A nemzeti oldalon belül gyakran ér minket az a vád, hogy mereven ragaszkodunk a ma már nem működő régi struktúrákhoz, vagy, hogy Szálasi Ferenc minden egyes szavát tévedhetetlennek tartjuk. Halljuk, hogy "bezártuk magunkat egy szellemi gettóba". Persze némely elemeket szívesen átemelnének, vagy megpróbálnák más tartalommal felruházni a hungarizmust. Erre azt is mondhatjuk, hogy abból a szempontból nem probléma, miszerint bizonyíték arra, hogy a hungarizmussal igenis számolni kell. Ezeket a kérdéseket szeretnénk az alábbiakban tisztába tenni. 

Ha az egyszerű halandó felüti a Nemzetvezető Út és Cél című munkáját, rögtön megakad a szeme az előszó utáni első fejezet címén: Hungarizmus = Pax Hungarica. A "fundamentalista" hungarizmus ezek szerint "nem a Csonkaország, nem is csupán a magyar nép testére van szabva, hanem a Kárpátok ölelte Duna-medence területén fekvő ezeréves Nagy-Hazára és az abban élő összes honképes és talajgyökeres népcsaládokra, melyek a magyar nép vezetése és irányítása alatt, azzal együtt jelentik a magyar Nemzet erkölcsi, szellemi, anyagi és politikai, társadalmi, gazdasági egységét."

Boncolgassuk kicsit ezt a rövidebb bevezető szöveget! Szálasi szerint a Hungarizmus nem csak jelenlegi határainkon belül, nem pusztán ránk, magyarokra, hanem az egész Kárpát-medencére, azaz a Nagy-Hazára és az azokon belül élő talajgyökeres és honképes népcsoportokra vonatkozik. Ebben a tekintetben Szálasi ugyanazokra a népcsoportokra gondolt, amelyek ma is benépesítik a Kárpátok ölelte Duna-medencét. Különösebb eltérés csak a nemzetiségek arányának változásában figyelhető meg, melynek hatására valamivel csökkent a magyarság arányszáma, a németség pedig szinte teljesen eltűnt (a cigányság arányszámának jelentős növekedését itt nem vesszük figyelembe, hiszen ők nem tartoznak a honképes és talajgyökeres csoportok közé).

Ez egyben azt is jelenti, hogy a mai magyarság (számbeli, kulturális és gazdasági viszonyainál fogva) nem feltétlenül képzelhető el kárpát-medencei vezetőnépként. Nem alkalmas azonban erre a szerepre más népcsoport sem, hiszen a magyarsághoz hasonlóan szinte kivétel nélkül minden talajgyökeres és honképes nép száma csökken, kulturálisan és gazdaságilag pedig a nyugati típusú kapitalizmus mocskában kénytelen evezni, amely képtelenné teszi őket bármiféle expanzív tevékenységre a térségben. A Kárpát-medence népei tehát a XXI. század során is akarva-akaratlanul, de egy hajóban eveznek. Problémáik, ellenségeik és az előttük álló feladatok közösek, a magyarság sajátos geopolitikai helyzete a térségben pedig mindig magában fogja hordozni a lehetőséget arra, hogy 500 elvesztegetett év után ismét vezetőnéppé váljon.

Nagyon sokan félreértik Szálasi elgondolását ezzel kapcsolatban és a vezetőnép címet egyszerűen a térség legnépesebb tagjának tulajdonítják. Annak azonban, hogy egy nép az adott életterében valóban vezetőnéppé váljon, a demográfián túl alapvető gazdasági, társadalmi, kulturális feltételei vannak, egyszerűen fogalmazva anyagi, erkölcsi és szellemi alapok szükségeltetnek. Ezek az alapok ma nincsenek meg, de nem voltak meg Szálasi idejében sem. Ezeknek az alapoknak a megteremtése az eljövendő Hungarista munkaállam legfontosabb feladata volt akkoriban és kell, hogy legyen most is. Amelyik hungarista ebben nem hisz, az akár már ma fel is kötheti magát, hiszen számára feleslegessé válik a további küzdelem. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a végvári vitézek a legsötétebb pillanatokban sem tévesztették szem elől végső céljukat, 150 éven keresztül nem volt olyan magyar ember, aki végleges állapotnak tekintette volna a magyarországi török jelenlétet. Nem kerestek pillanatnyi megoldásokat, küzdöttek és várták a megfelelő alkalmat. Nekünk, hungaristáknak is mindig ott kell lebegnie a célnak a szemünk előtt, nem hagyhatjuk, hogy az éppen kedvezőtlen feltételek eltántorítsanak eredeti célkitűzéseinktől!

