Alább a Népszabadság mai, az alsórákosi cigányterrorral (kapcsolódó kezdőanyagunk ITT) cikke. 

Legfőképp az érdemel figyelmet, hogy először a cigóvezér azt mondja, nem érdemes a parlagon fekvő földeket művelni (miért is?), aztán meg arra panaszkodik, hogy szegínromákokat kihagyták a földosztásból. (Ez utóbbi a magyarországi rajvédők – nevesítve pl. a mi áldott, több milliót meglovasító Mohácsi-klán-jobbkéz „emberjogi aktivista” Czirok Péterünk – is kedvenc vesszőparipája.) Vajon miért fogják erre a kotradékok azt, hogy nem művelnek földet, ha maga a cikk ismeri el, hogy a település határa tele van műveletlen területtel? Nem, nem érdemes válaszolni, költői volt a kérdés...

Kiderül az is az anyagból, hogy a cigók mindent ellopnak (miattuk nem érdemes már földet sem művelni), a segílykét elisszák és nem egy életbiztosítás fehér embernek bemenni közéjük.

Alsórákos bejáratánál csendőrök igazoltatnak. Szótlanul végzik a dolgukat, magyarázatot nem adnak. Éjjel-nappal járőröznek a községben azóta, hogy április nyolcadikán a rohamosztag akadályozta meg a magyarok (Kuruc.info: teljesen jogos...) önbíráskodását. Akkor mintegy háromszázötvenen indultak a cigánytelepre kaszával, kapával felfegyverkezve, hogy elégtételt vegyenek három honfitársuk megveréséért. Az áldozatok (a romák szerint az agresszorok): a polgármester fia és két sógora.

Idegen ritkán vetődik erre. A tíz kilométeres út a faluig (a Brassót Marosvásárhellyel összekötő országútról) fél óra, olyan nagyok a kátyúk. Pedig az Olt partján fekvő községben ma is áll a Bethlen grófok kastélya, és évszázados szász kúriáival maga a falu is látványosságszámba menne, de nem hívogat. A kapuk és a kerítések várfalszerűek, tetejükön szögesdrót. Itt-ott a kőfal tetején az ötcentis betonba üvegszilánkot szórtak – több éve önthették. Hosszú hadviselésre rendezkedtek be.

– A cigányok rettegésben tartanak – fogad Barát István tiszteletes, és mutatja a frissen felszerelt rácsajtót a paplak hátsó bejáratánál. Tavaly augusztusban költözött be a feleségével és négy gyermekével. Negyven percen át beszél szinte lélegzetvétel nélkül: elkeseredett.

A körülbelül 1500 román cigány többnyire a kommunista iparosítás idején került a faluba, a magyarok földjén telepedtek le. Akkoriban a három alsórákosi bányába a szomszédos falvakból is jártak dolgozni. Ma Tamás Gáspár polgármester a második legnagyobb munkaadó, az első az egyetlen megmaradt bánya, ahol hatvanan dolgoznak. A vulkáni kráter a falutól kőhajításnyira a mendemonda szerint gyógyerővel bír, de kevesen látogatják. – Amíg ilyen az út, nem is lesz másként –tárja szét a karját a polgármester.

A háromezer-ötszáz alsórákosi többsége szociális segélyből él vagy a földek megmunkálásából, utóbbiból egyre kevesebben. – A földek hetven százaléka parlagon hever, nem éri meg bevetni – magyaráz a lelkész a cigánytelep irányába mutogatva. (Kuruc.info: a „mutogatás” jelentése: nem éri meg bevetni, mert a cigók úgyis lerabolják, learatják, amit mások termelnek...)

Szabó Levente vállalkozó, egykori történelemtanár vállalja, hogy elkísér a cigánytelepre, bár nem ajánlaná. – Ma osztották a „szociált”, biztosan sok a részeg – figyelmeztet.  (Kuruc.info: micsoda?! Nem lenne biztonságos a cigánytelep, mert könnyen otthagyja a fogát az ember, de legalábbis az értékeit? Ráadásul elisszák a segílykét a korcsok? Mik ki nem derülnek pont a Népszabadságból...) A telep elején aszfaltozott, betonszegélyes utca kanyarodik fel a dombra. A „verekedősök” házához a párhuzamos utca visz: ott csak víz- és villanyvezeték van. A földút aljáig frissen öntött aszfalton lépkedünk. Jövőre újra választások lesznek.

Dudasék a dombtetőn laknak. A férj bevert koponyáját mutatja. – Mi csak védekeztünk – veszi át a szót az asszony, aki két fiával és a férjével együtt három éjszakát töltött a brassói fogdában. Elmeséli: április nyolcadikán este a polgármester sógora tartóztatta fel őket. A polgármester szerint a cigányok csalták ki a sógorát: beindították az autó riasztóját, és amikor kiment megnézni, leütötték. Előkerül egy idősebb nő, akinek a fiát Tamás Gáspár évekkel korábban megkötözte, és kényszerítette, hogy a falun végigmenve azt kiabálja: aki lop, úgy jár, mint ő. A polgármester elismeri, lehet, hogy tévedett, de azt hitte, érvényben van még „az a törvény”.

– Évek óta ígérik, hogy földet osztanak nekünk (Kuruc.info: a szokott nóta – nem tudunk dolgozni, mert nincs földünk... a parlagon fekvő földek megművelését, bevetését persze a rajvédő Népszabó nem kéri számon a vinnyogó cigókon. Jellemző!), de munkát is csak a magyar cigányoknak adnak – panaszolja Dudasék egyik szomszédja. – A kampányban a polgármester úr még a gyerekkel is kezet fogott, akkor nem félt idejönni – mondja egy másik. – Már két hónapja nem kapjuk a „szociált”. Csodálkoznak, ha lopunk? – szegezi nekünk a kérdést egy fiatalasszony. –Változott a törvény, újra kellett csinálni a dossziékat. A felével végeztünk –védekezik a polgármester. A többnyire írástudatlan cigányok szerint a polgármester tartja vissza a pénzt.

Szabó Levente otthonosan mozog a cigányok közt. A polgármester szerint ő a község jövendőbeli vezetője. 1990 óta mindössze egyszer veszített választást az RMDSZ. Alsórákoshoz tartozik egy román falu is, de csupán 400 lakója van, így a választás helyben dől el.

A reménybeli polgármester egyetlen tervéről beszél szívesen: olyan alacsonyra kell vinni a fa árát, hogy a cigányoknak ne érje meg ellopni, majd eladni. Kiderül, hogy fakitermelő vállalkozása van.

Amikor a kiútról kérdezzük, a polgármester a község üres kasszájára utal. „Kunyerálásból” javítják meg a bekötőutat is. A megyei tanács alelnöke határozottan ígérte a pénzt, hogy az országúttól gyorsabban kiérjenek a mentők és a rohamosztagok. A megye is hosszú hadviselésre rendezkedett be.

Alsórákos, 2011. április