„Orbánnak” nem édesapja Orbán?

1998. január havának 10. napjának reggelén - útnak indult Székelyföld felé, a debreceni Sportiskola ifjúsági focicsapata. Tanár, edző, néhány szülő és a csapat! Az autóbusz pazar, televízióval ellátott. Magyarországon 10 - 20 fok közötti a meleg, hómentes utak! A "román" határt átlépvén - lassan lassan változik az időjárás! A Királyhágó már csupa hó - csillogó villogó hegygerincek. És a TEAM ámul és bámul a szépséges, csodálatos elszakított HUNMAGYAR TÁJ szépségétől. Többen most járnak erre először! És igaz - MAGYARORSZÁG KORONÁJA ERDÉLY! Királyhágó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Tordai hasadék, Segesvár - és a könny nem csak a csillogó villogó hófehérség általi, mely a szemekben megjelenik. Hosszú az út, és sötét este van már akkor - mikor megérkezünk Felsőháromszéknek a Déli és Keleti KÁRPÁTOK által ölelt városába! Az úti célunk végére. Fáj, fáj a szív, könnybe lábad a szem - a tiszta szeretettel áradó fogadtatástól! Csikorgó a hideg, de az IGAZ HUNMAGYAR találkozás, a szeretet oldja a hideget! Amit kér az ÓHAZAI - teljesíti az elszakított testvér, ízletes vacsora, néhány korty ital. És a HOTEL megtelik vidámsággal. A már készülőben, hazafelé tartó - Sepsiszentgyörgyi kézilabdás hölgyek és vezetőik is maradnak, hogy másnap délelőtt egy jó beszélgetés közepette: még nehezebbé váljon a búcsú! Megkezdődik másnap reggel a felkész­ülés: "JANKOVICH SÁNDOR" edző korán - futtatja a focicsapat tagjait! És a reggeli előtt! Kozma tanár úr és a szülők reggeliznek, majd a beszélgetés a kézilabdás hölgykoszorúval és a vezetőkkel! DE JÓ IS HUNMAGYARNAK LENNI! DE NEHÉZ IS A BÚCSÚ!

 Tisztelt Felnövekvő HUNMAGYAR Ifjúság!

Igaz HUNMAGYAROK - határainkon innen és határainkon túl!

 A REMÉNY HAL MEG UTOLJÁRA! Mondja az egyik kísérő szülő a másiknak, hogy gyere! És a másik mondja, hogy hová te? A mofettába - érkezik a válasz. Hová? A mofettába. És az meg mi a fene? GÁZFÜRDŐ - érkezik a viszontválasz. Meg vagy őrülve? Gázfürdőbe, hogy ott légyen a vég? De az IGAZ HUNMAGYART hajtja ÖL kíváncsiság!

 Igaz HUNMAGYAROK - határainkon innen és határainkon túl!

