Az önellátásról nekem, és szerintem másoknak is elsősorban az egyénenként független élelmiszer alapanyag termelés jut eszébe. Természetesen, főleg egy városban (társasházi környéken, termőföld hiánya, nagy népsűrűség) ez nem megoldható akkora méretekben, hogy ne csak hobbi szinten tudjon hasznosulni.

Megoldás lehet az erkélyen, vagy közös kertben való termesztés, - de az igazán működő verzió erre városon kívül adódik: telken, rokonnál, vagy a MRK egyik aktivistájával együttműködve.

Kertesház esetén már jobbak a lehetőségek: esetleg háztáji tartása, és sokféle zöldség, fűszer, gyümölcs megteremhet. De ennél jobb adottságok esetén is érdemes, és kell másokkal együttműködni. Így egyrészt árúcserével, másrészt vásárlással segíthetjük egymást - nyugodt időkben is.

Az önellátás felé törekvés az önállósulás felé való törekvés része. Az önállósulás tartalmazza az energetikai önellátás felé való törekvést is. Ez a gyakorlatban szintén nem, vagy csak nagyon nehezen megvalósítható folyamat. Békeidőben, korszerű energiatakarékos rendszerek mellett, lehetőségekhez mérten nem árt, ha ki van alakítva fatüzelésű fűtésre lehetőség, és minimum 1-2 hónapra való tüzelőanyag készenlétben. Hiába napelem (napsütés), hőszívtattyú (áram), napkollektor (napsütés + áram) - ha a közműrendszerek egyáltalán nem működnek, és hosszabb távon megszűnik az alkatrészellátás. 

Gyertya, zseblámpla, kézi áramfejlesztővel vagy kis napelemmel működtethető - tölthető világvevő rádió, nagyobb teljesítményű rádió adóvevő (legalább 20km-es hatókörrel) nem túl nagy összegekért beszerezhető és mindenképpen jó, ha van kéznél. A nem kézi rádió adóvevő autóakkumulátorról hosszabb ideig is üzemelhet. Ez akkor lehet igazán fontos, ha van olyan ember akivel kapcsolatba kell lépnünk abban az esetben, ha nem működnének a mobilhálózatok. A GPS műholdak polgári célú működése sincs kőbe vésve, jó ha az ember rutinosan tud tájékozódni, térképet olvasni.

A legfontosabb az, hogy ha egy rövidebb-hosszabb időre krízishelyzet áll be, legyenek kész terveink és eszközeink különböző verziókra. Egyrészt ha otthon maradunk közművi ellátás nélkül, vagy sürgősen el kell hagyjuk lakhelyünket (útvonalak, találkozási pontok, biztonságos helyek feltérképezése előre).

Fontos tudatosan tisztában lennünk avval, hogy krízishelyzet esetén (közművek működésének leállása, közbiztonság megszűnése, nyílt politikai terror bevezetése) mit kell tennünk, illetve kik azok akár a lakóhelyünk közelében akikkel együtt tudunk működni, illetve kik azok, akik potenciális fenyegetést jelentenek majd ránk nézve.

Legkevesebb egy hétre elegendő tartós élelmiszer és víztartalékunk kell legyen mindíg (mozgatható állapotban), és kész tervekkel kell rendelkeznünk arra az esetre is, hogy akár hónapokig semmiféle állami szintű segítségre nem számíthatunk. Jó ha van az embernél biztonságosan tárolva pár tíz liter üzemanyag (benzin, gázolaj), amivel alkalomadtán kereskedni lehet békebeli értékének akár többszöröséért is. De ilyen érték lehet még a konyhasó, cukor, liszt, kávé, stb.

Az önállóság előny, a felkészült ember kihasználhatja pszihológiai előnyét, de a megváltozott helyzetben óvatosan kell kezelni a nyomás alatt lévő embereket (így önmagunkat is). Egy barátságos szomszédból hamar lehet halálos ellenség, és természetesen így lehet ez fordítva is. A fontos az, hogy a jó felkészültségi állapotunkról és kapcsolatainkról csak azok tudjanak, akikre bizton számítunk.

Fontos még megjegyeznem a végére azt, hogy hiába van tudásunk és eszközünk az önvédelemre és a részleges önellátásra, ha egyedül vagyunk. Csoportos támadások ellen csak csoportosan lehet hatékonyan védekezni. Méghozzá a leghatékonyabban olyan közösségek, csoportok keretében, ahol nem csak technikailag - de szellemileg is fel vannak készülve az emberek a változásokra, erős stresszhelyzetekre. Az értékrend nélküli éhes, kétségbeesett emberek hajlamosak hibákat elkövetni, őrültségeket csinálni - ezt a problémát pedig javaink, tartalékaink, családtagjaink érdekében érdemes alaposan átgondolni.

Vésztői Gyula – Jövőnk.info