Felháborító és tarthatatlan, hogy nekem, Vona Jánosnak - 52 éves magyar állampolgárnak - a mai napon menekülnöm kellett a cigányok elől, mert életveszélyesen megfenyegettek!

Élettársam cége pólónyomással foglalkozik, hétvégenként segítek neki, fesztiválokon, lovas rendezvényeken dolgozunk.
A mai napon Győrság községben voltunk lovas - falunapon, ahol elfoglaltuk a számunkra kijelölt elárusító helyet, utolsót a kereskedők sorában.

Az előttünk lévő játékokat árusító cigány kereskedő kétszer is "elénk húzta" vásározói sátrát, így takarásba kerülve mi is kétszer át-, egész pontosan kipakoltunk, hogy észrevegyenek a vevők.
Körülbelül háromórai ott tartózkodás után egyik szomszéd fiú elővett egy "lufis állványt" is, melyet éppen asztalunk elé tett le, mire megkérdeztem, hogy ugye nem akar teljesen elénk pakolni és eltakarni. A fiú nemmel felet, mire a sátor alól a kereskedő kikiabált, hogy miért kötözködöm, fogjam be a szám. Tőle is megkérdeztem ugyanazt, mire ordítva odajött, hogy ne erősködjek, menjek vissza a sátram alá, különben elvágja a nyakamat. Ekkor már én is kiabálva kértem ki, amit megérkezésünk óta csinál. Kereskedő "kollégaként" semmibe vesz, elénk pakol, eltakar, neki mindent lehet és én még csak nem is szólhatok! Szóváltásunk után az alpolgármester mindkettőnket el akart küldeni, egyelőre maradtunk.
Később észrevettük, hogy sátruk alatt egyre többen gyülekeznek, provokáltak, egy újonnan érkezett férfi felkapta és direkt az asztalunk elé helyezte az állványt, azzal hogy annak ott a helye és mit szólok hozzá. Többször megjegyezték egymás közt, hogy este, elpakoláskor "majd elintéznek".

Élettársam és saját testi épségem védelmében a polgármester segítségét kértem, aki kihívta a rendőrséget. A rendőrök kihallgattak minket és több árust is, javasolták, hogy pakoljunk össze és távozzunk és elkísérnek valameddig, rendőri védelmet biztosítva számunkra. Többet nem tehetnek! Többet nem tehettek!!!

Pakolás közben észrevettük, hogy eltűntek a gyülekező férfiak, tartottunk tőle, hogy valahol útközben várnak ránk, később ez be is igazolódott.

Elfogadhatatlan, hogy saját hazámban szó szerint menekülnöm kellett, mert szólni mertem és a rendőrségnek kellett kísérnie, hogy ne essen bántódásom.

Szomorú és felháborító! Elkeseredetten kérdezem: ki vagy mi jogosít fel és/vagy engedi meg egyes kisebbségieknek vagy bárkinek, hogy büntetlenül, egyeduralkodóként fenyegethessenek és félelemben tarthassanak másokat?

A rendőrök segítségével épségben hazaérkeztünk, köszönjük nekik! Hát itt tartunk ma, 2010. augusztusában Magyarországon.

Vona János
a University Boxing Club Elnöke,
a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Egyetemi Bizottságának Vezetője