Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Olvasónk beszáll a holokauszt-vitába + Perge Ottó válasza
(Az alábbi olvasói elvelet eredeti formájában közöljük.)
Tisztelt Perge Ottó!
Nagy kíváncsisággal olvastam a kuruc.info-n lefolytatott, igencsak tekintélyes méretűre duzzadt holokauszt-vitát, amely igen sok érdekes részletet tartalmazott számomra. A vita során írt pár megjegyzésére, gondolatára szeretnék reagálni, ha megengedi.1. Eutanázia: Ön többször is leírta, hogy az eutanázia program -bár elítélendő, de- érthető, vagy legalábbis magyarázható a náci vezetés részéről, mivel a háborús sebesülteknek kellettek a kórházi ágyak. Igen, biztosan volt egy ilyen vonala is a dolognak, ami a halálos betegeket illeti. Azonban Ön elfelejtett (figyelmen kívül hagyott?) egy apróságnak nem éppen nevezhető részletet, amelyet Karsai többször is leírt: Miszerint az eutanázia program során nácik ilyen-olyan módon, megöltek több ezer elmebeteget, szellemi fogyatékost (nőket, gyerekeket,öregeket is). Számomra érthetetlen, hogy ezen, munkaképtelennek nyilvánított emberek legyilkolása hogyan illik a "kórházi ágyat a sebesült német katonáinknak" képbe. Ezek a szerencsétlenek nem foglaltak el kórházi ágyakat, pusztán annyi volt velük a "baj", hogy nem tudtak dolgozni (legalábbis egy részük), és felügyeletre szorultak. A szellemi fogyatékosok megölése semmiképpen nem hasonlítható össze a halálos betegek szenvedéseinek megkönnyítéseként végrehajtott eutanáziával! Erre különben Karsai László is többször utalt, nem értem tehát, hogy miért kellett a kevés kórházi ággyal érvelni ezen igencsak beteg gyilkosságsorozatot magyarázandó.
2. Zsidók, mint a Nagynémet Birodalom halálos ellenségei: Való igaz, Hitler a zsidóságot Németország ellenségének tartotta. Ezt Ön elismerte, és ezt úgy használta fel, hogy a táborba zárást, illetve a kiirtásra tett kijelentéseket magyarázza. Ezzel nem is lenne probléma. Azzal viszont már annál inkább, hogy Ön, amellett, hogy barbár tettnek tartja, de tulajdonképpen "bedől" ennek a náci propagandának, és több sorából is az olvasható ki, hogy Ön egyetért ezzel. Többször is okokat keres a jogfosztásokra, deportálásokra. Többször is bármiféle fenntartás nélkül elfogadja azt, hogy Hitler kijelentései egy halálos ellenségnek szólnak, ezzel pedig, ha burkoltan is, de legitimálja a zsidóság ellenségnek való kikiáltását. Az okok... Igen, okok mindig voltak, vannak, és lesznek is a népirtásokra. Soha, senki nem állította azt, hogy Hitler nem indokolta valamivel a zsidók iránti gyűlöletét. Sőt, továbbmegyek, a legtöbb (itt azért már a "senki" szót nem lehet használni...) tanult ember azt is tudja, hogy minden sztereotípiának, gyűlöletnek van valamiféle alapja. Megkérdőjelezhetetlen történelmi tény, hogy a kommunizmus számos prominense, illetve alacsonyabb rangú funkcionáriusai közt számos zsidó származású ember volt. (Az persze egy külön könyvet is megtöltene, hogy ezen emberek hogy kerültek "arra", és nem "erre" az oldalra, mivel az üres zsidózáson kívül vannak ennek jóval racionálisabb okai is, melyek persze a Szamuely-féléknek nem adnak felmentést, ugyanakkor magyarázattal szolgálnak egyes emberek meggyőződésére.) Az is tény, hogy a gazdaságban rengeteg zsidó volt érdekelt, és sokan közülük igencsak megtollasodtak, méghozzá igen gyorsan.
