Az alább közlésre kerülő írás nem célzás, és félre ne értse senki, messze nem sopánkodás, vagy elégedetlenség. Az MNA - a társadalmunkkal ellentétben - pillanatnyilag erőteljes építkezésben van, és bajtársaink maximálisan leterheltek. A társadalomról viszont mindenki más-más jelek alapján állít fel képet. Pár olyan esetet mutatunk be, ami rendkívül jellemző és alaposan elgondolkodtató.

A mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája, a hitelek kérdése. A frank, és más valuták emelkedése olyan törlesztőrészlet emelkedést eredményezett, ami csődbe juttatott és juttat tízezreket (vasárnap egy rokonom mondta el, hiteltörlesztése havi 65 000 forint volt, most 110 000-et fizet, a hiteléből pedig egyetlen fillér sem hiányzik, sőt milliókkal emelkedett az teljes összeg. Négy éve fizeti!) Dabasi Tamás, az otthonok védelmével foglalkozó Fehér Kéményseprők képviselője tüntetést szervezett, hogy felhívja a kormány figyelmét az eddig elégtelen kormányzati tevékenységre, valamint konkrét megoldásokat ajánljon fel. Ha egy sokezres, a saját életének gondjaival foglalkozó réteg kilátogat a rendezvényre, és összejön 10-20 vagy esetleg egy 50 000-es tömeg, akkor a javaslatokat akár mint petíciót is át lehetett volna adni. Így a javaslat javaslat maradt, a kormány le sem sajnálja. A hitelesek meg szenvednek tovább. A rokonság is fut fűhöz fához, hogy gyorsan az államilag fixált áron ki tudja fizetni a hitelét, de pénz sehol. A lényeg, hogy ezen a tüntetésen pár ember jelent csak meg. Pedig az életéről van szó! Nem pár tucatéról, hanem százezrekéről. Hol voltak ezek a szerencsétlenek?

A múlt hét végén volt egy tüntetés, ahol egy szórakozóhely – ricsaj klub - bezárása ellen tiltakoztak a kocsmatöltelékek.  A megmozdulásnak nagyon komoly volt a tétje, bezárják-e a környező lakosságnak sok bosszúságot okozó Zöld Pardon nevű kocsmát, vagy ne. A megmozdulásra 10 000 ember ment el.

Vonjunk párhuzamot a két esemény súlya, jelentősége közé. Az elsőre azoknak kellett volna elmenni, akiknek az élete a hitelek miatt romokban hever, a megmozdulás tétje nagy volt, mert ki lehetett volna kényszeríteni egy-két komolyabb lépést, könnyítést. A másik rendezvény tétje a nullával egyenlő, csupán annyi, hogy a megszokott helyen lehessen berúgni, vagy esetleg kicsit odébb kell majd menni. Az első, sokkal fontosabb rendezvényt le sem sajnálta senki, a kocsmát (vagy nevezze mindenki aminek akarja) tízezren akarják megtartani. A két rendezvény számaránya tükrözi a társadalom lelkiállapotát. A részegeskedés, zenebona, alkoholmámoros csődület pontosan tízezerszer fontosabb, mint az, hogy viszik a házát, vagy a barátjáét, szülőkét.

Van még egy igen érdekes jelenség. Azok után, hogy a média felfújta az MNA táborok létét, országos szinten mindenki értesülhetett róla. Ma, egy olyan helyzetben, amiben a világ jelenleg áll, teljesen jellemző a most ismertetett másik összevetés. Ne menjünk el a sziget fesztiválig, maradjunk a magyar nemzeti jelzővel teleaggatott pusztai és egyéb mutatványoknál. Egyesek szerint tízezer, mások szerint 50 000, de van aki szerint 200 000 ember ment el némelyik rendezvényre. Jelenleg az egymilliós cigányság komolyabb erőt képvisel, mint a szervezetlen, megfélemlített és lusta magyarság. Az ország egyenesen halad a koszovói példában látható nemzethalál felé, és ennek a ténynek arra kellene ösztönöznie az embereket, hogy szerveződjenek, védekezést tanuljanak, megismerjék azokat a módszereket, fogásokat, melyek ezt segítik, összeszedjék és a legfontosabb, hogy begyakorolják a túlélésükhöz fontos ismereteket. A több oldalon meghirdetett táborba néhányszor tíz ember jelentkezett, ami rossznak nem mondható (azok tudják ezt legjobban, akik folyamatosan ezzel foglalkoznak).  A többség azonban újfent a sült kolbásszal, és a csődülettel van elfoglalva.