Lássuk Szálasi ideológiájának további elemeit: "A Pax Hungarica azonban nemcsak a vezető magyar nép és a vele együtt élő népcsoportok között helyreállítandó békét jelenti, hanem a Hungarizmus a Nemzet kebelén belül gazdasági, társadalmi és politikai tekintetben egyaránt általános békét teremt. Ennek a belső békének a Nemzet kebelében élő összes dolgozó rétegek munkabékéje lesz az alapja. Ez a munkabéke foglalja megbonthatatlan népi egységbe a nemzettartó parasztot, a nemzetépítő munkást, a nemzetvezető értelmiséget, a nemzetvédő katonát és a Nemzet halhatatlanságának zálogát; a nőt és az ifjúságot."

Ezt az egyszerű és örökérvényű tézist is hajlamosak sokan félreértelmezni, azzal érvelve, hogy már nem létezik klasszikus értelemben vett parasztság, munkásság vagy értelmiség. Ezzel szemben az igazság az, hogy Szálasi idejében sem léteztek ezek a klasszikus osztályok jól megfoghatóan, egymástól elkülönítve. Szálasi nem az akkori állapotokat írta le, hanem egy mindenkor ideális és jól működő társadalom szerepkörét osztotta ki. Ki tagadhatná, hogy egy egészséges társadalom alapköve a saját földdel rendelkező paraszt? Ki tudja megcáfolni, hogy a nemzetet munkáskezek ezrei építhetik és tehetik csak naggyá? Az értelmiség vezető szerepe, a katona nemzetvédő feladata, a nő és az ifjúság, mint a nemzet halhatatlanságának zálogai pedig annyira egyértelmű követelményei egy boldog társadalomnak, hogy minden közepes képességű olvasó felfoghatja józan paraszti ésszel. A társadalom ezen felosztása talán az egyik legtökéletesebb az elmúlt évezredek államtudományi elméletei közül. Szálasi ezzel olyan sziklaszilárd alapokat teremtett, aminek a segítségével valószínűleg a világ bármely táján virágzó közösséget lehetne létrehozni történelmi koroktól és technikai fejlődéstől függetlenül.

A Pax Hungarica "Megteremti ezenkívül: 1. a gazdasági békét, mely a munka és termelés eredményeinek hasznát arányosan osztja meg a termelés tényezői között, hogy megszüntesse a pénzkapitalizmus keletkezésének és létezésének lehetőségét és a munkásság reménytelen nyomorát;" Elég csak korunk gyár-privatizációs eseteire vagy a munkásemberek nyomorát megtestesítő adósrabszolgaságra gondolnunk, hogy lássuk, a helyzet mit sem változott az elmúlt évtizedekben. Továbbra is valljuk tehát, hogy a munka és a termelés eredményeinek hasznát arányosan kell megosztani a termelés tényezői között. Csak így érhető el gazdaságunkban harmónia, csak így biztosítható a dolgozó nemzet jóléte.

"2. a társadalmi békét, mely nem ismer kiváltságos osztályokat: feudális, klerikális és liberális tőkés uralmi osztályt; felső, közép és alsó osztályt, hanem a dolgozók egységes szocialista közösségét;" Egy gondolkodó nemzetiszocialista számára egyes kiváltságos csoportok/osztályok uralma teljességgel elfogadhatatlan, legyen az feudális, klerikális (mint a múltban) vagy liberális (mint a jelenben). Ez is olyan alaptétele a nemzetiszocializmusnak és azon belül a hungarizmusnak is, amelyen nem illik sokat rágódni.

"3. a politikai békét, melyben nem önző pártérdekek vezetik félre a politikai nemzetet, hanem amelyben egyetlen politikai vezérgondolat irányítja a közösséget a Nemzet boldogulásának biztosítása érdekében a többi európai népek közösségében." Azt hiszem, hogy ezt nekünk, akik elvetjük a liberális parlamentarizmust, nem kell különösebben magyarázni.

Vegyük ezután sorra a Hungarizmus erkölcsi, szellemi és anyagi alapjait! "A magyar nemzetiszocializmus gyakorlata szétválaszthatatlan Krisztus tanától. (...) a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati megvalósításának harcos eszköze pedig a Hungarizmusban kiteljesedő magyar nemzetiszocializmus." Ha két évezreden keresztül a krisztusi erkölcs állította egységbe a fehér európai kultúrát, és hozta létre az egész világon elsőbbségét és felsőbbségét a többi kultúra sorában, akkor talán nekünk is megfelelhet. Egyébként is az erkölcsi alapok nem a jó-rossz vonalán, hanem az igaz-hamis síkján mozognak, ami annyit tesz, hogy ha valami igaz volt valaha, akkor az a jövőben is igaz marad. Erkölcsi alapját tekintve tehát Szálasi hungarizmusa szilárd sziklára épül.

Pogányság vagy újpogányság korábban is volt, attól pedig, hogy ma is létező jelenség, még nem kell elfogadnunk, "tolerálnunk" zavaros ideológiáját és agresszív zagyvaságait. Arra kell törekednünk, hogy minél több testvérünk megismerje, és magáévá tegye a krisztusi erkölcsöt, hirdessük az Igét akkor is ha alkalmas, akkor is ha nem! Ha erkölcsi alapjainkból engedünk, könnyen összedőlhet egész eszmerendszerünk.

