Izraeli falak mögé zárva

Nem csak Ciszjordániában, Gázában is előszeretettel építenek falakat a zsidók.

Az első ilyen elválasztó kerítést izraeliek és palesztinok között Yitzhak Rabin építtette 1994-ben, az oslói megállapodás aláírását követően. Eddig 700km készült el (a tervezett 60%-a).

Palesztina területét falak, drótkerítések és ellenőrző pontok borítják. „Az itt látható kép egy Palesztinán belüli autópályán készült, ez a fal nem arra való, hogy védje a zajtól a kis településeket, hanem arra, hogy palesztin ne hajtson fel a saját területén lévő autópályára. Nem csak az autóutakra nem mehet fel, hanem tulajdonképpen a városából se jöhet ki, mert körül van kerítve és az ellenőrző pontokon engedély nélkül nem mehet át.”

A Ciszjordániát Izraeltől elválasztó fal több részből áll, három méter magas elektromos kerítés helyenként nyolc méter magas betonfalban folytatódik, amelynek mindkét oldalán szerviz- és járőr utak, mély árkok és nyomrögzítő sávok, szögesdrótkerítések és biztonsági kamerák találhatók. A fal nem a Palesztin Hatóság határán húzódik, a nyomvonal önkényesen kacskaringózik Ciszjordánia területén, kisajátított magánbirtokokon halad át, körbekerít palesztin városokat és falvakat, és van, ahol elválasztja a gazdákat földjeiktől és ivóvízforrásaiktól. Ha teljesen elkészül a fal, 703 kilométer hosszú lesz.

2005 augusztusában Izrael lebontotta a zsidó településeket és katonai állásokat Gázában, és kiürítette azt, ez az izraeli lakosság 2%-át érintette, és minden illegális telepesnek kb. 227.000 dollárt ígértek az áthelyezésért, ez összesen 2,2 milliárd dollár, melynek kifizetésére Izrael az USA-t kérte fel. Annak ellenére, hogy a zsidó telepeseket átköltöztették, a katonai ellenőrzést továbbra is megtartották Gáza határai, a tengerparti vizek és a légtér felett. Így tudja megakadályozni a segély- és a kereskedelmi szállítmányok, de akár a víz, az energiahordozók, vagy gyógyszerek eljuttatását is.

Most Gáza 360 négyzetkilométeres területén 1,3 millió ember zsúfolódik össze. Minden oldalról megerősített határok, szögesdrót akadályok és betonfalak veszik körbe. 2007-ben vette át a Hamasz a közigazgatást. De Izrael továbbra is blokád és irányítása alatt tartotta a területet, ahová gyakorlatilag minden szükséges árut az egyiptomi határ alatt ásott alagutakon keresztül kell becsempészni. Az izraeli légierő azonban rendszeresen bombázza a csempészalagutakat. 2008 januárjában palesztin fegyveresek lyukat robbantottak a betonfalon, így néhány napig szabadon át lehetett jutni Egyiptomba, de a határőrség hamar lezárta az övezetet.

Izrael így csinált szögesdrótokkal körülvett koncentrációs tábort Gázából

A menekült táborok túlzsúfoltak, katasztrofális állapotok uralkodnak bennük, akár 14-25 ember is él összezsúfolódva egy közös helyen. Nincs hely a gyermeke számára, utcák helyett csak szűk sikátorok vannak. Nincsen semmi, még fák sem, csak a szögesdrótkerítés.

A kiürítést követően másnap Izrael nekilátott elkobozni a további palesztin földeket Ciszjordániában, valamint megkezdte egy elválasztó fal építését, hogy elszeparálják az ott élőket. Ez a fal kétszerte magasabb és négyszer hosszabb, mint a berlini fal. Egy izraeli tanulmány arról szólt, hogy az elválasztó utat azért választották, hogy lefoglalják a földet az illegális terjeszkedéshez, nem pedig biztonsági okokból.

1948-ban több mint 750 ezren éltek menekült táborokban ma mintegy 4,2 millióan, ebből Gázában 1,3 millióan. Ezt az 1,3 millió palesztint azért zsúfolták össze, hogy helyet csináljanak 8000 zsidó telepesnek.

Rendszeresen rakétatámadások, géppuskázás fenyegetik őket. Rengeteg a sérült gyermek. És rengeteg az olyan gyermek, aki már nem akar élni.