De azért álljon már meg a menet! Egyrészt egy történésznek, legyen akár "hivatalos", akár revizionista, semmiképpen nem lehetnek elfogadhatóak Hitler magyarázatai. Több okból sem. Egyrészt a "történelmi tapasztalatok" a zsidósággal kapcsolatban már számos, eme népcsoporttal foglalkozó monográfiában ki lettek tárgyalva. Ezeket nem ártana elolvasni, értelmezni, és utána megvizsgálni Hitler (sokak számára sajnos még mind a mai napig betonbiztos) érvrendszerét. Másrészt pedig egy magyar embernek csak óvatosan ezzel a témával, hiszen a jugoszláv partizánok is megindokolták valamivel bestiális tetteiket, ahogyan a szovjet hadsereg hordái is. Akkor most lehet magyar nőket erőszakolni, foglyokat agyonlőni, fosztogatni, pusztítani arra hivatkozva, hogy a "fasiszta hordák" mit cselekedtek a Szovjetunió területén? Nem hinném...
Hitler halálos ellenségeinek tekintette a zsidóságot? Minden bizonnyal. Joggal tette ezt? Semmiképpen. Az pedig már tragikomikus kérdés, hogy egy Isten háta mögötti görög falu 80 éves zsidó szatócsa miképpen vált ellenségévé Hitlernek, és miképpen írhat Perge Ottó olyat, hogy ezen személy esetleges megölésének meg kell vizsgálni az okait, és a körülményeket, nevezetesen a különösen kegyetlenné váló háborút. Véleményem szerint az előbb említett görög zsidó szatócs likvidálása, vagy éppen életben hagyása semmiképpen sem befolyásolta a háború kimenetelét. Persze a 'görög' szó helyére behelyettesíthető a 'magyar', a 'német', a 'lengyel' az 'olasz', a 'francia', a 'román','orosz', a 'szlovák' a 'belga',a 'holland', stb... Nonszensz, hogy a zsidóságot a Németországot ért szörnyű csapásokban kollektíven felelőssé tevő náci vezetés döntéseire, bűneire ilyesmi magyarázatot lehetne adni, amely ha nem is semmisíti meg, de csökkenti a nácik bűneit, azok megítélését.
Egy történésznek látnia kell, hogy a bűnbakkeresés bizonyos válságos helyzetekben minden államnál, és minden ideológiánál tetten érhető. Gondoljunk csak a Török Birodalom hanyatlásáért felelőssé tett keresztény örményeket ért genocídiumra! A törökök is megindokolták... A bűnbaknak kinevezett csoportot (esetünkben a zsidóságot) ért rágalmakat, vádakat erős kritikával kell illetnie egy történésznek (nézetem szerint ez az egyik legfontosabb feladat ebben a munkában), amelyet szerintem Perge Ottó nem hajtott végre kellőképpen. A zsidókkal történt események elítélése üdvös az Ön részéről, azonban azzal a kijelentésével, hogy "egy államnak néha szüksége van rasszista intézkedésekre" (nem pontos idézet) igencsak paradox viszonyban áll.
3. A náci Németország megítélése: Mint minden témában, a nácik kollektív megítélésében is a lehető legnagyobb objektivitásra van szüksége egy történésznek. Azt kijelenteni, hogy csak a nácik követtek el bűnöket, és hogy ők voltak a mindenki felett álló gonosz erők, természetesen nem lehet. Azonban az Ön írásaiból nekem az tűnt ki, hogy valamiféle furcsa szimpátiát érez a nácik iránt. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy Ön igencsak félreértelmezve írt az eutanázia programról, az előbb általam felvázolt "zsidókérdésről" a nácik álláspontjához közelítő megállapításaira, kijelentéseire, vagy éppen a kuruc.info virtuális hasábjain megjelenő egyéb, nácikkal foglalkozó cikkeire (nem is értem különben, hogy egy "korlátlanul MAGYAR" hírportálon miért foglalkoznak ennyit a nácikkal...?).
Ha Hitler Mein Kampf c. könyvében tett kijelentéseit, nézeteit vizsgáljuk (pl. Lebensraum, felsőbb- és alsóbbrendű fajok, stb.), és az ezek eléréséért tett cselekedeteket, akkor biztosan (és objektíven!) kijelenthető tény az, hogy a nácik bűnök tömegével végrehajtott, őrült és torz elképzelései semmiképpen nem használtak volna Európának. Magyarként sem túl ildomos dolog a nácikról "ódákat zengeni", mivel bizonyára Ön is jól ismeri a Don-kanyarnál mutatott viselkedésüket, vagy esetleg 1944. március 19.-ei, és az azt követő lépéseiket, mellyel Magyarországot végleg a pusztulásba taszították. Erről aztán lehetne még írni rengeteget, de most nem ez a legfőbb cél, csupán az, hogy egy ilyen államot, illetve eszmét (amely semmiben sem különbözik a kommunizmus és a Szovjetunió embertelenségétől) miért kell állandó jelleggel pozitív színben feltüntetni egy "korlátlanul magyar" hírportálon?