A két párhuzam már egy nagyon szomorú képet kezd kialakítani.

A hétvégén lövészeti verseny volt régiónkban. Voltak fiatalok még Szlovákiából is. A megyei központban, a hétvégi versenyre 41 jelölés érkezett. Este a diszkókban csak ebben a városban legalább 10 000 (ha nem sokkal több) fiatal "bulizik" (azért használom ezt az ocsmány zsidó szót, mert a szórakozás egész mást jelent, mint hullarészegen, bekábítószerezve a diszkó vécéjében teherbe esni, apává és esetleg AIDS beteggé válni). A megyei székhely legnagyobb lövészklubjának 3 versenyzője van! Eközben a legbüdösebb vasútállomás melletti kocsmának napi rendszerességgel 30-40 fős, fiatalokból álló törzsvendégsége van. Na ez már viszont szégyen!

Teljesen lényegtelen ebben a vonatkozásban, hogy valaki nemzeti, jobb vagy baloldali, az alapvető emberi erkölcsi normákkal van a probléma. A baj csak annyi, hogy ez a kocsmatöltelék, munkautáló, erkölcstelen réteg szavazópolgár, jövőalakító (a demokráciákban).

Minden országnak olyan a vezetése, amilyent az megérdemel. Ezért az ország népe mindenre, amit ettől a vezetéstől kap, rászolgált. Az országvezetés csak olyan mértékben veszi figyelembe a vezetettek érdekeit, amilyen mértékben erre a körülmények rákényszerítik. Ha nincs meg az erőegyensúly a nép és a vezetői között, akkor nép az anarchia felé, a vezetés viszont a diktatúra felé tolja az országot. Ezt a folyamatot a törvények akadályoznák, ha azokat a nép és a vezetés (a társadalom) jónak, igazságosnak és betarthatónak gondolnák. Ha ez a közmegegyezés nincs meg, akkor a népnek és a hatalomnak a saját eszközeivel kell az erejét demonstrálni, a saját és az ország érdekeit megvédeni. Ez egy küzdelem, melyben a gyengébb teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ha a nép az erősebb, akkor forradalom, ha a hatalom, akkor a diktatúra lesz a folyamat vége. Magyarországon a nép jelenleg vert helyzetben van, és mert hiányzik az akarat és képtelen az önszerveződésre, saját maga kínálja fel a vezetésnek a diktatúra lehetőségét.

A fenti párhuzamok alapján felmérhető a népesség anarchia állapota. Ahol  az emberek a felemelő és küzdelmes dolgokat a ricsajra, vurstlira, alkoholra és anyagi javakra cserélik, és ezt társadalmi méretekben utolérhető, ott a társadalom, az adott nép megérett a pusztulásra. Ez az az állapot, amikor egy társadalom dekadenssé válik (hanyatlik).  Valamennyi nép, amely eltűnt a történelem süllyesztőjében így múlt ki, és a folyamatnak nincs vége. Népek jönnek és mennek, és ha a saját népünk megérett a pusztulásra, akkor pusztulni is fog. Kérdés, mit őriz meg belőle a jövő történelemként, vagy pedig az, hogy képes e valami, vagy valaki ebből az állapotból kifordítani. Bármilyen esetben a visszafordulás, vagy a fennálló rend formációja rossz választás. Az egyik, a múltba fordulás eleve hibás, mert az a rendszer már saját hibái alatt egyszer összedőlt, a másik pedig nem eredményez egyebet, mint a fennálló hanyatló rendszert, mint államformációt életben tartja, további szenvedésbe taszítva ezzel a népet. Egyetlen lehetséges út van, a több ezredévnyi, gyűlő tapasztalatokat folyamatosan elemezni, és olyan rendszert létrehozni, ami a múlt hibáiból okulva, felhasználva azok jó tapasztalatait, a jövő rendszere lehet. Ilyen esetekben beszélünk az idők szaváról, a nagy változásokról. Vagy megérti a társadalom, vagy a változások vesztesévé válik. Az egyik a túlélés, a másik a halál. Lehet választani, és beállni a sorba azok közé, akik már elindultak. Vagy venni egy ásót, és elkezdeni ásni maguknak egy gödröt. A fenti párhuzamok jelek, melyeknek egyetlen szerepe van, értelmezni kell őket. A társadalom jelenlegi állapota jól behatárolható és diagnosztizálható kórképek alapján egyértelmű betegséget jelez. Erre pedig nincs más gyógyszer, mint a jövőnek építkező patrióta rendszer. Ilyen rendszert pillanatnyilag egyedül az MNA képvisel.

Kemény Gábor - Jövőnk.info