Raoul Wallenberg

Míg a kezdeti híradások zsidók ezreinek megmentéséről szólnak, az időbeni távolság növekedésével nő az általa megmentett zsidók száma is, jelenleg 100 ezer fölötti számnál tartunk. [1]

Tanulmányunk alapjául Bondor Vilmos: A Mikó-rejtély c. könyve szolgál. [2] Az Orsós Ferencre vonatkozó részt az Új Magyarország c. napilap egy 1997-es írásából vettük.[3]

 

1944. október 15-én Horthy kormányzó bejelentette a fegyverszünetet a Szovjetunióval és a háborúból való kilépést. A katonaság megosztott volt. Egyik része román, olasz és finn mintára le akarta tenni a fegyvert, a másik tovább akart harcolni a németek oldalán az oroszok ellen. Ez a rész október 16-án lemondatta Horthyt, és német segítséggel egy jobboldali koalíciós kormányt juttatott hatalomra Szálasi Ferenc vezetésével. November 4-én az első szovjet csapatok elérték Budapest külső védelmi vonalait. November 24-én a kormány Sopronba helyezte át székhelyét.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a budapesti gettónak és így gyakorlatilag az egész budapesti zsidóságnak semmi bántódása nem esett. A zsidó deportálásokat Horthy állíttatta le 1944 nyarán. Ezután zsidókat már nem deportáltak Németországba, viszont munkaszolgálatosokat vezényeltek a védelmi vonalak megerősítésére. A budapesti gettó megmentését később több szervezet is magának tulajdonította. Ismeretesek források, hogy az SS mentette meg a gettó lakóit a nyilasoktól, de olyanok is, melyek szerint a nyilasok mentették meg a gettó lakóit az SS-től. Tény mindenesetre, hogy a gettók védelmét Szalai Pál irányította a háború utolsó hónapjaiban, aki erre közvetlenül Szálasi Ferenctől kapott megbízást.

Lévai azt állította egy konferencián Jeruzsálemben 1969-ben:[4]

E kijelentésével botrányt okozott. A zsidók árulójának nevezték, halálosan megfenyegették, el kellett hagynia Jeruzsálemet. Karsai, a korszak másik történésze így nyilatkozik Szálasiról:[5]

Wallenberg svéd diplomataként jött Budapestre 1944 júliusában. Feladata a zsidók lehetőség szerinti védelme és mentése volt. Menlevelek ezreit állította ki számukra. Rábeszélte Szálasit a nemzetközi gettó létesítésére. 
1945 januárjában a szovjetek Pestet, ahol a gettók is voltak, elfoglalták (más szemszögből nézve: felszabadították). Itt szeretnénk megjegyezni: A munkaszolgálatosokat nem szadizmusból gyalogoltatták a határ felé, vagy mert a hatóságoknak ehhez volt kedvük, hanem mert egyszerűen nem volt szállítóeszköz. A magyar honvédség alakulatai alkalmanként ugyancsak gyalog közlekedtek az országon belül a háború utolsó hónapjaiban. Továbbá, ha Wallenberg érdemeként tartják számon a menlevelek kiállítását, akkor a magyar kormányok — beleértve a Szálasi-kormányt — érdeme volt, hogy ezeket a papírokat a Wallenberggel kötött megállapodás értelmében elfogadták.

Január 17-én Malinovszkij szovjet marsall Debrecenbe hívta Wallenberget tárgyalásokra. Azóta nyoma veszett. De a GULAG-ban letartóztatott személyek egészen a hetvenes évekig állították, hogy látták, vagy találkoztak vele.

Azóta számos publikáció jelent meg róla. Feltűnő, hogy ezek részletesen foglalkoznak életével és budapesti tevékenységével, eltűnéséről és haláláról nagyon szűkszavúan tudósítanak. Lévai Jenő 1948-ban jelentette meg könyvét Raoul Wallenberg; regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka címmel. Lévai 300 oldalon ír Wallenbergről, eltűnésének csak néhány sort szentel, anélkül, hogy a szovjeteket vádolná.

Mára senki sem vitatja, hogy a szovjetek hurcolták el, és valamikor a GULAG-ban halt meg. Röviden szeretnénk bemutatni az eltűnéséről keletkezett magyarázatokat.