4. Einsatzgruppék tevékenysége keleten: Az Ön álláspontja szerint a német Einsatzgruppék nem kiirtási szándékkal gyilkolták a zsidókat, hanem partizántevékenységük okán, és kevesebb az áldozataik száma, mint azt a "hivatalos" irodalom feltünteti. Ez utóbbiban lehet igazság, mivel a számok mindig csalókák. Azonban a zsidók, mint partizánok gondolatával egyáltalán nem értek egyet. Egyrészt hogyan lehetne bebizonyítani a meggyilkoltakról, hogy ők partizántevékenységet folytattak, így, majd' 70 év távlatából? Persze azt sem lehet mondani (bár ezt szerintem senki nem tagadta), hogy nem volt köztük egy ellenálló sem. De a nácik gyilkoló különítményei nem csak fiatalabb, vagy középkorú, esetleg javakorabeli férfiakat, fegyvert használni képes nőket öltek, hanem öregeket, gyerekeket is, akikről nem lehet azt állítani, hogy ők bármiféle fegyveres tevékenységet folytattak volna a megszállók ellen. Zárójelben jegyzem meg különben, hogy a legújabb szakirodalom szerint a partizántevékenység messze nem volt olyan súlyos és sok veszteséget hozó, mint azt a háború utáni, marxista történettudomány állította.
Persze annak a katonának, akinek egy békésnek látszó civil öli meg a társát, ezt nehéz megértenie, de ami tény az tény: A nácik sokszor elképesztő kegyetlenséggel és brutalitással toroltak meg minden ellenük irányuló tevékenységet, és sokszor ezt civilek ellen követték el. (Egyébként egy német katonának nem kellett elszámolnia a tetteivel, ezt törvényileg is kimondták, ahogyan a megtorlások létjogosultságát is...) No de vissza az Einsatzgruppékhez: halomszámra öltek zsidókat keleten, ezt Ön sem tagadja, csupán a gyilkolás miértjére adott válaszaival nem értek egyet, egyrészt a fent említett ok miatt, másrészt pedig amiatt, amit már Ungváry Krisztián is említett: A németek megkülönböztették a partizánokat, a partizánsegítőket, és a zsidókat. Erre az érvre Ön úgy reagált, hogy ebben semmi különös nincs, és nem bizonyíték a gázkamrában történő genocídiumra. Ez a válasz egy kissé érdekesre sikeredett, mivel senki nem állította, hogy ennek bármilyen köze lenne a gázkamrákhoz. Az Ön "aktájában", a kuruc.info-n azt írták, hogy foglalkozását tekintve történelem-, és magyartanár. Akkor magyartanárként bizonyára nem lehet Önnek nagyon nehéz belátni (nyelvtanilag), hogy ha valamiről külön nyilvántartást vezetnek, akkor azt nem véletlenül teszik. Ha a zsidókat partizánokként kezelték volna, akkor miért vezettek róluk külön nyilvántartást. És az igaz, hogy ezen irat nem megfellebbezhetetlen bizonyítéka egy előre eltervezett népirtásnak, ugyanakkor megcáfolja az Ön álláspontját a partizán zsidókat illetően.
Amit pedig a magyar honvéd tisztek naplóiból megtudhatunk ezen témát illetően, azt én nem nevezném a nyugati propaganda hatásának, mivel ezek az emberek nem csak "úgy hallották", hanem személyesen látták is a gyilkosságok előkészületeit, vagy akár magukat a gyilkosságokat is. A magyar haditörvényszék egyébiránt a "rémhírterjesztőket" szigorúan megbüntette, és tilos volt a hadműveleti területen látottakról beszélni. Vajon miért? Nem különös ez? Rémhírek, amelyekről tilos beszélni? Valaminek csak kellett ott történnie, puszta "partizánvadászaton" kívül is, nemde?
Végül pedig engedjen meg egy megjegyzést: Ha Önt zavarja hogy antiszemitának nevezik, akkor miért ír ilyen, és ehhez hasonló sorokat: "De inkább könyveljük el nyugodtan: Adolf bátyánk halála előtt még egyszer utoljára jól megtréfálta a tetűhintásokat..."
