a megszállók Palesztina területének 78%-ára tették rá a kezüket. A rájuk jellemző módon, az 500 elfoglalt faluból 400-at eltöröltek a föld színéről is. A cionista zsidók számlájára írható 54 évi vérontás a Közel-Keleten.

Bár Izrael, ahogy tapasztaljuk a legsokoldalúbb törvénysértő az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival szemben, teljesen szembement az ENSZ emberjogi irányelveivel és hirdetett erkölcsi normáival is, mégsem történt semmi változás, nem volt felelősségre vonás, vagy kártérítés. Szónoki a kérdés, vajon miért nem? Csak a tények kedvéért jegyezzük meg, az USA több mint 40 alkalommal élt vétójogával az ENSZ-ben, hogy megvédje Izraelt a nemzetközi jog megsértései miatt.

Sőt az erőszakos nyomás tovább folytatódott büntetlenül, mígnem 1967-ben újabb háborúhoz vezetett, melyben a zsidók a maradék Palesztinát is bekebelezték (6 napos háború), 400 ezer palesztint űzve ki saját hazájából, és számtalan palesztint pedig lemészároltak. Így váltak a menekült és megmaradt palesztinok jogfosztottá, harmadrendű állampolgárrá saját hazájukban.

Mindezt úgy, hogy sem az ENSZ, sem a környező arab nemzetek vezetői nem tettek érdemben semmit. Erről a háborúról annyit azonban érdemes tudni, hogy az állig felfegyverzett, hatalmas erőfölénnyel bíró izraeliek egy katonailag szinte védtelen népet rohantak le.

Ahogy írtuk, ezen túlmenően tudnunk kell azt is, hogy az ott maradottak nem csak olyan jogaikban vannak korlátozva, mint a mozgás–, vélemény– és szólásszabadság, vagy az egészségügyi, oktatási ellátás, netán önrendelkezés, létbiztonság, de még az ivóvízhez, való hozzájutásukat is korlátozzák. Vagyis totális katonai elnyomás alatt tartják a palesztinokat.

Íme, az okok, melyek miatt a palesztinok végül saját kezükbe vették sorsuk megváltoztatását.

Ezért jött létre az Intifáda (lerázás), és ezért lázadtak fel teljesen jogosan.

Erre az önvédelemre a zsidók válasza a „Csonttörő stratégia” volt, melyet Yitzhak Rabin így fogalmazott meg: „hatalom, erő, bántalmazás”.

1967 óta több mint 400.000 palesztin embert börtönöztek be, s tartottak kíméletlen körülmények között, sokukat bármiféle vád nélkül, kínzások, bántalmazások közepette.

1987 decemberétől 1993 decemberéig 1100 palesztint mészároltak le, közülük 250 kiskorú gyermek volt.

Bill Clinton, Yitzhak Rabin, Yasser Arafat a Fehér Házban 1993. 09.13.

Noha 1993-től elkezdődtek a békítő tárgyalások az Arafat vezette PFSZ és Rabin vezette Izrael között, ám ez alatt a megszállt területeken élő palesztinok mindennapi élete egyre tovább romlott, míg a zsidó telepesek száma 200.000-ről 400.000-re nőtt, és a zsidó települések mérete is megkétszereződött. Erőszakosságuk és brutalitásuk folytatódott, akik tiltakozni merészeltek az értelmetlen és semmi előrelépést nem jelentő béketárgyalások ellen, azokat terroristának bélyegezték.

Bár még 2000-ben ismét visszaültek a tárgyalóasztal mellé (Arafat és Barak), a béke érdekében a palesztinok. Izrael látszatra nagyon készségesnek mutatta magát, felajánlva Ciszjordánia megszállt területeinek 95%-át, ám a velejáró szuverenitást megtagadta, az irányítást megtartotta volna magának, a katonai megszállás fenntartása mellett. Ráadásul, mint írtuk a tárgyalások közben sem álltak le az izraeli területfoglalások, fairtások, útépítések, az igazságtalan vízelosztás. Ez utóbbihoz annyit, hogy miközben a palesztinoknak heti 2 órányi folyó vízzel kellett beérni, a zsidó telepes házak úszómedencéiben folyamatos volt a vízellátás, és zöld gyepeik locsolására is bőven jutott.

Camp David, Barak, Clinton, Arafat

Ez a szűnni nem akaró, inkább egyre erősödő nyomás robbantotta ki 2000 szeptemberében a Második Intifádát. Egy alapvetően ellenállási mozgalmat, melyben az izraeliek felesleges erőszakkal és agresszióval léptek fel, a páncélba bújtatott katonák éles lövedéket használtak (noha azt hazudták, hogy csak gumi lövedéket vetettek be) a fegyvertelen civilekkel szemben. Ennek már az első tíz napban 74 halálos áldozata volt, köztük gyerekek is, és további 3000 sebesültje. Felvételek bizonyítják, hogy a zsidó katonák gyerekekből álló tömegbe lőttek.

