Nos tehát, amennyiben a címben feltett kérdésre röviden és lakonikus tömörséggel kívánnánk megadni a választ, nemes egyszerűséggel azt mondhatjuk, azért, mert egzisztenciálisan tönkretette a magyar népet, megfosztotta jövőjétől, rabszolgává alázta a saját hazájában, és mindeközben folyamatosan hazudott és hazudik neki ma is. Ám tekintsük át ezt a kérdéskört egy kicsit részletesebben és mélyebben elemezve.

Az időben csupán az ún. rendszerváltoztatás szimbolikus dátumáig, 1989-1990-ig visszamenve, megállapíthatjuk, hogy egy olyan politikai vezető osztály került, illetve maradt hatalomban, amely nem magyar. Magyarul beszél, divatszóval „kommunikál” ugyan, de szellemben, lélekben, szívben semmi köze a magyarsághoz, nemzetidegen sejtburjánzás csupán. Méghozzá halálosan veszélyes, nemzeti létünkre törő, tartói és megbízói érdekeit lakájhűséggel kiszolgáló rosszindulatú sejtburjánzás. Nemzetgyilkos sejtburjánzás. S e tételből kiindulva rögtön érthetővé válik mindaz, ami Magyarországon 1990 óta történt. Vagyis nem dilettantizmusról, hozzá nem értésről, emberi ostobaságról van szó – persze sok esetben arról is – elsősorban, hanem egy megbízás, ha úgy tetszik, parancs végrehajtásáról és teljesítéséről. A magyar nemzeti vagyont, kincseinket, anyagi és szellemi tőkénket ki kell szolgáltatnunk a globális háttérhatalom urai számára. Ezért került sor a védővámok és behozatali kvóták leépítésére, a liberalizációra, privatizációra, „kárpótlásra”, deregulációra és a többi intézkedésre, hogy a magyarok páriává váljanak saját hazájukban. Döbbenetes adat, miszerint a mai Magyarországon a társadalomnak csupán 3-4%-a rendelkezik olyan vagyonnal, amiből meg is tud élni. S nem sokkal több maradt meg az állami tulajdonból sem. Természetesen ezt a rendkívül brutális gyarmatosítási folyamatot valamiképpen álcázni kellett. Tehát bevezették a többpártrendszert és az ún. parlamentáris demokráciát, melyben minden szereplőnek kiosztottak valamilyen szerepet. Alapvetően volt egy kozmopolita és egy „nemzeti” jellegű erőcsoport a parlamentben, ám a háttérből mindkettőt ugyanaz a sátáni kéz mozgatta, illetve mozgatja. Némi üveggyöngyökért cserében ez a provinciális „elit” szabadrablást engedélyezett a globális uzsorástőke, Shylockék – Shakespeare A velencei kalmár című művének szívtelen zsidó uzsorása – számára, akik ezzel a leggátlástalanabb módon éltek, illetve élnek is. Ezen felül pedig rázúdították a magyar népre a kloákamédiumok penetránsan bűzlő szennyáradatát.

Hogy a kifosztás turbó üzemmódban folytatódhasson és a globalista harácsuzsorások extraprofitja maximális legyen, be kellett vinni Magyarországot 2004-ben az Európai Unióba. A hivatalos szöveg a mai napig holmi közös európai értékekről, összetartozásról, általános, kontinentális megbékélésről szól. A szellemi agyalágyultság állapotában lévőnek kell lennie annak a szerencsétlennek, aki ezt az ostoba okfejtést ma elhiszi. A történelem során a politikában amúgy sem értékek, hanem mindenkor érdekek érvényesültek, ma különösképpen, gátlástalanul. Így napjainkra már a látszatszuverenitás is elveszett, hiszen Brüsszel, illetve a nemzetközi zsidó monetáris terrorszervezet, az IMF, teljesen nyíltan és brutálisan avatkozik bele a magyar belpolitikába is.