Adolf "bátyánk" utoljára megtréfálta a tetűhintásokat? Miért, mikor még? Amikor az ő vezénylete alatt deportálták a magyar "tetűhintásokat"? Jó tréfa volt ,nem mondom... Vagy amikor a budapesti "tetűhintás" társaságot akarták elvinni, csak ezt megakadályozta Horthy? Ha voltak gázkamrák, ha nem, Eichmann miatt rengetegen haltak meg, ezt gondolom Ön sem vitatja. Akkor mégis hogyan nevezheti "bátyánknak" egy hazánkat megszálló hatalom gyilkos pribékjét? Ennyi lenne a hozzászólásom, így egy szuszra.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelt Uram!
Köszönöm kérdéseit, és tisztességes hangvételű írását. Így, ezen a hangon lehet vitatkozni és eszmét cserélni. Az alábbiakban válaszolok felvetett kérdéseire és megjegyzéseire.
Az eutanázia-programmal kapcsolatban a holokauszt-vita során hangsúlyoztam: mélységesen elítélendő, amit a németek műveltek, amikor gyógyíthatatlan betegeket, illetve elmebetegeket a halálba küldtek. Mindamellett megpróbáltam megmagyarázni az okokat, amelyek miatt erre a barbár akcióra sor került. (A háborús körülmények, a kórházi ágyak hiánya, továbbá rámutattam arra, hogy a szörnyű programot 1941-ben egyházi vezetők tiltakozása nyomán leállították.) Mármost Ön zokon veszi tőlem, miért magyarázom a megmagyarázhatatlant. Nos, azért, mert nemigen teszi meg más rajtam, illetve néhány revizionista történészen kívül. Azért, mert szeretném, ha egyenlő mércével mérnénk: ha ugyanis lehetséges megmagyarázni, hogy miért kellett feltétlenül atombombát dobni Hirosimára és Nagaszakira, ha a történelemkönyvek részletesen ecsetelik, miért volt szükséges, sőt elkerülhetetlen a német városok porig bombázása, a civil lakosok tudatos legyilkolása, akkor talán én is elmondhatom, miféle indokok állhattak az eutanázia-program elindításának hátterében. Ami nem jelenti azt, hogy el is fogadom ezeket az okokat, vagy hogy helyeslem azt, ami történt.
A válasz ugyanaz, mint amit az 1. pontnál írtam. Igen, az okok…Ha Amerika indokolhatta azzal Irak lerohanását, hogy Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereket rejteget (ami nem volt igaz), ha Churchill indokolhatta azzal a német városok szőnyegbombázását, hogy meg kell törni a német nép harci kedvét – és mindezeket a kifogásokat nagyon sokan még ma is jogosnak és helyénvalónak ismerik el -, akkor talán meg lehet vizsgálni azt is közelebbről, miféle okokkal magyarázták a németek a zsidóság elleni intézkedéseket. Amit annál is inkább meg kell tenni, mert a hivatalos történelemkönyvekben – valamint filmekben, tanulmányokban stb. - valami olyasmit sugalmaznak, hogy a náci vezetők „fanatikus őrültek” lettek volna, és ezért robbantották ki a háborút, zárták koncentrációs táborokba a zsidókat stb.
Csakhogy nem voltak „fanatikus őrültek”. Szolgálták a hazájuk valós vagy vélt érdekeit, ugyanúgy, ahogy az ellenségeik. 66 esztendővel a háború befejezése óta talán már itt lenne az ideje meghallgatni a másik felet is . A győztesek háborús propagandaszólamait eleget hallhattuk. Természetesen nincsen mentség semmiféle gyilkosságra és kegyetlenkedésre. Csakhogy a háború befejezése óta a hivatalos történészek mást sem tesznek, mint igenis mentségeket keresnek több százezer német civil tudatos legyilkolására, Drezda bombázására, az atombomba ledobására, 14 millió német kitelepítésére a háború után, sőt még a szovjet Vörös Hadsereg bűntetteire is.
De ha még csak mentséget keresnének! Sokan kifejezetten támogatják és helyeslik mindazt, amit a szövetségesek a háború alatt és után műveltek! Hányan akadnak ma is, akik például a XX. század legjelentősebb politikusának tartják Winston Churchillt, noha háborús bűncselekmények sokaságára adott parancsot. Én magam igyekeztem a vita során is rámutatni arra, hogy ideje végre egyenlő mércével mérni, és ha okok és magyarázatok sokaságát lehet felhozni a győztesek öldökléseinek megindoklása érdekében, akkor esetleg megnézhetnénk végre az érem másik oldalát is.
