Harmadjára is nekiálltam megírni ezt a posztot a rasszizmusról. Nagyon összetett téma (ezért is maradtam ennél a rövid verziónál). Fel is vetettem Tom Bobb barátom (remélem nem sértem meg, hogy barátnak nevezem) blogján a kérdést, amire ő a következőt válaszolta szó szerint:

„A rasszizmusról ma Magyarországon a legkönnyebb posztot írni. Ne nevess! Rövid, lényegretörő posztot lehet erről levésni. Íme! Gondolkozó magyar ember - olvasott magyar - békét akaró magyar - érdekeiért hangját hallató magyar - érdekeiért harcolni is kész magyar = rasszista, radikális, szélsőséges, nem demokratikus magyar ember. „

És milyen igaz ez a rövid, tömör, ámde velős megállapítás.

A radikálisan gondolkodó embereket előszeretettel szeretik rasszistának nevezni. De mi is az a rasszizmus pontosan? A Wikipédia szerint:

„A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi és politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.”

Ez a megfogalmazás Immanuel Wallerstein szájából hangzott el 1987-ben. Vita nélkül kijelenthető, hogy egyértelmű rasszokra osztható a Föld közel 7 milliárd lakója. Ezeknek a rasszoknak pedig kivétel nélkül nagyon markánsak az ismertetőjegyeik. A bőrszín csak külsőség, aki csupán ezen különbség miatt ítél el bizonyos embercsoportokat, az valóban ostoba, gyalázatos ember. Aki viszont azt állítja, hogy minden rassz alapjában véve egyforma tulajdonságokkal és képességekkel bír, tehát nem szabad és nem lehet semmilyen formában ember és ember között különbséget tenni, az ugyancsak ostoba ember. Ennél viszont lényegesen többről szól a dolog.
Véleményem szerint két fajta csoport létezik az úgynevezett „rasszista”(ezt a szót ne könyveljük el egyértelműen negatív jelzőként) emberek között:

Vannak, akik elvből utálnak mindenkit, akik nem olyanok, mint ők. Szokás őket szkinhednek, nácinak meg mindenféle szélsőségnek nevezni. Én nem tartozom közéjük, véleményt nem alkotok róluk, nem érdekelnek, nem bántanak. És csak halkan merem odasúgni neked, kedves Olvasó: közel sem ők okozzák a legnagyobb problémát ma Magyarországon (persze tudom én, hogy divat tőlük és a bakancsaiktól rettegni manapság.)

Magamat és sok hozzám hasonló embert egy másik csoportba sorolnám: mi nem elvből, hanem határozott meggyőződésből emeljük fel a hangunkat egyes népcsoportok ellen. Nincs nekem semmi bajom a feketékkel, az indiánokkal, az ázsiaiakkal, az arabokkal, de ha hiszed ha nem, még az eszkimókkal sem. Annál több problémám/problémánk van, egy bizonyos népcsoporttal.

Bizonyára kitaláltad, hogy kikről beszélek. Igen-igen, a cigányokról. A rendszerváltás óta nagyon megéri segélyekből élni, ami annyira elpofátlanította ezt az amúgy is deviáns viselkedésre hajlamos népcsoportot, hogy mára minden normális gondolkodású, becsületesen, kemény munkából élő embernek kivágta azt a bizonyos biztosítékát.

Tisztázzunk valamit a félreértések elkerülése végett: a cigányoknak sacc/kb a 10%-a rendes, becsületes, beilleszkedett ember! Saját ismerőseim között is rengetegen vannak rendes cigányok. Ha felemeljük a hangunkat, nem őket szapuljuk és ezt ők is pontosan tudják. Ha hiszed, ha nem, kedves Olvasó, számtalan olyan cigánnyal beszélgettem, aki sokkal jobban megveti a „fajtáját”, mint én. Fel vannak dúlva, hogy az ő nevüket is megbecstelenítik az undorító viselkedéssel. És ha hiszed, ha nem, láttam én már Jobbik nagygyűlésen is cigányt. Ott állt büszkén közöttünk és ez így helyes. Erre a rövidke kitérőre azért volt szükség, mert a lelkes ”cigányfajvédő” emberkék (akik még talán életükben nem jártak olyan környezetben, ahol munkakerülő, ostoba, agresszív cigányok csak arra várnak, hogy 200 forintért elvágják a torkod) mindig azzal az idióta érvvel jönnek, hogy vannak rendes cigányok is és a magyarok közt is vannak semmirekellők. Ez így van, csak az arányok nem összekeverendőek.Sokszor az az érzésem, hogy egyesek csak mesekönyvben láttak cigányt, de megmásíthatatlan véleményük van a témával kapcsolatban.

Európa többi országa már felismerte, hogy ez a népcsoport képtelen a civilizációba beilleszkedni. A mi kormányunk még ott tart, hogy „integrálni” (ezt a szót jól vésd az eszedbe, mert ha sokat ismételgeted, még milliókat is kereshetsz vele valamilyen program címén) kell őket. Érdekes, hogy aki valóban „integrálódni” akart, az tanult, szorgoskodott, munkahelyet keresett és családot alapított, nem kellett neki külön segítség! Ők is itt élnek közöttünk és senki egy rossz szót nem szól rájuk.

A cigányság egy vándorló népcsoport, a nagy részük több évszázados elmaradottságban él hozzánk képest, nem lehet és nem is szabad őket erőszakosan a társadalomba beolvasztani. Ezt el kell fogadni és eszerint kell velük bánni.

Számtalan oka van annak, hogy az embernek ez lesz a meggyőződése.Vannak olyanok, akik nem csupán egy monitoron keresztül látják a világot. Én is a saját tapasztalataimból indultam ki. Számtalanszor felháborított, mikor reggel munkába menet láttam egyes embereket, akik talicskával tolják haza (ne csóváld a fejed, ott voltam, nem hittem a saját szememnek) az élelmiszert, amit az egyház biztosított nekik. Ugyanezek az emberek délután már az önkormányzatnál álltak sorban az éppen aktuális segélyért. A helyi cigány önkormányzat nekik vitt télen először ingyen tüzelőt, a gyerekeik nem jártak iskolába, sőt iskola helyett leégettek egy öreg sváb parasztházat. És ezek voltak azok az emberek, akik bementek a családsegítő szolgálathoz, majd mikor megmondták nekik, hogy ha nem fogadják el a felajánlott közmunkát, nem kapnak több segélyt, akkor fenyegetőzni kezdtek, hogy kezdődnek a lopások. (Egyszer fenyegetőznének azzal, hogy elmennek dolgozni!) És végül „felemelő” érzés látni, hogy a segélyből vásárolt hideg sört miként fogyasszák el a kis közért előtt, míg én vért izzadok, hogy eltartsam a családom. Bizony-bizony kedves Olvasó, amit itt leírtam az mind saját tapasztalat és cseppet sem megnyugtató. Hozzáteszem, hogy a környékünkön talán 5-6 ilyen deviáns cigány család él, de ők össze sem hasonlíthatóak a legtöbb borsodi (láttam belőlük is eleget, lévén kedvesem családja Borsodban lakik), szabolcsi vagy éppen belvárosi cigánnyal. Azok sokkal rosszabbak.