Három történet az ország három, különböző pontjáról. Mindhárom jól példázza azt a kiszolgáltatottságot, megalázottságot, amit egyes helyzetekben tisztességes magyar embereknek azért kell elviselniük, mert nem hagyják (hagyták) szó nélkül az állítólagos kisebbségben élő romák viselkedését.

Az első történet egy családapáról szól, aki meg merte védeni az ártatlanokat egy szamuráj karddal hadonászó cigánytól. Ő maga (Hál’ Istennek) egy pofonnal megúszta az esetet, míg az önjelölt keleti harcos felfüggesztett büntetést kapott. Természetesen a szabadlábon garázdálkodó, ma is rettegésben tartja a település lakosságát, kivéve akkor mikor a Szebb Jövőért polgárőrök járőröznek, mert akkor nagyon meghúzódik.
A második történet ennél egy kicsit cifrább, mert itt már színre lép a pénz, a segííj. A városka gyermekeit tartotta rettegésben néhány purdé. A helyiek annyira megelégelték a dolgot, hogy segítséget kérve, sikerült elérniük, hogy a rendzavaró fiatalokat intézeti gondozásba vegyék. Na ez már kiverte a biztosítékot a szülőknél, akik nehogy azt gondolják, hogy a gyermekeik sorsa miatt aggódtak. Áh, dehogy. Amiatt fenyegették meg a magyar családanyát, aki nem nézte tétlenül, hogy gyermekét terrorizálják, mert ha gondozásba veszik a kiscigányokat, akkor nem jár sem a családi pótlék, sem a segííj.
A harmadik történet elbeszélését rábízom arra, aki átélte, elszenvedte:
„Ez történt: Tegnap a feleségemmel a pilisvörösvári szakrendelőbe mentünk vizsgálatra. A várakozási idő ezekben az intézetekben, elég hosszú( több óra is lehet). Várakozásunk alatt megjelent két fiatal cigány lány, akik dörömböléssel, kopogtatással zavarták meg a rendelést! Ezt én szóvá tettem, hogy ne zavarják a rendelést, ugyanis már több órája mi is a szakrendelésre vártunk. Ezt a két "hölgy" keményen sérelmezte, de úgy látszott, hogy tudomásul vették, hiszen ők is "várakozni" kezdtek.. eközben az egyik cigány lányt láttam, hogy telefonált, majd ezután 15-20 perc múlva megérkezett egy férfi cigány társaság.. Kérdőre vontak, és elkezdtek ütlegelni majd földre rántottak és összerugdostak.

Nézze meg mindenki ezt a képet! Így kell haza mennie valakinek, aki szólni mer, kiállni a saját jogaiért, igazáért.
Hol vannak ilyenkor a ruházatért aggódó rendőrök, hol van a mélyen tisztelt Belügyminiszter úr? Két hét alatt rend lesz ebben az országban. Ezek az Ő szavai. Hát jelentjük, hogy nincsen rend. Sőt káosz és anarchia.

Én olyan korban nőttem fel, amikor hasonló atrocitások esetén az emberek odafordulhattak a rendőrhöz vagy polgárőrhöz segítségért. De ma már ez sem így működik. Ezek a tisztességes magyarok csak a Szebb Jövőért Polgárőrségben látják a reményt, mert ők tényleg ott vannak, ahol baj van. Járőröznek, vigyáznak, segítenek és nem kell mesterségesen felduzzasztaniuk a taglétszámot az állami támogatás reményében, mert azt nem kapnak.

De kapnak valami mást, ami pénzre nem váltható, el nem adható, át nem ruházható. Szeretetet, megbecsülést és simogató tekinteteket, ami elkíséri őket járőrözésük során.

(Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület olvasói levele)

• Ismét lecsaptak két-ízben is a Szebb Jövőért polgárőrök
• Sikeres Szebb Jövőért Polgárőr akció