A történésznek az egyik fontos feladata, hogy megértse a történelem szereplőinek gondolkodásmódját, és ne elégedjen meg azzal a propagandisztikus szólammal - amit mindig a történelmet író győztesek terjesztenek - , hogy a velük szemben állók „őrült fanatikusok” voltak. Nagy kár, hogy mindebből azt a következtetést vonta Ön le, mintha én bármiféleképpen helyeselnék akármilyen tömeggyilkosságot is. Vajon azoktól a történészektől, akik máig magasztalják Churchillt vagy Rooseveltet, miért nem kérdezi meg, hogy helyeslik ártatlan nők és gyermekek megölését? Ha „nonszensz” a náci Németország vezetőinek „döntéseire magyarázatot adni”, akkor ugyanígy „nonszensz” megindokolni Drezda lebombázását, vagy éppen a németek millióinak kitelepítését a háború után. Megjegyzem, én magam számtalanszor hallottam „hivatalos”, ma is az egyetemen tanító történészektől, hogy Sztálin valóban szörnyű bűnöket követett el, azonban csakis „ezekkel a brutális módszerekkel hozhatta be Oroszország évszázados lemaradását a Nyugathoz képest”. Ha az ilyesfajta magyarázatok teljesen elfogadottnak minősülnek, miért tilos vajon a náci Németország vezetőinek gondolkodásmódját a valóságnak megfelelően bemutatni? A „görög zsidó szatócsot” illetően igaza van, de ugyanezt egy drezdai vagy hamburgi német munkásról is elmondhatta volna.
A náci Németország megítélésével kapcsolatban pedig a következőket írtam a vita során a legutolsó cikkemben: „Ungváry Krisztián furcsállja, hogy a „két tömeggyilkos rendszer (mármint a sztálini, illetve a nemzetiszocialista – P.O.) közül mégiscsak folyamatosan az egyik népszerűsítése folyik a Kuruc.info hasábjain”. Nos, örülök, hogy végre megadhatom a választ erre a felvetésre. A magyarázat kettős. Az egyik ok, hogy a revizionista történészek szeretnék, ha egyenlő mércével vizsgálnánk a történelem szereplőinek tetteit, és végre nem a jók és rosszak, angyalok és ördögök küzdelmének mutatnák be folyton például a második világháború történetét. Szeretnénk, ha végre a nácik vezetők cselekedeteinek okaira is rá lehetne kérdezni, és nem folyton azzal az ostoba érvvel zárnák el mindenfajta komolyabb történelmi vizsgálódás útját, hogy a nemzetiszocialista rezsim irányítói őrült, szadista tömeggyilkosok voltak. Szeretnénk, ha végre befejeződne a szövetséges háborús propaganda, és nem pusztán az egykori győztesek szempontjai szerint kellene szemlélnünk a múltat.
A másik ok pedig arra nézve, hogy miért folyik „a két tömeggyilkos rendszer közül folyamatosan az egyik népszerűsítése a kurucinfo hasábjai”, a következő: a háború óta teljes erővel zakatoló háborús propagandagépezet teljesen hamis képet festett a nemzetiszocialista rendszerről, melynek voltak hibái, túlzásai, és a háborús viszonyok és az állandó fenyegetettség hatására időnként valóban szélsőséges irányba csúszott, ugyanakkor számos területen értékes és előremutató, ma is tanulmányozásra érdemes kezdeményezésekkel állt elő. Mivel pedig senki más nem meri, illetve nem akarja elmondani az igazságot a nemzetiszocializmusról, és nem hajlandó bemutatni ennek az ideológiának, és az 1933 és 1945 között fennálló németországi rezsimnek a jó oldalát (a rossz oldalát az unalomig ismerjük), ezért nekünk – a revizionista történészeknek, illetve többek közt a Kuruc.info szerkesztőinek – kell ezt megtennünk.”