A magyarországi provincia helytartóinak, illetve az általuk bevezetett neoliberális közgazdasági pestisjárványnak köszönhetően két évtized alatt a magyar társadalom mintegy kétharmada-háromnegyede egzisztenciálisan tönkrement, eladósodott, menthetetlenül lecsúszott, roncstársadalmi képződménnyé deformálódott. A jelenlegi „alkotmányos” keretek, illetve rezsim korlátai között még utódaiban sincs szemernyi esélye sem a felemelkedésre, emberhez méltó életfeltételek megteremtésére. Sem tanulás, sem munka által. Ahhoz, hogy e roncstársadalmi rétegbe tartozó családok taníttatni tudják gyermekeiket, nincs pénzük – ugyanis csak mínuszos jövedelmük, azaz adósságuk van – ahhoz, hogy dolgozzanak, nincs munkahelyük. Tekintettel arra, hogy a „rendszerváltoztatás rendszerének” változatosságában egy változatlan, stabil tényező van: egyre több munkahely szűnik meg. Az említettek logikus következménye a bűnözés és a társadalmi devianciák mind szélesebb körű térhódítása. A társadalom mentálhigiénés állapota a katasztrofálisnál valamivel rosszabb: egyre több a depressziós, idegbeteg, alkoholista, kábítószerfüggő és öngyilkos ma Magyarországon. S ami igazán letaglózó: statisztikai adatok bizonyítják, hogy drámaian nő a gyermeköngyilkosságok száma és aránya is hazánkban. Az emberek frusztráltak, kiégettek, ingerültek, egy apró-cseprő konfliktus esetén is legszívesebben meggyilkolnák a másik felet. S amikor egy közösség erre a szintre jut, ott már valóban irgalmatlanul nagy baj van. Ha nincs egy nemzet előtt perspektíva, pozitív jövőkép, az értelmes cselekvés lehetőségébe vetett hit erőt adó érzése, ott nem lehetséges semmiféle gazdasági felemelkedés, előrejutás, felvirágzás sem.

1990 rendszerének éppen ez a legnagyobb bűne, ezért érdemelne minimum kötelet valamennyi felelőse, mert megtörte a magyar emberek morális tartását, hitét, kiölte az értelmes jövőképet belőlük, és amnéziás rabszolgává silányította társadalmunk nagyobbik felét, amelynek csak az a fontos immár, hogy az esti sör és chips mellett bambán bámulja valamelyik gennycsatorna kreténjeinek esti, értelem és gondolat nélküli vonaglását és trágárkodását. Tulajdonképpen akár természetes, sőt törvényszerű jelenségnek is tekinthetjük mindezt: ha valakinek már semmije nincsen, se tulajdona, se lakása, se munkahelye, se hite, öngyilkosság híján az elektronikus kloákákhoz menekül. A „rendszerváltoztatók” és a mögöttük álló bankárbűnözők vérlázítóan aljas gaztette ugyanis, hogy becsalogattak több százezer magyar embert, családot a devizahitelezésnek eufemizált útonállás zsákutcájába. Mert lehet csűrni-csavarni a szót, le lehet paragrafusokkal fedni és tisztára lehet mosni jogilag ezt az egész aljas gazemberséget, mondjuk ki: a devizahitelezés szimpla köztörvényes bűntett, a rablás minősített, csak éppen kellő rafinériával, állami bűnsegédlettel és jogi álcával végrehajtott esete. Megbocsáthatatlan zsiványság, enyhítő körülmény nincs. Súlyosbító annál inkább. Shylockék ezt a gaztettet előre megfontolt szándékkal, aljas indítékból és folytatólagosan, halmazatban követték el. Tetézve mindezt azzal az embertelenséggel, hogy míg százezrek megfosztatnak az újabban maguknak mentelmi jogot követelő kártékony férgek, a végrehajtó-bűnözők által otthonaiktól, addig a bitóérett bankárok milliárdokban fetrengenek, miként tette ezt annak idején Néró császár, akinek Suetonius közlése szerint egyik legfőbb kedvtelése volt, hogy palotájának, a híres Domus Aureának a kincseskamrájában belefeküdt az aranypénzhegyekbe, és fetrengve kéjelgett bennük.

Az egész kifosztási-gyarmatosítási folyamatot hivatott fedezni az 1990 óta a politikusok, „szakértők”, médiasztárok, „elemzők” részéről folyó permanens, intenzitását tekintve egyre erősödő hazudozás. Ennek lényege már a szocializmusnak nevezett korból jól ismert: elvtársak, 1-2 évig most rosszabb lesz, tűrnünk kell, hogy aztán utána megérkezzünk az evilági édenkertbe. A valóságban persze egyre lejjebb csúszunk, menthetetlenül és felemelhetetlenül, s nem az éden, hanem a pokol felé tartunk. Végezetül, ezen rövid eszmefuttatást a magyar emberek milliói is megfogalmazzák nap mint nap, vélhetően mind nagyobb számban, sokan talán nem ilyen kifinomultan, hanem teljesen érthető módon a politikai vezető osztályra vonatkoztatva, a beszélt hétköznapi nyelvre jellemző kissé nyers, szexuális, vérségi-rokonsági metaforikus képzettársításokkal megtűzdelt mondatokkal.

Ceterum censeo: A jelenlegi világrendben és az ún. liberális demokrácia törvényei szabta kalitka rácsai közé zárva nemzetünknek, de az egész európai civilizációnak még csak esélye sincs a történelmi túlélésre.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Kapcsolódó: Lámpavas