Mivel a PFSZ semmiféle eredményt nem tudott felmutatni, ráadásul a vezetőik luxusvillákban laktak, míg a palesztin nép egyre nyomorúságosabb helyzetbe került, ezért törvényszerű volt, hogy hamarosan elveszíti a palesztinok bizalmát.

Ez meg is történt 2006-ban, ekkor vehette át a hatalmat a Hamasz, egy többségi kormányt alakítva.

Végül egy gyors összefoglalás, időrendben:

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta.

1948. április 9-én jeruzsálemi övezethez tartozó Deir Yasin arab faluban elkövetett vérengzésért ezek a csoportok a felelősek, amelynek során kétszázötvennégy arabot, köztük nőket és gyerekeket mészároltak le. Az Irgun egyik vezetője volt a később Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli miniszterelnök, Menáhem Begin.

1948. május 14-én megalakult Izrael állam.

1948-ban rögtön ez után a palesztinok, és a környező arab államok megtámadják Izraelt. Kitör az arab-izraeli háború. Az arab fél veszít, mivel hadműveleteiket nem hangolták össze, ennek következménye a palesztin exodus, 711 000 lakos hagyja el lakóhelyét, a lakosság 80%-a.

1964-ben megalakul a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ)

Izrael az ENSZ által neki ítélt területek nagyságával elégedetlen volt, ezért a zsidó állam az 1956-os szuezi válság idején megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a gázai övezetet.

1967-ben az arab államok támadásba lendültek. A Hatnapos Háborúban Izrael elfoglalja Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a Jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet, majd a várost Izrael fővárosává nyilvánították, holott Izrael államot Tel-Avivban kiáltották ki.

1970-ben megalakul a Fekete Szeptember terrorszervezet

1973-ban Szíria és Egyiptom meglepetésszerű támadást intéz Izrael ellen. Kitör a jom kippuri háború.

1982-ben első libanoni háború (Izrael-Libanon)

1987. kitör az első palesztin Intifáda (felkelés), amely 6 évig tart

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kinyilvánította Palesztina függetlenségét

1993-ban Oslói megállapodás

2000-ben második Intifáda kezdete és Camp Davidi tárgyalások

2002-ben Út a békéhez békefolyamat

2005-ben Izrael kiüríti a gázai zsidó telepeket, és kivonul az övezetből, de a határokat, a tengerpartot, és a légteret nem hagyja el, valamint az irányítást is megtartja magának

2006-ban második libanoni háború Izrael és a Hezbollah között, melynek eredményeképpen Izrael elszenvedte eddigi legnagyobb és mindezidáig egyetlen vereségét. A Hezbollah megmutatta a világnak, hogy az izraeli agresszort meg lehet verni, csúcstechnikát képviselő “Merkava” harckocsijait ki lehet lőni, az izraeli hadsereget az általa elfoglalt területekről ki lehet szorítani.

Gázában a 2006-os palesztin választásokat, a Hamasz nyerte. Ám a Hamaszt még az ENSZ sem ismerte el (terror szervezetnek kiáltotta ki). Ennek eredményeképpen Izrael, és az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió, néhány nyugati ország és az Arab Liga szankciókat léptetett életbe a Hamasz és az általa uralt Gázai övezet ellen.

2006. december 15-én kitört a háború a két fő párt, a Fatah és a Hamász között. A fegyveres harcok többnyire a Gázai övezetben zajlottak, melyből a Hamász került ki győztesen. Ezen konfliktusnak az egyik oka nagy valószínűséggel az a palesztin belviszály, melyet Izrael gerjesztett, a megosztás politikájával gyengítve őket, hogy így tudja elkerülni, hogy az egységes palesztin erőkkel kelljen szembenéznie. Az események értékelésekor a megfigyelők azt valószínűsítették, hogy Izrael a Fatahot pénzeli a Hamász ellenében.

2007. június 14-ét követően, a két palesztin frakció között végleges szakítás következett be, noha viszonyuk addig sem volt felhőtlen. Ennek folyományaként ma két Palesztin önkormányzat van (egyik sem ismeri el a másikat) a hazafias Hamász által uralt Gázai övezet, és az Izraelhez lojálisabb Fatah által irányított Ciszjordánia.

2007. november 27-én Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.

„Jutottak” is, mert ezután következett a gázai népirtás, foszforbombák bevetésével.

Ebben az embertelen hadjáratban legkevesebb 2000 civil vesztette életét. Köztük sok száz gyermek. A 2008. dec. 27. és 2009. január 21. közötti konfliktusban, Izrael hivatalosan a Hamász ellen viselt háborút, ám az izraeli hadsereg által bevetett fegyverek, többek között a foszforbombák és gránátok, válogatás nélkül, szörnyű kínok között pusztítottak el mindenkit, aki a robbanásuk hatókörzetében tartózkodott. Nőt, férfit, gyereket…

Audie – Mahdi Ibn Husam – Szabad Riport Tudósító Iroda