A nyugati civilizáció teljes sebességgel száguld a végzete felé. Mintha a Titanic fedélzetén ülnénk a jégheggyel történő ütközést megelőző pillanatokban. A katasztrófa elkerülhetetlennek tűnik, azonban ne számítsunk valamiféle hirtelen bekövetkező, totális összeomlásra. Sorsunk lassan fog beteljesedni. Hosszú, évtizedekig tartó agóniára kell felkészülnünk.

Akik pedig évek óta mondják, üvöltik, ordítják, hogy a jéghegy felé közeledünk, azok szélsőségesnek, nácinak, fasisztának vannak bélyegezve, ezért aztán kirekesztik őket a közéletből, a nyilvánosságból, sőt, a szabadságuk is veszélyben forog. Döbbenetes, de még most is, amikor közvetlenül előttünk tornyosul a jéghegy, vagy, hogy egy másik hasonlattal éljek, előttünk tátong a szakadék, még mindig vannak, akik azt állítják, jó irányba haladunk, és tovább kell mennünk az eddigi úton. Végzetünk okozói - az egész nyugati világon élősködő pénzügyi oligarchia hatalmasságai - persze nagyon is szeretnék elhitetni velünk, hogy „hiába minden", „nincs mit tenni", „pusztulásunk elkerülhetetlen". Azonban szó, mi szó: tényleg a 24. órában vagyunk.

Alapvetően ugyanis négy olyan kérdéskör van, amelyek a „liberális demokrácia" keretei között teljességgel megoldhatatlanak tűnnek:

1. A nyugdíjrendszer válsága: a magán-nyugdíjpénztárak szemérmetlenül kirabolják „ügyfeleiket", mindamellett sem az állami, sem a magán, sem a „kétpilléres", sem pedig semmilyen más rendszer nem képes megfelelő ellátást nyújtani az egyre szaporodó számú idős embernek egy olyan társadalomban, ahol nem születik megfelelő számú gyermek.

2. A demográfiai válság: az összes bajunk kútfeje, melynek persze előzménye is van, ami nem más, mint a ránk szabadított rettenetes liberalizmus, és az annak nyomában beálló erkölcsi züllés. A demográfiai válság, vagyis inkább katasztrófa, a másik két végzetes bajunk - az elöregedés és az annak következtében beálló nyugdíjválság, valamint a bevándorlás - legfőbb oka. A megoldás kegyetlen lenne: azonnali abortusztilalom, az orális fogamzásgátlás szigorú korlátozása, a sokgyermekes családokat erőteljesen támogató gazdaság- és szociálpolitika, a hagyományos női szerepek népszerűsítése, valamint a liberális és fogyasztói szemléletet terjesztő médiumok azonnali és haladéktalan betiltása. Tiltás, cenzúra persze van most is, és lesz is még ebben a vesztébe rohanó „liberális" nyugati világban, csakhogy nem azokat fogják elhallgattatni, akik az erkölcsi fertőt nap mint nap ránk szabadítják, hanem azokat, akik a már-már kezelhetetlen válság okaira rámutatnak, és esetleg valódi megoldásokat javasolnak.

3. Pénzügyi-gazdasági válság: amelynek legfőbb oka nem az „ingatlanpiaci buborék", és nem is a „felelőtlen banki kihelyezés", mert mindezek csak következményei az élősködő pénzügyi oligarchia irányítása alatt álló globalizációs világrend teljesen tarthatatlan viszonyainak, továbbá az ugyenezen pénzarisztokrácia érdekében indított, horribilis összegeket felemésztő gyarmatosító háborúknak. A megoldás természetesen egy forradalom lenne, melynek során a Nyugat népei leráznák a nyakukról a bankároligarchiát, és elsöpörnék végre a „fogyasztóinak" nevezett, valójában az élősködésre, megtévesztésre, néphülyítésre és kizsákmányolásra épített rendszereket. Sajnos azonban a média agymosó propagandájának kitett, lezüllesztett, engedelmes fogyasztóvá nevelt tömegek aligha képesek többé bármiféle forradalomra, melyhez még ráadásul sok egészséges, életerős, áldozatokra kész fiatal férfi és nő szükségeltetik. Egy vészesen vénülő népesség tagjai nemigen tudnak már nagy tetteket véghezvinni. Számukra az a legfontosabb, hogy „csak meglegyen a mindennapi betevő", annak örülnek, ha „nagyobb baj" nélkül túlélnek egy-egy napot, továbbá ha van egy bármilyen gyalázatosan fizető munkahelyük. „Csak rosszabb ne legyen" - íme az elvénülő nemzetek tagjainak a jelszava. De ha esetleg mégis „rosszabb lesz", azt is megadóan tűrik. Végtére is minek kellene ugrálni a hátralévő rövid időre?

4. A multikulti válsága: persze szép, szép, hogy a cionisták szívének oly kedves Merkel asszony is elismerte, hogy a „multikulti megbukott", de mi következik ebből a bejelentésből? Mit tesz a német kormány, vagy éppen a félbolondokból és szélhámosokból álló EU-vezérkar a bevándorlás megállítása, és főképpen az idegenek lélekszámának rohamos növekedése ellen? És egyáltalán lehet-e még tenni bármit is? Nem akkor kellett volna esetleg cselekedni, amikor még évtizedekkel korábban a „nácik és fasiszták" felhívták a figyelmet a liberalizmus, a szabad abortusz, az erkölcsi hanyatlás, a tudatosan gerjesztett fogyasztás, a konzumidiotizmus és a nyakló nélküli bevándorlás végzetes következményeire?

Kedves magyar honfitársaim, ne legyenek illúzióink: ha nem történik valamiféle „csoda", keserves évek várnak ránk, egyre kevesebb pénzből tengődünk majd, miközben a mai generációknak el kell tartaniuk a nyomorban tengődő nyugdíjasokat, a dologtalan cigányság egyre szaporodó tömegeit és a rajtunk élősködő, gátlástalan cionista pénzoligarchiát. Hogy lesz-e egyáltalán bármiféle nyugellátás 15-20 esztendő múlva, amikor egy munkavállalónak kell majd eltartaniuk legalább két idős embert (és még jó pár munkakerülőt és az élősködőket is), az finoman szólva is kérdéses. Mindeközben a média agymosó és erkölcsileg züllesztő, magyarellenes kampánya alól is egyre nehezebb lesz kivonni magunkat. Ha nem leszünk képesek valamiképpen megállítani a romlást, végig kell néznünk azt is, amint a kihaló magyarság hazája lassan idegen népek szállásterülete lesz. De más nyugati népek is felolvadnak az idegen bevándorlók tengerében. A „Nyugat alkonya" - mint minden nagy civilizáció pusztulása - hosszan tartó, sok emberi szenvedést okozó, évtizedekig, vagy annál is tovább tartó lassú sorvadás és haldoklás lesz.

Perge Ottó