És az előző Karsaihoz és Ungváryhoz intézett válaszcikkemben pedig az alábbiakat írtam: „Karsai többször is a fejemhez vágta, hogy képtelen vagyok megérteni: a „náci Németország” egy „rasszista, szociáldarwinista, gengszter-állam” volt. Nos, ezzel kapcsolatban hadd mondjam el: igen, egyetértek Karsaival, nem éppen öröm egy „rasszista, szociáldarwinista, gengszterállamban” élni, főleg nem öröm azoknak, akik valamilyen kisebbséghez tartoznak. Azonban vannak olyan történelmi helyzetek, amikor egy nemzet fennmaradása érdekében muszáj bizonyos rasszista eszközökhöz folyamodni. Izrael talán nem különbözteti meg hátrányosan az országban élő palesztin kisebbséget, és nem terjeszkedik folyamatosan a megszállt területeken?
De, hogy ne csak mindig Izraelre hivatkozzam, nézzük meg, mivé is alakult át Amerika 2001. szeptember 11., azaz a terrorellenes háború megkezdése óta. Természetesen nem nevezném Amerikát „gengszterállamnak”, mindenesetre az elmúlt évek folyamán alaposan szűkítették a szabadságjogokat az USA-ban, az országban élő muzulmánok és arabok pedig úgy érzik, hátrányos megkülönböztetésben van részük.”
A nácik „őrült és torz elképzeléseinek” egy jelentős része nem választható el a háborús körülményektől, másrészt pedig ha már itt tartunk, azért szögezzük le: „őrült és torz elképzelésekből” a másik oldalon sem volt hiány. És most itt nem csupán Sztálin brutális terrorjára gondolok, vagy a háború utáni őrült rendezési elképzelésekre, hanem arra a példátlan brutalitásra, mellyel akár a Brit, akár a Francia Birodalom, vagy más nyugati hatalom birodalmának építése együtt járt. A holokauszt-vita során is rámutattam: a németek birodalomépítését ideje lenne ugyanolyan mércével mérni, mint a nyugati hatalmak gyarmatbirodalmának kiépítését, melynek folyamán bizony nemigen válogattak az eszközökben. Azt hiszem, nem szükséges részletesen ecsetelni, miféle kegyetlenséggel léptek fel a spanyolok Dél-Amerikában, a belgák Kongóban, vagy éppen az angolok Indiában. Ennek ellenére senkinek nem jut eszébe a Nyugat imádóit azzal vádolni, hogy azonosulnak a gyarmatokon követett brutális politikával és az elkövetett bűnökkel. Miért esik más megítélés alá a német és a brit vagy a francia birodalomépítés?
Amit a németek „Don-kanyarnál tanúsított viselkedését” illeti, tudnia kell: a háború óta csakis olyan beszámolók jelenhettek meg, amelyek a németeket rossz színben tüntették fel. Léteznek azonban más visszaemlékezők is, olyanok, akik arra emlékeznek, hogy a németek igenis bajtársként kezelték a velük szövetséges katonákat. Kérném, hogy kiegyensúlyozottabban tájékozódjon! Hogy ki taszította Magyarországot a pusztulásba, az megint nem olyan egyértelmű, mint azt a szövetségesek háborús propagandájának emlőjén nevelkedett emberek gondolják. A németek vesztettek – ez tény. De ha valaki elveszít egy háborút, az még nem jelenti azt, hogy pusztulásba rántotta az országát. Ennyi erővel azt is mondhatná, hogy Zrínyi Miklós hősies várvédői pusztulásba taszították Szigetvárat, holott megmenthették volna azt, amennyiben nem állnak ellent a túlerőnek, hanem megadják magukat a töröknek. Így pedig szétlövették a várat, ők pedig „értelmetlenül” feláldozták magukat.
Az Einsaztgruppék (a németek által elfoglalt szovjet területeken harcoló különleges partizánellenes egységek) tevékenységét alaposan kitárgyaltuk a holokauszt-vita során. Jürgen Graf is hangsúlyozta, én is leírtam: az Einsatzgruppék valóban sok zsidót legyilkoltak (de valószínűleg a másfél-kétmilliós szám erős túlzás), de nem faji alapon, hanem a partizánellenes akciók következményeképpen. Mivel sok zsidó harcolt a partizánok oldalán, ezért a megtorlás során áldozatul estek ártatlanok is. Köztük sajnos nők és gyermekek, akiknek a legyilkolása természetesen megbocsájthatatlan, emberiségellenes, háborús bűncselekmény.
