írta: gabeebee | Címkék: Hazai történetek

 

Szerdán reggel, azaz két napja került nyilvánosságra, hogy a románok a Nemzeti Színházban akarják ünnepelni Erdély Romániához való csatolásának 92. évfordulóját, amihez az intézményt igazgató Alföldi Roberta hazaáruló módon minden további nélkül hozzájárult, ismét köpve a magyar nemzeti érzésekre és érdekekre.

Az elmúlt két napban az ügyről sokan, sokmindent elmondtak már, bemutatva a dolog tarthatatlanságát és provokatív jellegét. Megszólalt már szinte mindenki, leírta már a véleményét aki akarta mind a jobb, mind a baloldalról egyaránt. Azonban az a mondat, az a bejelentés, amit a nagy többség vár, még mindig nem hangzott el.

Természetesen nem az elvtársak, vagy az elempések nyilatkozatát hiányolom, hisz abban nincs semmi meglepő, hogy ők mélyen hallgatnak az ügyben. A korábbi években azt már megszokhattuk, hogyha nemzetgyalázásról van szó, a fent említett egyletek mindig teljes mellszélességgel asszisztáltak az ilyen jellegű történésekhez. Sokkal inkább elgondolkodtató az, hogy a forradalmi kormány is nagyokat hallgat, és a narancsos frakció részéről is eddig mindössze egy tegnap este kiadott, néhány soros sajtóközleményre futotta:

„A Fidesz parlamenti képviselői sajnálattal olvasták Alföldi Róbertnek, a Nemzeti Színház igazgatójának a román állami ünnepséggel kapcsolatos nyilatkozatát. Ha azt feltételezzük, hogy az igazgatót a legjobb szándék vezette abban, hogy a "két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz", azt akkor sem tudjuk elfogadni, hogy az igazgató nem érzi az ügy és a körülötte kialakult botrány súlyát. 

Egy kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének tisztában kell lennie azzal, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent. Miközben tudomásul vesszük, hogy a magyarság számára tragikus történelmi esemény a románok számára nemzeti ünnep, mégis elvárjuk, hogy azt ne a nemzeti kultúránk egyik szimbolikus terében rendezzék meg. A két nép közeledése és kulturális kapcsolatai számunkra is fontosak, ám a meglévő érzékenységekre és a fájó sebekre mind a politikai, mind pedig a kulturális vezetőknek tekintettel kell lenniük.”

Igen. Ennyi és kész. Azóta csend.

Azért ilyenkor felötlik az emberben néhány kérdés. A nagy személyi takarítások hevében - aminek persze volt létjogosultsága-, hogy hogy még nem értek el a Nemzeti Színházig? Hogy lehet az, hogy az ország egyik legfontosabb és legemblematikusabb kulturális intézményét a választások után több mint fél évvel, még mindig egy aberrált buzi vezeti?

Milyen háttéralku miatt lehetséges az, hogy a Nemzeti Színház még mindig liberális hitbizomány?

Az elmúlt időszakban az Alföldi színházába látogató a "kulturált és igényes szórakoztatás” jegyében találkozhatott már homoszexuális Jézussal, Tündérországban prostituáltaktól elcsábuló Kukorica Jancsival és kisgyerekeket a színpadon megerőszakoló öregemberekkel is. Alföldi 2008-as kinevezése óta kulturális szemétdombbá tette az épületet, a pornográfiát, obszcenitást és szellemi silányságot emelte piedesztálra. Most pedig a románokkal ünnepelné több millió magyar idegen uralom alá kerülésének és sok évtizedes elnyomásának szimbolikus évfordulóját.

Vajon minek kell még megtörténnie, hogy megszülessen végre egy, az alábbihoz hasonló közlemény?

„Réthelyi Miklós, a humán erőforrások minisztere azonnali hatállyal felmentette tisztségéből Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház igazgatóját. Az elmúlt napok eseményei és a színházban folyó eddigi munka megalázó mind a magyar nemzet, mind a magyar kultúra szempontjából, ezért úgy ítélem meg, hogy az igazgató úr méltatlanná vált egy ilyen jelentőségű közintézmény vezetésére - mondta el Réthelyi a döntés indoklásaként.”

Vajon meddig kell még várni erre?

És arra, hogy a magyar kormány végre a sarkára álljon és tájékoztassa a román nagykövetséget, hogy a jövőben, a jószomszédi kapcsolatok fejlődése érdekében tartózkodjanak az efféle provokatív kérésektől?

Azt hiszem nem kérdés, hogy ez a történet már most túlmutat önmagán, hisz ahogy telnek a napok, úgy lesz egyre világosabb, hogy ebben az ügyben ki, hol áll, hogy ki, milyen érdekeket képvisel. És talán a narancsködben bóklászóknak is feltűnik majd, hogy minden további nap, amit Alföldi még a helyén tölt egy újabb bizonyítéka annak, hogy nincs változás, hogy csak dumaforradalom van, hogy a háttérből ma is ugyanazok irányítanak, akik eddig is.