                                                  INCITATÓ HOTEL FORTYOGÓ

 A mofetta, a gázfürdő - a SZENT ANYAFÖLDBŐL feltörő, szénsavval dús gáz, mely az érrendszeri betegségek KOVÁCSA, csodálatos gyógyszere. Nem kellett már többé mondani, mindennapossá lett a mofetta. Persze az ajánlott és javasolt IDŐ betartását figye­lembe véve. Egyik nap megy a beszélgetés a mofettába. És a témafelvetés: a közelgő anyaországi Országgyűlési választás! Kérdi az egyik szülő a másiktól, hogy hogyan a választás felé! Bolond vagy - gyermekeinkké és unokáinkké a JÖVŐ, nem is lehet kérdéses a "fiatalok" előtérbe kerülésének biztosítása: menjenek és mutassák a "viktorék" mit is tudnak. Átellenben a mofettában úgy 5-6 fő igazi Székelyföldi parasztbácsik. Lehettek 60-70 év közöttiek. ÉS ELKEZDŐDIK A "kioktatás"! Az egyik félretol­ja mutatóujjával a kalapját és átszól azon szülőnek, aki mondta és említette, hogy menjenek és mutassák a ...!És az átszólás: "drága kisfiam-mi azt hittük már, hogy az ANYAORSZÁGBAN már nem teremnek olyan hülyegyerekek, mint te vagy! Iszonyatos harag, düh, bosszú - és az embert mindez elvakítja! No ne már - hogyan gondolja ez a vén trotty! És irány feléje. Éktelen kacagás tör fel mindnyájukból, könnyek közepette: és ez még jobban forralja a vért! Mire megszólal az, aki átszólt: drága kisfiam lát­juk, hogy legszívesebben átharapnád a torkomat, torkunkat - de ne tedd! Ne tedd, és inkább kérdeznénk még valamit. Milyen állampolgár vagy te? Na ne már - hát MAGYAR, volt a válasz! Mire a viszontválasz: ez baj, és nagy baj! És ez az a pillanat, amikor a vércukor már a plafonon jár! De nincs idő semmire - érkezik az újabb kérdés! De hogyan is érkezik a kérdés? A mutatóujjával halántékát böködve kérdezi, hogy: drága kisfiam, amikor már ezt a buta gógyidat használni voltál képes legelőször: hogyan is hívnak, mikor is születtél, hol is születtél, nagyapa, nagymama, apa, anya - záporozó kérdések! Te jó ISTEN - mi lesz itt! Sorban ment a válasz, már-már fájdalmasan nagy volt a szegező tekintet. És a nagyapa mikor is született? A válasz, hogy már az első világháborúban is részt vett a nagyapa, meg hogy egy EREKLYÉT őrizett, ami nem volt más - mint a NAGYMAGYARORSZÁG térképe, és hogy el ne vegyék tőle: bajtársaival fel­darabolva őrizték, majd a háború végén Összeragasztgatták újra. És a bajtársakkal aláíratva, ki honnan érkezett: név szerint! És ezt az EREKLYÉT én kaptam, őrzöm a mai nap is, mint a nagyapa első unokája, fiú unokája! No és mit mondott a nagyapa 1920 bekövetkeztének okairól, és hogy mi lesz ezután? A válasz: nagyapa azt mondta, hogy a zsidók féltek a NAGYMAGYARORSZÁG legendától, a valóságtól - ezért feldaraboltatták! Mondta azt is, hogy a VILÁG sok-sok bajtól szenved, de a CSONKAMAGYARORSZÁGNAK kettő nagyon nagy baja lesz, amivel szembe kall majd nézzen: a zsidóság és a cigányság! És ekkor egy könnyekkel teli arcokból fájdalmasan érkezett: aranyos kisfiam, nagyapa HUNMAGYAR volt az igazi értelemben, így hát te ne légy buta MAGYAR! Néma csend, majd nemsokára: megtudod-é mondani, hogy olvastad-é már az Ábel a rengetegben, című könyvet? Amikor az ember EMÉSZTI a hallott dolgot - és újabb ilyen kérdés érkezik, az már a tanulatlanság kidomborodásának netovábbja. Olvasni talán olvastam, nem nagyon emlékszik az emberfia már mindezekre - de nagyon jól tudom, hogy szinte minden karácsony előtt a televízióban film formájában adják: volt a válasz. No és azt meg-é tudod mondani, hogy ki is irta? Hirtelen nem jut az ember eszébe az írója, de a kisegítés bámulatos volt! Aranyos kisfiam - Tamási Áronnak hívták, aki egy bitang" magyar zsidó" volt.

 Néha-néha fájdalmassá is lészen az az IGAZ, ÉS SZÁRNYALÓ ŐSI HUNMAGYAR szájhagyomány! Slusszpoénként, hogy a "zavarodottság" még nagyobb legyen - "csak azért szólaltam én át aranyos gyermekem neked, mert említetted a "nevet"( Orbán Viktor nevéről van szó)! Igazad van - valóban a gyermekeinké és unokáinké a HUNMAGYAR JÖVŐ! Node tudod-é, hogy az említett "név" mit is takar? Tudod-é, hogy annak az édesapját itt Székelyföldön akasztották fel gyilkosságért? És "orsós-orgován" néven? És hogy a feleség "svarcz" lány? Mérhetetlenné lett a FÁJDALMAS KIOKTATAS - de a kegyelemdöfés is megérkezett! Aranyos gyermekem: HUNMAGYAR nagyapád nyomdokain, tiszteld - ápold emlékét! Tiszteld és ápold az ŐSI HUNMAGYAR HAZÁT! Őrizd ós vigyázd a HUNMAGYAR HAZÁT! Mert a legnagyobb baj az akkor lészen majd, amikor a zsidóság a cigányság kezébe fegyvert ád! Búcsúzóul fogadd el ezen irományt - és egy fénymásolatot ad át: Marx: levele-volt tanárához! Szemeikben KÖNNY - az elbúcsúzás az fájdalmas, a SZÍV tisztává lett - nincsen már benne semmi HARAG - DÜH - BOSSZÚ, csak az a mérhetetlenül nagy FÁJDALOM! Vajon az IGAZ HUNMAGYAROK találkozása során, mindig ily nehéz - fájdalmas is a búcsú?! Vajon a SZÁRNYALÓ ŐSI SZÁJHAGYOMANY mennyi de mennyi meglepetéssel szolgálhat még?!

                                                                                                                        sosza53@citromail.hu