A cionisták bajban vannak. Eddig lelkesen támogatták a multikultit és a liberalizmust, szót emeltek a bevándorlás mellett, és minden eszközzel igyekeztek tönkretenni az „antiszemitizmus” egyik fő forrásának tartott kereszténységet. Azonban változnak az idők. Ma már a „hangadó” zsidó vezetők közül egyre többen szidalmazzák a multikultit, sőt, a liberalizmust is, nem lelkesednek többé a bevándorlásért, viszont felfedezték a kereszténység „szépségeit”. Igazán figyelemre méltó fordulat. Vajon az idehaza észt osztó liberálisok és cionisták mikor veszik észre, hogy változóban van az irányvonal? 

David Rosen rabbi a nemzetközi zsidóság egyik legfőbb vezéregyénisége, aki az Amerikai Zsidó Kongresszus elnevezésű szervezetben a „vallások közötti párbeszéd” érdekében ténykedik. Hogy Rosen úr miképpen képzeli el a „vallások közötti párbeszédet”, annak bemutatásától most eltekintenék. Sokkal érdekesebb ugyanis, amit a kereszténységről és a nyugat-európai társadalmakról nem is oly rég mondott. November 26-án egy jeruzsálemi nemzetközi konferencián újságíróknak nyilatkozva arról beszélt, hogy az alapvetően szekuláris és liberális Nyugat-Európát súlyosan veszélyezteti az egyre erősödő iszlám vallás, melynek követői nem hajlandók integrálódni a társadalomba. 

Rosen rabbi az alábbi gondolatait osztotta meg az újságírókkal: „Nem támogatom a falak építését, számomra a humanizmus a legfontosabb érték. Csakhogy tény, hogy a nyugati társadalmak elvesztették önazonosságukat. Én igenis azt szeretném, hogy a keresztények Európában legyenek még inkább keresztények... Akiknek ugyanis nincsen határozott identitásuk, azokat idővel hatalmuk alá hajtják azok, akiknek viszont van.” 

Nocsak. Régebben, ha valaki ilyesfajta kijelentéseket tett, könnyen megkapta a „szélsőséges” jelzőt. Rosen rabbi viszont ugye semmi esetre sem lehet szélsőséges. Még akkor sem az, ha a kereszténység újjászületéséről ábrándozik. „Úgy gondolom, van némi esély rá, hogy az unokáink, amennyiben nem lesznek muzulmánok, akkor erős hitű római katolikusok válnak belőlük” - nyilatkoztatta ki Rosen rabbi egy olasz újságíró számára. „Akiknek gyenge az önazonossága, azok aligha képesek az új kihívásoknak megfelelni” - tette hozzá. Ennyire a cionisták uralma alá került volna a kereszténység, hogy immár az sem baj, ha ismét megerősödik?

És egyáltalán nem csak Rosen rabbi masírozott át a „jobboldalra” a világ sorsát irányító cionista vezetők közül. Moti Cristal, a Nest Consulting elnevezésű „konfliktusok megoldására” szakosodott cég egyik vezetője a következőképpen vélekedett: "Sokan vannak, akik imádják a multikultit, de egy árva szót sem beszélnek arabul. A liberalizmus korában miképpen védhetjük meg életformánkat? Miként lehet megegyezésre jutni az iszlámmal?” - tette fel a kérdést.

Nachman Shai, az izraeli Kadima Párt egyik parlamenti képviselője a konferencián a radikális iszlám veszélyeiről elmélkedett. „A muzulmánok egyre inkább a szélsőséges irányba sodródnak... Ragaszkodnak hagyományaikhoz. Megtartják életformájukat, és egyre vallásosabbá és radikálisabbá válnak” – fejtegette az izraeli honatya, aki azon is aggodalmaskodott, hogy az EU-tagságra pályázó Törökország vezető szerepre tör a szélsőséges irányba csúszó muzulmán világban. Hogy miért csúszik „szélsőséges irányba” a muzulmán világ, arra nézve a nagy okos cionisták nem adtak magyarázatot. Tény viszont, hogy jelentős fordulat következett be a világban, ha immár nem minősül „szélsőségesnek”, aki a kereszténység erősítésén munkálkodik. 

A konferencián részt vett Mohammad Darawshe, az Abraham Fund Initiatives elnevezésű intézmény egyik igazgatója is. Ő azonban más oldalról közelítette meg a kérdést. Mint mondta, alapvető tanulság Európa számára is, hogy az izraeli hatóságok megtagadják az országukban élő 1,4 millió arab polgártól – a lakosság ötödétől – az alapvető jogokat, melynek következményeképpen azután állandósulnak az etnikai konfliktusok. „Én egy olyan államban (Izraelben) élek, amelyben nap mint nap arra emlékeztetnek engem, hogy nem tartozom oda... minket, arabokat ellenségnek, egyfajta ötödik hadoszlopnak tekintenek” - jelentette ki, nem kis bátorságról téve tanúságot. A palesztin szakértő arra akarta felhívni a figyelmet, hogy béke és nyugalom csak akkor lesz Izraelben, ha a zsidók egyenjogúnak ismerik el az országukban élő „arab kisebbséget”, és ugyanígy kellene eljárniuk az európaiaknak is a saját kisebbségeikkel szemben. Az összehasonlítás azonban némiképpen sántít: az európai muzulmánok döntő többsége az utóbbi évtizedekben érkezett Európába, vagy éppen a bevándorlók leszármazottja, a palesztinai arabok ezzel szemben őslakosok azon a földön, ahol a zsidó bevándorlók voltak azok, akik megfosztották őket jogaiktól, és tömegesen üldözték el őket. 

Mohammad Darawshe egy nemrégiben Izraelben végzett felmérés eredményeit is ismertette, melyek szerint az izraeli zsidó középiskolások 65%-a nem szereti az arab zenét, nem akarja, hogy arabok legyenek a szomszédai, és azt sem bánja, ha tovább korlátozzák a palesztinok jogait. "Ezek a gyerekek nem ostobák, és nem is rasszisták. Mindezeket a dolgokat az idősebbektől hallják és tanulják” - vélekedett az Izraelben élő arabok helyzetének javításán munkálkodó palesztin szakértő. 

Perge Ottó