A hungarizmus szellemi alapja a magyar népi kultúra. "A tiszta magyar kultúra a magyarság teremtő erejének, képességének, lelkiségének, a magyar géniusznak hordozója, kifejezője és így fajunk öntudatát, gondolati, erkölcsi és érzelemvilágát, akaratát, céljait, reményeit, vágyait hűen tükrözi és sajátos életérdekeit tisztán szolgálja. A kultúra mutatja: mit gondolunk, érzünk és akarunk. A kultúra bizonyítja, mennyi a benső értékünk, mennyit érünk a világ kultúrnépeinek sorában. A kultúra fajunk legerősebb létalapja, fennmaradásunk biztosítéka." A hungarizmus - lévén, hogy magyar gondolat - csakis a magyar kultúra talaján állhatott, áll és a jövőben is ezen kell állnia. Korszakoktól és időtől függetlenül művelnünk, védenünk kell, sőt ha elveszítjük, újra kell tanulnunk kultúránkat. Szálasi eszmerendszerének ezen alappillére is szilárdan állja az idők viharát.

A hungarizmus anyagi alapjáról: "A nemzetiszocializmus egyik legfontosabb feladata a vagyonegyenlőtlenségek igazságos kiegyensúlyozása, a gazdasági életünkben tapasztalható gátlások, mesterségesen beállított bénulási folyamatok megszüntetése és a visszaéléseken nyugvó úgynevezett "nagyon ügyes", tehát erkölcstelen gazdagodásnak a megtörése. (.) A magyar nemzetiszocialista gazdálkodás elválaszthatatlan a magyar nemzetiszocialista erkölcsi és szellemi élettől; céljában a népi közösség anyagi jóléte áll. Nemzetgazdálkodásunk és minden része tehát eszköz és nem cél."

Szálasi nem tapasztalhatta meg azt a negyven évnyi szovjet típusú, majd a húsz évnyi nyugati kapitalista gazdaságpolitikát, amely tönkretette és rabszolgává süllyesztette hazánkat. Ezek után kiutat csak egy új, nemzetiszocialista, a nemzet totalitásán alapuló gazdasági rendszer jelenthet, amely a gazdasági termelésben figyelembe veszi az erkölcsi és az anyagi tényezőket is. Pont olyan, mint amilyent Szálasi megálmodott: "A szociálnacionálé rendszerében a dolgozó Nemzet erkölcsi testületet, szellemi egységet és anyagi közösséget alkot. A szociálnacionálénak ennélfogva nemcsak anyagi vonatkozásai vannak, hanem erkölcsi és szellemi tényezői is. E három együttesen alkotja szerkezetét, lényegét, tartalmát, gyakorlatát. (...) A természetes, egészséges önzésből születő kölcsönös megsegítés képes csak oly társ és sorsközösség felépítésére, melyben a Nemzet, a Haza valóságok lesznek, melyben a tulajdon, a család, a vallás és a magánvagyon egymáshoz kötött viszonyai tényleg a civilizált állami és népi rend felépítését és megmaradását törvényesítik, biztosítják és védik."

Érintve a Nemzetvezető eszmerendszerének legfontosabb pontjait, felmerül a kérdés, hogy mi az, ami ezek közül radikális átszabásra kényszerül? Véleményünk szerint semmi. Szálasi időszerűségét már pusztán az is mutatja, hogy a több tucat korabeli "ideológus" közül csak az ő eszméjének vannak még a mai napig is követői, hirdetői. Ahelyett, hogy a kákán is csomót keresve szemezgessük a ma már kevésbé időszerű sorokat, koncentráljunk az alapokra, amelyek úgy lettek összeállítva, hogy kiállják az idők próbáját. Szálasi munkáiban nem fogunk utalást találni a legmodernebb haditechnikai fejlesztésekről, a megújuló energiaforrásokról vagy az aktuális külpolitikai helyzetről. Egy ideológiának vagy alapvető műnek nem is ez a feladata. Nem szerepelnek hasonlók a Bibliában, a Koránban vagy a Mein Kampfban sem, mégis emberek millióinak adtak és adnak reményt és útbaigazítást napról napra. Minket, hungaristákat egyetlen dolog tart össze: a Hungarista Eszme, amelyet eszmévé Szálasi Ferenc formált. Ha szembefordulunk saját alapjainkkal, elvesztünk mindent, ami megkülönböztet minket ellenségeinktől. El kell tudnunk tehát választani Szálasi napi politikai írásait, hadi elemzéseit a Hungarizmus alapvető tételeitől. Az eszmerendszertől mely olyan, mint Ő maga volt kivégzése napján: gránit!

"Tudom és hiszem, hogy keresztutam végén, céljában, Magyarország és Nemzetem dicsősége, nagysága és boldogsága áll és hogy az új életét a Hungarizmussal és nevemmel fogják megszentelni." (részlet a Nemzetvezető végrendeletéből, 1946. március 1.)

Nyárády R. Atilla - Kitartás.hu