Urán fonott kosárban
Hajmeresztő történetek kerültek elő a WikiLeaks által kiszivárogtatott diplomáciai levelezésből, melyekből kiderül, a nukleáris fegyverek készítésére is alkalmas anyagokat – igen finoman fogalmazva – nem mindig őrzik a kellő elővigyázatossággal.
Barack Obama elnökké választását követően nem sokkal megígérte, az Egyesült Államok igyekezni fog négy éven belül minden minden sebezhető nukleáris készletet biztosítani. A pénzügyi gondokkal küzdő Amerika azonban egyelőre nem tett konkrét intézkedéseket, a radioaktív forrásokhoz pedig az iratok tanúsága szerint bizonyos helyeken rémisztően könnyű hozzáférni.
2007 júniusában ijedt falusi öreg érkezett az Egyesült Államok burundi konzulátusára, és elmesélte, a határ kongói oldalán található egyik régi katonai bázison uránt őriznek, mely könnyen az „arabok” kezébe kerülhet, akik aztán sok embert „elpusztítanának” vele. A konzul nem hitt a férfi történetének, mire az néhány hét múlva bizonyítékkal tért vissza. A fotón egy vesszőkosárba rejtett, uránt tartalmazó hordó látszott, mely a kongói atomenergia-bizottság tulajdonát képezte – nem tudni, hogy került a gyarmati időkből fennmaradt belga épületbe. Kongó egyébként az eltűnő radioaktív anyagok legfőbb forrása. „A kerítés nincs megvilágítva, a tetején nincs szögesdrót, és semmiféle kamerás megfigyelőrendszer nem működik” – ha elolvassuk ezt a leírást, mely a Kinshasa-i nukleáris kutatóközpontról szól, talán megértjük, miért. A 2006 szeptemberére datált üzenet leírja, az intézményt egyetlen ajtó választja el a mellette fekvő egyetemtől – a diákok gyakran közlekednek erre, mivel rövidebb az út az utcára. A nukleárishulladék-tároló mellett helyi farmerek tápiókát termesztenek.
A világ másik területe, ahonnan gyakran „szivárog” az urán, az a volt Szovjetunió. A lisszaboni konzulátus egy 2008. júliusi feljegyzéséből kiderült, egyik nap besétált az épületbe valaki, és közölte, tud egy visszavonult orosz tábornokról, aki nyugdíjkiegészítés gyanánt leszerelésekor magával vitt egy darab uránt. A férfi fotót is mutatott az áruról, és közölte, nincsenek mentális problémái, igazat beszél.
Az Egyesült Államok nukleáris biztonságért felelős hivatala (NNSA) sugárzást érzékelő detektorok vásárlásával segíti Oroszországot. Kétséges azonban, mennyire lehet sikeres ez a megoldás, hiszen a rendkívül könnyen riasztó érzékelőket a legtöbbször kikapcsolják, vagy nem törődnek jelzésükkel. Ez történt a grúz-örmény határon is tavaly augusztusban: egy három utast szállító kocsinál riasztott a detektor, a határőrök azonban továbbengedték őket, miután az egyikük azt állította, csupán orvosi kezelése során kapott izotópokat jelez a műszer. Amikor azonban visszafelé is megszólalt a jelzés, a hatóságok alaposabban is átvizsgálták a járművet, és kiderült, minden egyes csavarját áthatja a sugárzás. A forrását azonban nem találták meg – akármit is vitt a három csempész, sikerült célba juttatniuk.
Bár ezek a leírások önmagukban is ijesztők, leginkább az a rémisztő, ha az ember belegondol: ezek azok az esetek, amikor a csempészek lebuktak.
(MNO nyomán)
Kapcsolódó hírek:
Újabb Wikileaks dezinformáció - kik a kábítószer-kereskedők?
Furcsaságok a Wikileaks botrányban
Wiki-Sundstein – avagy, keresd a zsidót!
Megint csak nyalunk