Állandó megalázottságban, nyomorúságban, félelemben, bántalmazásban, nem lehet élni, egészségesen felnőni. Ha fizikailag túl is élik, lelkileg megsérülnek, s tán kicsit bele is halnak.

„…Ezért óvatosan kell bánni a kétállami megoldásra törekvés támogatásával, mert amit Izrael a kétállamiságon ért, az 90%-ban a történelmi Palesztina, melyből Izrael lesz, a maradék 10%-ban pedig két hatalmas börtöntábor! Egyik a Ciszjordániában (Szamaria), a másik Gázában…”

„… És már volt egy történetük, amit kitaláltak arról, hogy mi történt valójában.”

„És ezt a történetet integrálták az izraeli oktatási rendszerbe épp úgy, ahogy a médiába, és a politikai előadásokba is."

Illan Pappe (Israeli Historian and Analyst)

Más nemzetek viszont sokat tehetnek, első sorban kiállhatnak a palesztinok jogaiért, és tiltakozhatnak Izrael minden nemzetközi jogot megsértő akciói ellen. Segíthetnek az oktatásban, az építésben, a fegyveres védelemben, a gyermekek biztonságának elősegítésében, a vízellátásban, és még ezernyi dologban.

És itt kell megemlítenünk, hogy mivel az izraeliek nem engedték be a nemzetközi megfigyelőket, ezért végül a palesztinok egy csoportja és az izraeli emberi jogok aktivistái életre hívták a Nemzetközi Szolidaritás Mozgalmat, mely a világ minden részéről hozott embereket, minden korosztályból, mindenféle háttérrel, hogy erőszakmentes nemzetközi jelenlétet nyújtson. Rachel Corrie-ról már sokan hallottak, ő egy 23 éves amerikai diák, aki azért ment Gázába, hogy csatlakozzon ehhez az erőfeszítéshez, ő tájékoztatta szüleit email-ben a látottakról, tapasztaltakról, melyek sokkolóak voltak számára.

Társaival küzdöttek a gazdaságok, és otthonok elpusztítása ellen. Próbálták megállítani a rombolást, a pusztító izraeli buldózereket. Ő volt az a diáklány, akit egy buldózer fellökött, amikor épp egy doktor otthonát, feleségét és 3 gyermekét védte, s hiába próbált hátrálni, bár társai körülvették a buldózert, kiabáltak, hogy megállásra kényszerítsék, és hogy Rachel kimenekülhessen, de az nem állt meg, hanem kíméletlenül agyontaposta.

Az USA Kongresszusa visszautasított szülei kérését, hogy folytassanak le egy független vizsgálatot a gyilkosság körülményeiről.

Továbbá jó ha tudjuk azt is, hogy 1647 izraeli katona tagadta meg a megszállás kiszolgálását, és emiatt legalább 323-mat tartóztattak le közülük.

Palesztinának sincs sok választása, hisz jelenleg is mintegy 4,2 millióan élnek menekülttáborokban, és 38 éve katonai ellenőrzés alatt. A palesztinok csak egyetlen dolgot tehetnek, folytatniuk kell szabadságharcukat, minden erejükkel, nem adhatják fel a harcot, hisz a szabadságukért, a földjeikért, életükért, és gyermekei jövőjéért küzdenek.

Az öngyilkos merénylők bevetése a tehetetlen kétségbeesés jele, valamint a katonai eszközök teljes hiánya. Mégsem megoldás.

Azonban a hallgatás és tétlenség, melyet nemcsak az ENSZ és más keresztény vagy humanitárius szervezetek is tesznek, szintén nem az!

Ha Palesztina és sok más hasonló sorsra ítélt nép szenvedései mellett szó nélkül megyünk el, és nem keressük a lehetőséget a megsegítésük bármely módjára, akkor magunk sem vagyunk jobbak a lopakodó agresszoroknál. Akkor nem tettünk értük semmit. De saját magunkért sem!

Ami velük most megtörténik az velünk is meg fog, hisz ugyanazzal az ellenséggel nézünk farkasszemet.

Ugyanazokkal a hódító és leigázó módszerekkel kell megküzdenünk nekünk is. Az igazság felismerése és védelme, a fénybe vezető nehéz utat járók kiváltásága, s keresztje is egyben.

Audie – Mahdi Ibn Husam – Szabad Riport Tudósító Iroda