1885. április 3.

Keresztény-zsidó házasság.

Ma több lap, mely különben szereti, ha komolynak tartják, egy csodálatos gullimarhiászt közöl, azon a czímen, hogy az jogi fejtegetés. A szerzője Futtaki Gyula úr, a Bun. Corr. ismert szerénységű szerkesztője. Ez az úr, miután két elemi iskolát szerencsésen átbukott s reporterré vergődve élelmessége folytán kettőnél többször jutott érintkezésbe nem a saját kezével vagy lábával, egyszerre azzal lepi meg a világot, hogy fejtegetéseket ír a házassági jogról. Tanulmányai, a mint mondtuk már, nem ezen a téren mozognak ugyan: hanem van a bátorságnak egy neme, mely izraelita polgártársainkban igen erősen ki van fejlődve s melyet rusztikus nyelven úgy hívnak, hogy szemtelenség. Ha ez a specziális zsidó erény, laptársainknak imponál s a Futtaki úr okoskodásait kinyomtatják, legyen az ő gusztusuk szerint: mi nem kérünk belőle.

Csupán egy állítására reflektálunk, erre is csak azért, mert azt nem-zsidó lapok is helybenhagyni látszanak. Arra t. i., hogy a Popper-Castrone házasság, ha a pápa a dispenzácziót megadja, hazánkban is érvényes lett volna. Elmondtuk már e tárgyban nézetünket. A zsidók házassági jogát nálunk nem a cánon-jog szabályozza, hanem a József-féle pátens s a törvényes gyakorlat, melynek értelmében zsidó és keresztény közt érvényes házasság nem jöhet létre. Hogy e hitbéli különbséget tényleg mint országos törvényen alapuló a szerint a pápa juris-dictiója alá nem eső házassági tiltó akadályt mindenhol elösmerik, annak kétségtelen bizonyítéka az, hogy a külföldön (jobban mondva Ausztriában) egyvekelni akaró házasfelek részére kiadatni szokott igazolványokon ott van a litografált megjegyzés: „Magyarországon az állami törvényszék értelmében, érvényes házasság zsidó és keresztény között nem jöhet létre."

Állami törvény alól pedig a pápa senkit sem dispenzálhat, akár katona-kötelezettségről, akár házasságról van szó. Ha egyszer eljön az az idő, hogy lesz egy általános házassági törvényünk, mely a katholikusokra is kiterjed, az abban megszabott föltételek teljesítése alól a pápa még kath. embert sem fog fölmenteni, a mint p. o. nincs olyan pápai breve, mely érvényessé tenné egy francia polgár házasságát, ha az nem a polgári törvénykönyvben megkívánt szertartásokkal és személyes föltételek mellett köttetett.

A mi a francziáknál a code civile, az nálunk - a protestánsok és a zsidók házassági jogát illetőleg - a törvényes gyakorlat; a mi föltételt a házasság-kötés érvényére ez megállapít, az alól a pápa se zsidót, se protestánst nem dispenzálhat.

A „Bud. Corr." jogi fejtegetései egyébiránt csak arra valók, hogy hidul szolgáljanak annak a feltüntetéséhez, milyen barbárság volt a keresztény-zsidó házasságról szóló hírhedt törvényjavaslat elvetése. Rá rögtön meg is vigasztal azzal, hogy Tisza el van határozva, „rövid időn legalább a külföldön kötött házasságokat illetőleg modus vivendit létesíteni, s ez okból az országgyűlés elé még idén egy kizárólag ez ügyre vonatkozó rövid törvényjavaslatot terjeszt be". Elhisszük, hogy Tiszát erősen ösztönzik a zsidók s hogy ő meg is fogja tenni. De nem hisszük, hogy a magyar közvéleményt és a magyar törvényhozást így dupirozni lehetne. Hisz a külföldön bármely alakban kötött házasságok érvényesült ösmerése nem jelentene egyebet, mint a zsidó-keresztény házasságnak, melyet az utcza-ajtón egyszer kidobtunk, megnyitni a hátsó kiskaput. A zsidó urak és keresztény hölgyek vagy megfordítva, egyszerűen átmennek Bécsbe, ott mint felekezetnélküliek polgárilag összekelnek s akkor hazajönnek törvényes polgártársaknak. A magyar törvényhozás, igen bölcsen, épp ez ellen emelte föl tiltakozó szavát, hogy ily házasságok jöjjenek létre, s hisszük bizton, tiltakozni fog azok ellen is újra, ha Tisza Kálmánnak csakugyan lesz arcza hozzá, csak a minap csúfosan megbukott javaslatát ügyetlenül elfátyolozva megpróbálná elfogadtatni.

Nagyobb méretben!

Kapcsolódó:

Magyar Lap - Az Országos Antiszemita Párt közlönye (I. rész)