3.1. Egyes 1945-ös sajtójelentések szerint nyilasok gyilkolták meg, ezért néhány nyilast fel is akasztottak. [4]

3.2. Rablók fosztották ki Budapest és Debrecen között, feltételezi Lévai említett művében. De Lévai figyelmen kívül hagyja, hogy az utat nem egyedül, hanem szovjet katonák társaságában tette meg.[6]

3.3. Wallenberg nagy mennyiségű értéktárgyakat őrzött otthonában, ezért rabolták el a szovjetek, véli a Schamschula György szerkesztette irodalmi és művészeti folyóirat, a Napút 2002-ben.

3.4. Amerikai ügynök volt, véli a Spiegel, amerikai forrásokra hivatkozva.[7]

3.5. Amerikai-szovjet kettős ügynök volt. Erre a megállapításra jut egy német-magyar-svéd-orosz történészkonferencia 2001-ben. De a konferencia legalább beismerte, hogy az USA-ban és Svédországban még mindig vannak zárolt papírok Wallenbergről. Később látni fogjuk, miért nagy jelentőségű ez.[8]

3.6. Részt vett a németek és zsidók közti csereügyleti tárgyalásokban (zsidók teherautókért), mondja Jakovlev SZKP PB-tag 1988-ban.[7]

3.7. Amerikai-brit-német ügynök volt, de az oroszoknak nem akart dolgozni, véli a szovjet, külföld felé irányuló kémcsoport egykori vezetője, Szudoplatov.[7]

3.8. A szovjetek német ügynöknek vélték, írja a Spiegel CIA-forrásokra hivatkozva.[7]

3.9. Stöckler Lajost, a budapesti gettó volt vezetőjét az ÁVH 1950-ben Wallenberg meggyilkolásának vádjával börtönbüntetésre ítélte.[9]

3.10. A szovjetek azért vetették börtönbe, hogy kicseréljék Svédországba menekült volt szovjet disszidensekért, de erre a svédek nem voltak hajlandók, vélte egy svéd-orosz kormánybizottság 2001-ben.[10]

3.11. Amerikai-brit kettős ügynök volt, de az oroszoknak is dolgozott. Böhm Vilmos Svédországban élő magyarországi zsidó buktatta le, véli Wilhelm Agrell svéd történész a Dagens Nyheter napilapban.[11]

3.12. Az oroszok azért ejtették túszul, hogy a svédektől egy milliárdos hitelt kapjanak kedvező feltételek mellett, írja a Kommerszant c. orosz lap 1999 decemberében.[12]

A történet 1944-ben kezdődött. A Honvédség egy része kilátástalannak ítélte a harcot Hitler oldalán. Amikor a szovjetek már csak 50 km-re voltak Budapesttől, felkelést terveztek, le akarták fegyverezni a nyilasokat, át akarták adni a várost az oroszoknak, hogy Budapestet megmentsék a harcoktól. A szervezet Magyar Frontnak nevezte magát. Árulás folytán a szervezet politikai szárnyát október 19-én letartóztatták (Bajcsy-Zsilinszky Endre). A katonai szárny továbbra is működhetett Mikó Zoltán százados vezetése alatt. Tevékenységük kisebb szabotázsakciókból állt, hogy megkönnyítsék az oroszok előrenyomulását. Ebben az időben került kapcsolatba Mikó Zoltán Wallenberggel. Mikó védte a Wallenberg által zsidók számára bérelt házakat a nyilasoktól, élelmet és papírokat szerzett az ott tartózkodók számára. Ezekben a házakban nemcsak zsidók húzták meg magukat, hanem lengyel ellenállók is, akik az október 15-i hatalomátvételig háborítatlanul éltek Budapesten. Utána az ő helyzetük is nehézzé vált.

Az ostrom idején, 1944 karácsonya után Wallenberg avval a kéréssel fordult Mikóhoz, hogy helyezze biztonságba a svéd követség archívumát és értéktárgyait. Wallenberg azon a véleményen volt, hogy a legbiztonságosabb hely a Magyar Nemzeti Bank pincéje, ahol más követségek is béreltek páncélszekrényeket.

Mikó Zoltán százados

1945 januárjában a Nemzeti Bank szovjet kézre került. Nemcsak az értéktárgyakat, hanem az archívumot is megtalálták. Ebben az archívumban a szovjetek katyni vérengzéséről is voltak dokumentumok. Ezeket Wallenberg a lengyel ellenállóktól kapta. A szovjetek kihallgatták a vezető banktisztviselőket, akik – nem tudva a dokumentumok tartalmáról – beszámoltak a Wallenberg-Mikó kapcsolatról. Mikó 1945 januárjában vette föl a kapcsolatot az oroszokkal. Azok egy hét nagyon barátságos bánásmód után hirtelen letartóztatták.

Hiába kereste az ideiglenes antifasiszta magyar kormány, az oroszok letagadták, hogy fogságukban van.

Mikót az ismert NKVD-módszerekkel puhították meg. Persze nem avval vádolták, hogy Katynról ismeretei lennének, annál ravaszabbak voltak. A szovjetek antiszovjet összeesküvéssel, és az általuk ellenőrzött területeken partizánakciók szervezésével, valamint a szovjetek elleni kémkedéssel vádolták meg Mikót és közvetlen beosztottjait. Mikót és csoportját 1945 júliusában Constanzába szállították, ahol a III. Ukrán Hadseregnek egy koncepciós perében bíróság elé állították őket. Több hónapos kínzás után itt találkozott Mikó helyettesével, Bondor Vilmos főhadnaggyal.

Bondor Vilmos főhadnagy

A perben Mikót, Bondort és két másik személyt halálra ítéltek. További négy személy hosszú börtönbüntetést kapott. Bondor, és a másik hat személy tényleges bűne az volt, hogy ismerte Mikót, akinek az volt a bűne, hogy ismerte Wallenberget. Wallenberg bűne pedig annyi volt, hogy ismerte a lengyel ellenállókat. Őket egyébként szintén megtalálták és kivégezték a szovjetek, miután már örültek, hogy megmenekültek a Gestapotól.

A siralomházban Bondor megkérdezte Mikót, tudta-e, milyen súlyúak a lengyel dokumentumok, melyeket Wallenbergtől kapott. Mikó a kérdésre igennel válaszolt. Azt mondta, óvatosságra intette a svédet, Wallenberg azonban elengedte a figyelmeztetést a füle mellett, nyilván az amerikaiak védelmében bízott.

Bondor, aki 1956-ban szabadult, és még abban az évben az USA-ba emigrált, azt írja, az amerikaiak az 1970-es évekig szégyenletes szerepet játszottak a Wallenberg-ügyben. A külügyminisztérium megpróbálta mindazokat elhallgattatni, akik tanúskodtak volna, hogy Katyn az oroszok műve volt, és mivel szoros kapcsolat volt Katyn és Wallenberg között, ez az elnémítási törekvés Wallenbergre is vonatkozott.

Az elítélteket 1945 augusztusában a hírhedt odesszai központi börtönbe szállították. A kivégzésekre éjjelente került sor. Egyszer Bondort is szólították. Elbúcsúzott Mikótól, akit akkor látott utoljára. Bondor kegyelmi kérvényét azonban elfogadták, ami azt jelentette, hogy a halálos ítéletet 25 év kényszermunkára változtatták. Később hallotta, hogy Mikót még abban a hónapban kivégezték. Mikó jellegzetes csizmáját felismerte az egyik őrön. Mikó kivégzését az orosz hatóságok 1993-ban ismerték be hivatalosan.

Itt vége lehetne történetünknek. Azonban fontosnak tartjuk, hogy beszámoljunk Katyn egy másik magyar főszereplőjéről.

Orsós Ferenc

Orsós Ferenc professzor a nemzetközi szaktekintély volt a törvényszéki orvostan területén. 1943-ban őt kérték fel a németek, vezesse azt a nemzetközi vizsgálócsoportot, melynek feladata volt kideríteni, ki követte el a katyni tömeggyilkosságokat: az oroszok, akik 1941-ig uralták a térséget, vagy a németek, akik azt ezután elfoglalták. A szakértői bizottság Orsós vezetésével egyértelműen megállapította, hogy a 4450 holttest 1940 április-májusában került a tömegsírokba. A felszabadított Magyarországon Orsós súlyos árat fizetett véleményéért. A Népbíróság háborús főbűnösnek nyilvánította. Orsós szerencséje az volt, hogy az Orvosegyetemet 1944-ben Halle-ba evakuálták, így amerikai fennhatóság alá került. Az amerikaiak nem adták ki a magyar hatóságoknak, de szigorúan ráparancsoltak, hallgasson Katynról. A szakértői bizottság két tagja (egy bolgár és egy cseh), aki az oroszok karmaiba került, "beismerte" hamisítását. Két másik bizottsági tagot, egy lengyelt, és egy románt a KGB meggyilkolt. Orsós tudományos karrierjének vége szakadt. A mainzi művészeti akadémián oktatott anatómiát. 1962-ben bekövetkezett haláláig félt attól, hogy a KGB őt is meggyilkolja.

Történetünkből látható, hogy az amerikaiaknak kellemetlen volt az igazsággal szembesülni Katyn vonatkozásában. A szovjetek ugyan Katynt is fölvették a németek elleni vádpontok közé Nürnbergben, az IMT (Nemzetközi Katonai Törvényszék) azonban csöndben ejtette azt. Ehelyett Sztálin 1945 decemberében, tehát a nürnbergi perrel egyidőben Leningrádban rendezett egy kirakatpert. A perben Ernst Böhm, Ernst Gehrer, Gerhard Janicke, Heinrich Remlinger, Erwin Skotki, Eduard Sonnenfeld és Karl Hermann Strüffling német tiszteket halálra ítélték. Kivégzésük 1946. január 5-én történt. A fő vádpontok közé tartozott Katyn is. Janicke "bevallotta", hogy végrehajtotta Remlinger vezérőrnagy kíméletlen kiirtási parancsát. Franz Wiese törzsparancsnok 20 év GULAG-ot kapott. A kirakatperben "beismerte" a Wehrmacht rettenetes fosztogatásait. Arno Düre, egy másik tiszt, aki vallomásáért kötél helyett csak GULAG-ítéletet kapott, részletesen leírta az orosz asszonyok, gyerekek és öregek meggyilkolását, kijelentette, hogy a német csapatok a katyni erdőben több ezer embert, köztük lengyel tiszteket végeztek ki és földeltek el.[13] Az amerikaiak pedig az egészhez hallgattak. Hova is vezetett volna, ha az amerikaiak az mondják, a leningrádi beismeréseket kínzással csikarták ki? Az egész nürnbergi konstrukció megingott volna, még a per lefolytatása és az ítélethirdetés előtt. Így hallgattak az amerikaiak és evvel megpecsételték Wallenberg sorsát. Ha ugyanis hangosan tiltakoztak volna a kirakatper ellen, és az egész világ előtt kinyilvánították volna, hogy nem hisznek az orosz verzióban Katynt illetően, Wallenberg további fogvatartásának sem lett volna értelme. Ugyancsak lehetett volna esélye egy csöndes diplomáciai megoldásnak Wallenberg szabadon bocsátását illetően oroszok és amerikaiak között, hiszen akkor nagy volt még a barátság. Mindenesetre a szovjetek Wallenberget nem végezték ki Mikóval és a lengyel ellenállókkal ellentétben.

De még valami szólt az amerikaiak számára amellett, hogy csöndben maradjanak Katynt illetően. Katyn esetében ugyanazok a szovjet személyek folytatták a vizsgálatokat, akik Auschwitz esetében is, és akik a világnak bemutatták a gázkamrákat (Liszenko és további két szovjet személy, Piper nem közli nevüket).[14]

Sok megfigyelő arra a megállapításra jutott volna, hogy aki az egyik esetben (Katyn) ilyen nyilvánvalóan hazudik, az esetleg a másik esetben is (auschwitzi gázkamrák) hazudhat.

Miután Gorbacsov 1990-ben a sztálinizmus legsúlyosabb bűntényének nevezte Katynt, sok értelme nem volna a Wallenberg-Katyn vonalat figyelmen kívül hagyni. De nem, ehelyett az udvari történészek és a médiagépezet újságírói kettős, hármas ügynökről, fogolycseréről, milliárdos hitelekről beszélnek, csak hogy ne kelljen az igazsággal szembenézni. Ezek a történészek néha a Soros Alapítványtól kapják az apanázst, nem csoda, hogy olyan eredményekre jutnak, melyek a megbízót is kielégítik.[15]

Csupán az utóbbi években találkozunk egy-két olyan írással, újságcikkel, melyek meg merik már szellőztetni az összefüggést Katyn és Wallenberg között. Feltételezhető, hogy ezek az írások a Püski Kiadónál 1995-ben megjelent könyvre (Bondor Vilmos: A Mikó-rejtély) illetve az ennek nyomán született, a www.vho.org revizionista honlapon megjelent írásra lettek figyelmesek, mely írás alapján a mi beszámolónk is készült.

Jegyzetek (Egyes honlapok a szokásos fluktuáció miatt esetleg máshol érhetők el.)

Bálint József, 2013. január