Azt, hogy ki állhat a WikiLeaks mögött és azt, hogy a kiszivárogtatások kik az igazi haszonélvezői sokan, sokféleképpen magyarázzák. Elméletek sora kerül nyilvánosságra nap mint nap, de talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ez az egész ügy sokkal szövevényesebb és összetettebb annál, mint hogy csak valakire rámondjuk, hogy ennek, vagy annak az érdekében cselekszik. És talán akkor sem tévedünk nagyot, ha azt valószínűsítjük, hogy az olyan országok, mint a mienk csak statisztaszerepet játsszanak ebben a történetben.

Ezért aztán azt gondolom, hogy nem érdemes belemenni olyannak a találgatásába, aminek igazából még a felszínét sem tudjuk korrekt módon megkapargatni, főleg akkor nem, ha az ügynek van egy másik és számunkra sokkal érdekesebb olvasata is, mégpedig az, hogy a magyar kormány miképp reagálja le az ebből fakadó eseményeket.

Akármi, vagy akárki is áll a kiszivárogtatás hátterében egy biztos: az amerikai külképviseletek az amerikai kormány utasítására még a baráti országoknak nevezett államokban is olyan kémtevékenységet végeztek, ami szinte biztosan állítható, hogy nemzetközi jogba ütközik. Az persze eddig sem volt kérdés, hogy az egyes külképviseleteknek hírszerzési feladata is van. Nincs ebben semmi meglepő, ezt csinálja minden állam, minden nagykövetsége. Azonban arra senki sem, így a magyar külügyérek sem számítottak, hogy a jenkik ilyen mélységig belevájkálnak majd egy biztonságpolitikai szövetségesüknek mondott állam vezetőinek az életébe. Mert azt azért egyátalán nem lehet szokványosnak nevezni, hogy a washingtoni vezetés az egyes magyar vezetők sebezhetőségi, pénzügyi, személyiségi, egészségügyi és biometrikus adatainak összegyűjtését és személyes adatbázisaiknak összeállítását kérte az országba delegált diplomatáitól, akik természetesen végre is hajtották a felsőbb utasításokat.

Ezek után a gyanútlan polgár azért joggal várná el, hogy a magyar diplomácia, egy sor másik európai országhoz hasonlóan, valamilyen lépést tesz az ügyben. Mondjuk, behívatják a nagykövetet, vagy tiltakozó jegyzéket készítenek, vagy akármit, ami jelezi, hogy azért ez a történet már túl megy egy olyan határon, amit nem nagyon kéne mégegyszer átlépni. Azonban nem lennénk Abszurdisztánban, ha ez így történt volna. A magyar külügyminisztériumnak eszébe sem jutott, hogy ezt kéne tennie. De miért is jutott volna, ha azt az a Martonyi János vezeti, akinek ezerszer fontosabb a cionistáknak való csontig nyalás, mint a magyar érdekek tényleges képviselete. Így aztán az egész WikiLeaks–ügy kapcsán a Külügyminisztériumnak összességében az alábbi közleményét sikerült kiadnia: [az eredeti közlemény ITT]

"Az Egyesült Államok budapesti nagykövete előre tájékoztatta a magyar külügyminisztert a WikiLeaks által várhatóan publikált dokumentumokról. Mivel a kiszivárogtatott dokumentumok állítólag az amerikai diplomáciai szolgálat belső levelezéséből származnak, a Külügyminisztérium nem kívánja kommentálni azok tartalmát. Magyarország és az Egyesült Államok viszonya külpolitikánk fontos prioritása és továbbra is elkötelezettek vagyunk a gyümölcsöző együttműködés mellett.

A magyar Külügyminisztérium egyúttal elítéli a bizalmas adatok jogosulatlan közzétételét, hiszen ezáltal a diplomáciai kapcsolatokban nélkülözhetetlen diszkréció és bizalom sérült meg."


Igen. Ennyi. Magyarországnak mindössze erre futotta. Nem kívánjuk kommentálni azt a cáfolatlan dokumentumokkal alátámasztott tényt, hogy egy idegen ország kvázi kémtevékenységet folytat az országunkban. Nincs egy szavunk se erre. Sőt, még azt harsogjuk, hogy az a bűnöző, aki nyilvánosságra hozta a tényeket és nem az, aki ténylegesen elkövette azokat.

És hogy teljes legyen a kép. Németh Zsolt még Martonyinál is tovább ment, mondhatnám tovább nyalt az amcsiknak. Ő már tegnap arról beszélt, hogy reményei szerint a kiszivárogtatások nem fogják érinteni a kétoldalú viszonyt, hogy nem fogják befolyásolni a jó magyar-amerikai kapcsolatokat és ezt az ügyet egyébként meg senki ne feszegesse itthon, mert csak árt a barátságnak.

Ugye jól érti mindenki?

A nemzetközi és a hazai jogot megsértve idegenek kutakodnak nálunk, adatokat gyűjtenek rólunk, és ezek után még mi reménykedünk abban, hogy ez nem megy a ”gyümölcsöző” kapcsolatok kárára. És ezt nem egy huszonhatodik senki nyilatkozza a minisztériumból, hanem maga a miniszter és a külügyi államtitkár.

A cionisták meg napok óta röhögnek markukba. Egyik nap összegyűjtik az összes befolyásos szereplő legintimebb adatait is, a másik nap pedig két fokozattal leminősítik az országot és ezzel szinte a bóvli kategóriába sorolják a magyar állampapírokat. És a magyar kormány még ezek után is csak nyal és nyal szünet nélkül, és meg se fordul egyik döntéshozó fejében sem, hogy lehetne ezt másképp is csinálni.

Ez ma Magyarország, ez a magyar érdekek képviselete az atomnagy narancsos forradalom nyolcadik hónapjában.