Mik a holokauszt - és a kommunizmus bűnei tagadásának kritériumai? Avagy kinek kell börtönbe vonulnia?
2011. január 29. 04:47:07

Bizony, mélyen tisztelt honatyáink nagy káoszt teremtettek kicsiny hazánkban a 2010. évi júniusi - az egyszerűség kedvéért csak - holotörvénynek becézett paragrafus megalkotásával. 

Két, a végletekig egyszerű példával kívánom erre felhívni a figyelmet. Kezdjük a holokauszttal. Ebben az ügyben készségesen elhiszek mindent, amit felkent holopontifikátoraink kinyilatkoztatnak, s például amennyiben a tudományos hit legújabb verziója szerint a gaz, föld söpredéke nácik által ártatlanul meggyilkolt zsidó emberek száma holnaptól 10 millióban állapíttatik meg, úgy én ezt készséggel hinni és vallani fogom, credo, quia absurdum....

Az auschwitzi tábor 1945. január 27-ei szovjet megszállásának évfordulóján szinte minden televíziós csatorna valamilyen játék- vagy dokumentumfilmet, esetleg némileg manipulált dokumentumfilm-alkotást tűzött műsorára. S itt kezdődnek a bajok. Mivel jelen sorok íróját ez a történelmi téma, amióta szabadon nem kutatható, túlzottan nem érdekli, csak futólag kísérte figyelemmel az esti műsorfolyamot.

 Igen ám, csakhogy az egyik csatornára átkapcsolva arra lett figyelmes, hogy bemutatták az általa jól ismert - minthogy járt ott és behatóan tanulmányozta - Auschwitz I, azaz a központi tábor hullakamráját mint gázkamrát, amely Franciszek Piper, az Auschwitzi Állami Múzeum egykori igazgatója szerint sem funkcionált soha az életben embergyilkoló helyiségként.

A képek alapján ez józan emberi ésszel azonnal megállapítható is volt, hiszen a bejárata egyszerű faajtó volt, a felső harmadába vájt üvegablakkal, s közönséges zárszerkezettel, azaz egyszerű kilinccsel. Ilyen dilettáns kivitelezésű "gázkamrában" - egyetlen ember nem sok, de - senkit nem lehetett volna megölni. Amúgy is jeles kutatóink azt hirdetik, hogy Auschwitz II-ben, azaz Birkenauban volt a négy nagy gázkamra, s ott folyt a tömeges emberirtás.

Nem is szólva arról, hogy ugyanezen az estén egy másik filmben szó szerint a következő kategorikus kijelentés hangzott el:a központi tábor területén - értsd: Auschwitz I - nem is folyt soha semmiféle genocídium, az csak gyűjtő- és munkatábor volt. A teljesen összezavarodott és kétségek közt hánykódó néző kérdése ezek után mindössze már csak ennyi, amit el mer rebegni: tessék már megmondani, akkor most hol rejtőzik az igazság e történetben, miben kell egyáltalán aktuálisan hinnünk? 

Ezen ámulatból még fel sem ocsúdva rögvest a másikba estem. Újfent egy gázkamra belsőt mutattak, persze ezúttal már csak bölcsen a mennyezeti részt egy zuhanyrózsával.  Előtte meg külön snittben egy ciklon-B-s dobozt, a benne lévő, belőle kifolyó mérgező granulátum tartalmával. A felvezető szöveg pedig az volt, hogy ezzel a gázzal gyilkolták halomra Ábrahám gyermekeit.

E bejátszással aztán már végképp falhoz voltam állítva: hogy a csudába lehetett a granulátumot átönteni a milliméternyi zuhanyrózsa kiömlőin anélkül, hogy azokat a Ciklon-B rögvest ne zárta volna úgy el, hogy azokon keresztül csupán minimális gázmennyiség fejlődött volna, s jutott volna az állítólagosan nagy alapterületű gázkamra terének belsejébe?

Persze álmélkodásaimnak ezzel még távolról sem volt véve, mert átkapcsolva egy másik tv-csatornára, ott meg azt közölték a nagyérdeművel, miszerint nem is a zuhanyrózsákon át, hanem ún. beöntő nyílásokon juttatták a gázkamrákba az SS-tagjai a Ciklon-B granulátumot. No, ember legyen a talpán, aki ennyi ellentmondás zűrzavarában megtalálja az igazság útjának helyes csapásirányát! Ennélfogva hő érdeklődéssel várjuk holopátriárkáink mielőbbi, bölcs és megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásait, mintegy megnyugvást keresve gyötrő, már-már az eretnekség és a fegyintézet határmezsgyéjét súroló kételyeinkre!

Ezek után térjünk rá a kommunizmus bűneinek tagadását illető, szintúgy kriminalizált kérdéskörre. Jó Biszku elvtárs ominózus kijelentéseit már ismerjük. Jelen sorok írója már kifejtette, hogy ezekért korántsem zárná börtönbe, ellenben sokkal inkább azért, mert közönséges tömeggyilkos. Csakhogy történelemtanár lévén eredeti foglalkozása, emlékszik arra, hogy néhány éve az írásbeli érettségi vizsgán szerepelt 1956-ról egy kérdés, amely feladat javítási útmutatójában egyebek mellett ez a mondat volt olvasható: A vizsgázó mutasson rá, hogy a Kádár-kor bíróságai az elkövetett cselekmények súlyánál aránytalanul drasztikusabb büntetéseket is kiszabtak. No mármost, hogyan is van ez?

1956 hősei ezek szerint a feladatlap összeállítóinak véleménye alapján bűnözők voltak, A Kádár-Biszku-duó pedig igazságot szolgáltatott, csak olykor súlyosabban mért Iustitia mérlege? Szó szerint ugyanaz az eszme, ideológiai prekoncepció és kijelentés, mint a Biszkué! Nos, akkor ezek a tanárok mi a fenéért nem mennek börtönbe e 269/C-s abszurd büntetőjogi koncepció szerint?

Jelzem, elfogult, megrögzött, aljas, javíthatatlan kommunista gazembereknek tartom őket, de ezeket sem vágnám rácsok mögé. Az egész kis példázattal  mindössze a 269/C Btk. törvény abszurditását és tarthatatlanságát kívántam plasztikusan érzékeltetni. Tisztelt - mindenekelőtt fideszes - honatyák, nem kellene már ezt a tragikomikus skandalumtörvényt végre odahajítani, ahová való? Ha már egyáltalán megalkottátok szégyenszemre, amikor ennek az országnak tízezernyi égetőbb kínja és problémája van? Vagyis a kodifikáció mélységes és feneketlen szemetes kukájának legaljára?

Lipusz Zsolt