Pár nappal az egyiptomi tömegek felvonulása után a demokratapárti tiltakozók arra szólítanak fel minden jövőbeli egyiptomi kormányt, hogy akadályozzon meg minden, az ország belügyeibe történő külföldi beavatkozást, valamint felszólították a fegyveres erők vezetőjét, hogy amint lehet, adja át a vezetést egy "polgári" kormánynak.

„Mi nem vagyunk Amerikával vagy másik kormánnyal. Majd mi segítünk magunkon, minden képességünk megvan rá. Nekünk nincs szükségünk Amerikára, Franciaországra vagy Izraelre. Bebizonyítottuk, hogy nekünk, egyiptomiaknak nagyfokú tudásunk van. Ha Amerikának segítségre van szüksége, tudunk segíteni. Mi hatalmasabbak vagyunk az Egyesült Államoknál.”

A népfelkelés kezdetekor Hillary Clinton amerikai külügyminiszter lekicsinylő módon „stabilnak” értékelte az egyiptomi szövetséges államot, de később, mikor a népfelkelés tömegbázisa túllépett egy szintet, Washington már támogatta a hatalom átadását a népnek. Valójában a kettő csak látszólag ellentétes, mivel a három évtizednyi diktatúra megtette a hatását az egyiptomi nép lelkében – az emberek demokráciát akarnak, ami továbbra is megfelel az USA és Izrael érdekeinek, minden kezdeti reménykedés ellenére. Bár a lakosság megelégelte a folyamatos külföldi beavatkozást, egy demokratikus berendezkedésű állammal továbbra is csak ezt kapnák. A tüntetők felszólították a jövőbeli kormányt, hogy ne ássa alá saját legitimitását azzal, hogy Izraelt elfogadja törvényes államnak. A korábbi kormány a Washingtonhoz való ragaszkodás jegyében államként elfogadta Izraelt és együttműködött Tel Aviv-val a Gázai-övezet elszigetelésében a Rafah-i határátkelő lezárásával.

„Nem gondolom úgy, hogy Izrael egy állam. Én nem hiszek ebben. Izrael inkább egy foglalkozás. Én személy szerint egyiptomiként nem ismerem el Izrael létezését, és ha egy arab állam Izraellel egyezkedik vagy együttműködik vele, hát azt az államot sem ismerem el.” 

„Mi nem vagyunk Amerikával. Mi egyiptomiak vagyunk, és mi határozzuk meg saját sorsunkat. Nem ismerünk el semmilyen külföldi kormányt, ami ebbe beleavatkozik. Itt kizárólag mi hozzuk a döntéseket.” 

„Mi ellenezzük az USA beavatkozását egy demokratikus egyiptomi kormányba. Ellene vagyunk bármilyen külföldi beavatkozásnak. Ellenezzük az USA, Izrael és Franciaország beleszólását a belügyeinkbe.”

A forradalom egyenesen követte a tunéziait, ami El Abidine Ben Ali 23 éves uralmát zárta le. Tunisz továbbra is közeli kapcsolatot tart Párizzsal, ami tömegoszlató fegyvereket küld a népfelkelés leverésére. Egyiptomban azonban nem fogják ilyen könnyedén megvalósítani a hatalom átmentését. Az arab világ ébredezik, és ahhoz, hogy az egyiptomi nép egy demokratikus államot elfogadjon, annak feltűnően Izrael-ellenes és USA-ellenes politikát kell majd folytatnia, ellenkező esetben a nép haragja söpri el. Közeleg már az a pillanat, amikor a teljes arab világ öntudatra ébredésével Izrael megszűnik létezni és a zsidó lakosságnak mennie kell – szerencsés esetben nem lesz rá lehetőségük – és nekünk készülnünk kell erre a pillanatra.

Fenyvesi Áron