Amit a vita során Jürgen Graffal együtt hangsúlyoztunk, az volt, hogy az Einsatzgruppék nem az összes zsidó kiirtását célzó „program” keretében ténykedtek, hanem partizánellenes harcot folytatattak. Minderre nézve alapos választ adott Jürgen Graf , hangsúlyozva, hogy semmiféle írásos bizonyíték nem támasztja alá valamiféle megsemmisítési politika létét, melynek keretében az Einsatzgruppék ténykedtek volna. Sőt, Jürgen Graf a következőket írta : „Csakhogy egyértelmű dokumentumok bizonyítják, hogy a zsidó gyermekeket és idős embereket egyáltalán nem ölték meg. Néhány példát szeretnék hozni állításom igazolására:
1.1942. június 5-én 9000 zsidó élt Brest (Fehéroroszország) gettójában. Közülük 932-en 65 évnél idősebbek voltak, (a legidősebb ember 92 esztendős volt), továbbá a 16 éven aluli gyermekek száma meghaladta az 500-at.
2.1943 egyik közelebbről meg nem határozható hónapjában 225 16 év alatti gyermek, valamint számos idős ember (köztük egy 86 éves) élt Minszk (Fehéroroszország) gettójában.
3.1942 májusának végén a vilniusi (Litvánia) gettóban számos idős embert találunk, köztük a legidősebb, egy Chana Stamleriene nevű asszony, 1852-ben született. Ezen kívül élt még a gettóban 3693 16. életévét be nem töltött gyermek. És bizony a „halál angyala“ sem lebegett ezeknek a zsidó gyermekeknek a feje fölött, ugyanis mint a „holokauszt-irodalom antológiájából“ értesülünk, több, mint 20 iskola jött létre a gettó létrehozásának esztendejében. 1942 októberében 1500-1800 gyermek tanult a vilniusi gettó iskoláiban, 1943 áprilisában pedig az iskolába járást kötelezővé is tették.
4.1944 nyarán és őszén különböző nemzetiségű zsidókat (köztük magyar zsidókat, akiket korábban Litvániába és Lettországba deportáltak, hogy ebben a két balti államban kényszermunkát végezzenek a német hadsereg számára) szállítottak Rigából és Kaunasból a Danzigtól keletre, Stutthofban felállított koncentrációs táborba. 1944 július 26-án 1983, többségében litvániai zsidó érkezett Stutthofba. Közülük 850 fő nem nem töltötte még be a 15. életévét sem.17 Ami annyit jelent, hogy az 1944 júliusában a stutthofi lágerbe szállított gyermekek közül a legidősebbek 12 esztendősek voltak akkor, amikor a németek 1941 nyarán elfoglalták Litvániát.”
Mindez arra bizonyíték természetesen, hogy nem volt egy minden zsidó kiirtására törekvő politika. Mindamellett bizonyosan történtek háborús bűncselekmények (és ezeknek lehettek tanúi a naplót író magyar tisztek), mint ahogy ártatlan civileket – asszonyokat és gyermekeket is – gyilkoltak a szovjet, az angol és amerikai „felszabadítók” is, és sajnos ma is esnek áldozatul ártatlan civilek – nők és gyermekek is – az amerikai „felszabadítóknak” Irakban, Afganisztánban és Pakisztánban. Kérném ismételten: amennyiben én azt szeretném, hogy mérjünk egyenlő mércével, akkor ne tekintsen engem elfogultnak. Azokat tekintse elfogultnak, akik hosszú évtizedek óta kizárólag a háború győzteseinek érveit és szólamait hangoztatják.
Végezetül pedig azt kérdezi tőlem, hogy ha engem zavar, hogy antiszemitának neveznek, akkor miképpen írhattam le egy minapi cikkembenaz alábbi mondatot: "De inkább könyveljük el nyugodtan: Adolf bátyánk halála előtt még egyszer utoljára jól megtréfálta a tetűhintásokat..." Nos, Önnek igaza van. De ezt a mondatot nem én írtam. Karsai feltételezésével szemben egy darab Perge Ottó van, és általában nem is szoktak az írásaimon módosítani a szerkesztők, most azonban kivételesen megtették. Betoldották az Ön által joggal kifogásolt mondatot. Őszintén szólva, nem örültem neki.
Hozzászólását és kérdéseit még egyszer köszönöm, és remélem, lesz módunk a jövőben tisztességes vitát folytatni egymással
Tisztelettel:
Perge Ottó
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben