Igen, bizony hogy az. "Pofátlan provokáció" címmel jelent meg egy írás a Stop nevű internetes hulladékgyüjtő-portálon, hungaristákat kritizálva. És közben ismét megerősítve a régi mondást: "az kiabál, akinek a háza ég..." szellemében éppenhogy ők is részesei a legújabb, egyben a zsidó rafinériát tükröző valódi provokációnak.

Történt, hogy több internetes felületen, valamint a kereskedelmi rádiók híreiben ma reggel felhívták a budapestiek figyelmét arra, hogy "filmforgatás" miatt jelentős fennakadásokra lehet majd számítani a mai napon.  Buszok elterelése, korlátozások várhatók...

Közlemény a stop.hu főoldalán..

Olvasónk éppen arra járt más elfoglaltsága kapcsán, gondolta: "megnézzük mit forgatnak már megint..."   Hát, kérném szépen, kiderült, hogysemmit.  Az Andrássy út  még este hat óra tájban is valóban üresen kongott, a kereszteződést rendőrök zárták le. Vagy egy utcányi távolban viszont komoly vas-szerkezetes emelvény magaslott, már messziről lehetett hallani a gépzene dübörgését. Közelebb érve, mint mondani szokás - lélegzet bennakadt, szem tágra meredt...  A kivetítőn pergő képek elsőre is, majd később is egyre sokkolóbban hatottak a szemlélőre.

A "másmilyen március" az csak bevezető volt..

...a keresztre feszített nőnemű lény már jobban körvonalazta a mondanivalóját...

..ennek az egész  - minek is?

A képek peregtek. Töviskoronás női fej,  "Magyar vagyok, nem gárdista"  és így tovább.  Mintha Geszty Péer kissé túl sok füves cigarettát szívott volna el egymás után, és egyfajta sajátos "Arc"-kiállítás képeit nézegethette a kivetítők előtt tömörülő elég gyér közönség.  Hiszen ugye, hiába hirdette az egyik fotó azt hogy ez most itt egy koncert lenne majd, a nagyközönségnek "filmforgatás" lett beadva égi-földi csatornán.

A védnökök, támogatók nevei  peregtek a képernyőn: In-Kal Security, "Dirtyworld  TV" (értsd: mocskos világ televízió, ez persze valami Dohány utca környéki "műhely" lehet...), no persze a Stop.hu,  és aztán nem utolsósorban a Magyar Nők szövetsége, a Feminista Liga és hasonló gyöngyszemei közéletünknek.  Mindezen védnökök égisze alatt "emlékezzünk a nyilas terrorra", "stop racism" és szinte vég nélküli módon kimeríthetetlen forrásból jövő szlogenek.

Mindez március idusa felé közeledve...  Amely, mint tudjuk  nemzeti tragédiát is hozott tizedike után, aztán Petőfiék emlékére ott van a magyarforradalom is...  És aztán, nem utolsósorban: idén április elejére esik a Húsvét...  Amelyre a keresztények valahogy nem egy keresztre feszített ribanc kapcsán készülnek (erre az egyik fotó többször is vissza-visszatért itt...) És bizony, az itt-ott felvethető kérdőjelek ellenére a gárdista bizony, hogy  magyar...

Itt, a röpke fél óra alatt, ameddig bírta a gyomor, bizony hogy sikerrel kapott pofont megint magyar, keresztény, és normális életvitelű ember egyaránt. Mert a kéz a kézben érkező leányka-párok  nem sok kétséget hagytak a szemlélőnek. Sőt, mintha valahogy túlzottan nagy arányban is kerültek volna elő...

A zsidó "vallási kisebbség" megint megmutatta. A foga fehérjét is, no meg azt is, hogy ha ők nagyon akarják, akkor a holnapi Kossuth téri ajvékolás előestéjén könnyedén lefoglalják Budapest legszebb útját is, ha akarják.

És, hogy a "zsidó" jelzőhöz ne férjen kétség, egy apró szösszenet végezetül. Az In-Kal az tudjuk hogy milyen központú, hová tartozik. Most már, a trükkök,  rágalom-cikkek után a Stop.hu is bizonyítja hovatartozását:

1%-os hirdetés a stop.hu oldalán. Ugye nem baj, hogy a technikai számot kitakartuk?

Az újságíró már csak olyan, hogy nem hagyja nyugodni a bizonyosság kényszere. Hazaindulás előtt  felmerült egy kérdés a biztosító rendőrök felé, azt a bizonyos "filmforgatást" illetően...  A rendőrnő mosolyogva  válaszolt: "Uram, itt nem volt, és nem is lesz filmforgatás. Itt most nőnapi bulivan!"

Az este további részéről nem áll módunkban beszámolni. A feministák, leszbikusok és hitsorsosaik biztos jól érezték magukat a gyalázkodó képek alatt, talán még Clara Zetkin-hez is eleresztettek egy-két hálaimát...

p. Francesco - Világ Magyarsága

Kapcsolódó:

Akinek a gyomra bírná, érdemes megnézni az egyik internetes portál képes beszámolóját, ahonnan e sorok szerzője is kölcsönzött pár fotót gondolataihoz