A liberális vetés beérni látszik, és napjainkban a fiatalok között sajnos kezd kialakulni és meghonosodni az a sajátos rend, amiért néhány évvel ezelőtt a mohácsiviktóriák, agusztuspéterek, és a magyarbálintok vállvetve küzdöttek. Ma már ténylegesen látható, hogy a minden józan észt nélkülöző cigányvédő politika hová vezet. Ma már kézzel foghatóak az eredmények.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben felnőtt egy fiatal cigánygeneráció, akikbe belenevelték a rajoskodást, akik elhitték, akikkel elhitették, hogy nekik mindent lehet, hogy ők a származásuk miatt mindent megúszhatnak, hogy mindenért az egyelőre még többségi társadalom tehet. Ez a felfogás mára már szinte vallássá vált a körükben, amitől felhatalmazva érzik magukat arra, hogy kirabolják, megalázzák és terrorizálják a velük egykorú magyar társaikat.

A napokban kipattant székesfehérvári történet is jól példázza mindezt, de talán nem nagy bátorság kijelenteni, hogy ez szinte biztosan nem egyedi eset. Az országban vajon hány és hánySzentIstvánSzakképzőIskola lehet, ahol a diákoknak atrocitásokat kell elszenvedni a beilleszkedésre képtelen cigányoktól?

A fehérvári eset csak ismételten rávilágít arra, hogy mára már mennyire tarthatatlanná vált a helyzet, hogy az nem megoldás, ha gyerekek mindent eltűrnek, ha a szülők hagyják, hogy az igazgatók félve a botrányoktól, vagy egyszerűen liberált meggyőződésből minden aljas ügyet a szőnyeg alá söpörjenek. És talán ez az ügy felhívja a kormányzat figyelmét is, hogy valamit sürgősen tenni kell. Bár azért ez utóbbi felől azért túl nagy illúzióink ne legyenek.

Székesfehérvár narancsos vezetése lényegében egy tapodtat sem lépett előre az ügyben, pedig az már hónapok óta mindenki számára ismert, hogy mi folyik az iskolában. Megint csak maszatolás történt, a lényeg elkenése. Mert azért azt nehezen lehet hosszú távú és jó megoldásnak nevezni, hogy az önkormányzat, valamint az intézmény vezetése állandó rendőri jelenlétet kért mondván, hogy "az iskolában vannak olyan jelenségek, amelyek pedagógiai eszközökkel nem megoldhatók". Azt meg pláne nem a megoldás kategóriába sorolható, hogy az iskola igazgatója, Ábrahám Norbert egyszerűen letiltotta a suli honlapján fórumként is működő vendégkönyvet „a nem megfelelő használat miatt”, mivel ott a diákok és a szülők pontosan leírták, hogy milyen alázás folyik az órákon és a szünetekben. Az pedig már-már a vicc kategóriába esik, hogy a hírek szerint, a múlt héten az ügyről először cikket közlő Barikád hetilapot a városban egyesek elkezdték felvásárolni, hogy azt ne olvassák az emberek. [katt a linkre]

Arról azonban egyik városvezető, egyik harvátaladár-féle sem beszél, hogy a cigánygyerekek szüleikhez hasonlóan védelmi pénzt követelnek az odajáró magyar gyerekektől, hogy példaképüknek a Cozmát meggyilkoló cigányokat tartják. Hogy az iskolában szinte mindenki attól tart, hogy mikor állják körbe, mikor veszik el a pénzét vagy a telefonját, hogy hiába vannak ott a "roma mentorok" akiket eddig a kiváló megoldásként mutogattak, mert nekik sincs semmi tekintélyük és már egyátalán nem tudják és nem is akarják kordában tartani azt a 100-150 cigányt, aki teljesen szétzüllesztette a korábban jóhírű, 1938-ban alapított intézményt.

Vajon minek kell még történnie, hogy végre a döntéshozók is belássák, hogy látszatintézkedésekkel nem lehet elérni semmit sem? Az nem lehet megoldás, hogy odaküldenek két, igen kettő darab rendőrt, akik átmenetileg vigyázzák a rendet. És mi történik, ha jövő héten másik öt iskola kér ugyanezért rendőri segítséget? És ha az utána következőn megint? Tényleg az a megoldás, hogy a középiskolákban majd a rendőrök biztosítják az élhető mindennapokat?

Valóban ez lenne erre a kérdésre a jó válasz?

A Szent István Szakképző Iskolába nagyjából 900 gyerek jár, aminek cirka a 15 százaléka cigány. Nem lenne egyszerűbb a férgesét kivágni és azoknak egy olyan oktatási intézményt létrehozni, ami az ő „igényekre” van szabva? Persze tudom, ez egyesek szerint nem tartozik a politikailag korrekt kategóriába, de mondjuk ennek kéne érdekelni minket a legkevésbé, mert ne mondja azt senki, hogy ennek így kell lennie, hogy ez így jó.

„Ne pofázz nekem, a te anyád tart el, és te is el fogsz majd” – ordítják a retkek nap, mint nap az iskola folyosóján a magyaroknak. És tegyük hozzá: sajnos igazuk van, mert ez az egy mondat pontosan kifejezi a honi cigány-magyar együttélés lényegét.

A kérdés már csak az, hogy meddig még?