A múlt hét közepén újabb fejezetéhez érkezett az elvtársak szánalmas kis szappanoperája. Ferenc a korábbi hetek erős kezdése után ismét emelt a téten és ezzel a húzásával végérvényesen belépett az olyan ”felvilágosult és haladó baloldali” vezéralakok közé, mint Kun Béla, Rákosi Mátyás vagy Kádár János.

Talán még sokan emlékeznek arra a három hete megjelent irományra, amiben Gyurcsány meghirdette a Párt megújulási programját. „Mi, a Demokratikus Koalíció vezetői pártszavazást kezdeményezünk annak érdekében, hogy az MSZP-ben új kultúrát, új erkölcsi normákat teremtsünk. Az a célunk, hogy pár éven belül úgy nézzenek ránk, mint Magyarország legbecsületesebb pártjára és politikusaira…”

Az írás nyilvánosságra kerülése után az ország legnagyobb része fetrengett a röhögéstől, Elqró hívei elaléltak, a többiek a Pártban pedig aggódni kezdtek, pedig akkor még nem is tudták, hogy Gyurcsány tényleg beindította a szoci szalámigyárat.

Az elvtársak még fel sem ocsúdtak a történtekből, amikor újabb meglepetés érte őket. Szerdára mindenki számára egyértelművé vált, hogy Gyurcsánynak komplett forgatókönyve van a jövőre nézve, amiben a Párt jelenlegi vezetésének nem sok szerepet szán. A hét közepén ugyanis kiderült, hogy Gyurcsány már februárban néhány régi ismerőse segítségével megalapította a Demokrata Párt (DP) nevű formációt, aminek nem titkolt célja, hogy vagy átvegye egy az egyben az MSZP-t, vagy befogadja azokat, akik elhagyják a Pártot.

A Demokrata Párt a 2011. február 13-i közgyűlésén egyértelműen fogalmaz. A közgyűlési határozat első pontja szerint „amennyiben a Magyar Szocialista Párt kongresszusa úgy dönt, fel kívánja venni a Demokrata Párt nevet, akkor a Demokrata Párt egyesül a Magyar Szocialista Párttal, egyben hozzájárul ahhoz, hogy az egyesüléssel létrejövő társadalmi szervezet a jövőben a Demokrata Párt nevet viselje”. A második pontban egyhangúlag döntöttek arról is, hogy ha az MSZP kongresszusa „nem határoz a Demokrata Párttá alakulásáról, és ennek eredményeképpen az MSZP néhány korábbi tagjából másik társadalmi szervezet jön létre”, akkor a párt „egyesül ezzel a társadalmi szervezettel”.

Magyarul a Demokrata Párt vagy így, vagy úgy, de át fogja venni a mostani MSZP helyét. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem a hír hallatán kicsit déja vu érzésem támadt. Aztán rájöttem, hogy nem véletlenül, ugyanis ha visszatekintünk az elmúlt nagyjából száz évre, akkor egész érdekes felfedezést tehetünk a ”baloldali törzsfejlődésben”.

1918-ban megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) Kun Béla vezetésével, ami aztán 1919-től Magyarországi Szocialista Párt (MSZP) néven él tovább. Ez utóbbi elnevezés végül nem nyerte el Kun Béla tetszését, aki végül elérte, hogy még abban az évben átnevezzék a pártot. Így lett belőle Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja (SZKMMP).

A Patkányköztársaság eltörlését követően az illegális KMP 1922-ben újjászerveződött, majd 1925-ben Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) fedőnéven legális párttá alakult. Végül az MSZMP-t 1928-ban betiltották. A KMP azonban tovább élt és 1943-ban Békepárt fedőnéven lépett ismét színre. 1944-ben újra eljött az az idő, amikor már nem volt szükségük fedőnévre és az ország szovjet megszállását követően, Rákosi Mátyás vezetésével Magyar Kommunista Párt (MKP) néven alakultak újjá.

Az 1947-es választások következtében, ahol jó elvtársi szokás szerint elcsalták a voksolást a parlament legerősebb pártjává váltak. Az átrendező politikai viszonyok következtében ezután az MKP magába olvasztotta a Nemzeti Parasztpártot, majd az MSZDP-vel való egyesülés eredményeként 1948-ban megalakították a Magyar Dolgozók Pártját (MDP), aminek a névleges vezetője kezdetben Szakasits Árpád volt, de a tényleges hatalom Rákosi kezében összpontosult.

Az 1956-os forradalmat követően az elvtársak ismét átnevezték magukat és innentől kezdődően az MDP már Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven, Kádár János vezetésével működött tovább. 1989-ben az elvtársak a politikai túlélését biztosítandó, ismét szükségessé vált a Párt átnevezése. Ekkor jött létre a mai Magyar Szocialista Párt (MSZP).

És most ismét eljött az idő. Át kell nevezni a pártot.

Az elvtársak ismét olyan nagy szarba kerültek, hogy már más nem segít, mint a jól bevált százéves komcsi trükk. Gyurcsány jól megtanulva az elődöktől a leckét, pontosan azt a forgatókönyvet alkalmazza, ami már oly sokszor bevált. Ha megnézzük a történelmi visszatekintést, akkor jól látható, hogy amikor nagyon nagy bajt éreztek az elvtársak, akkor nyúltak ahhoz a módszerhez, amihez most Ferenc, nevezetesen hogy elhagytak a Párt nevéből minden kommunista/szocialista utalást.

1918.-1919.: Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP)
1919.: Magyarországi Szocialista Pártja (MSZP)
1919.: Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja (SZKMMP)
1919.- 1944.: Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) - illegális
1925.- 1928.: Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – fedőpárt
1943.- 1944.: Békepárt - fedőpárt
1944.- 1948.: Magyar Kommunista Párt (MKP)
1948.- 1956.: Magyar Dolgozók Pártja (MDP)
1956.- 1989.: Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)
1989.- 2011.: Magyar Szocialista Párt (MSZP)

2011-ben pedig következik a Demokrata Párt.

Méltóan az elődökhöz.