Hogy Schmuck Andor egy megélhetési politikus,
aki kizárólag számításból, politikai karrierjének építgetése érdekében
jótékonykodik és udvarolja körül a „szépkorúakat”, afelől a
legcsekélyebb kétségem sincsen. Mint ahogyan afelől sincs kétségem, hogy
csakis a zsidók kegyeinek elnyerése céljából holokausztozik és
nyilasozik, de egyébként halvány fogalma sincsen sem az úgynevezett
holokausztról, sem általában véve a második világháború történetéről.
Ennek ellenére ezennel megkísérlem a lehetetlent: világot próbálok
gyújtani a Schmuck Andor fejében honoló koromsötétségben.
Az első és legfontosabb megállapítás Karsai
Lászlótól ered, akinek hozzáértésében Schmuck Andor és a vele egy húron
pendülő megélhetési politikusok aligha mernek kételkedni. Íme, Karsai
László hozzászólásnak egy mondata a tavaly decemberben rendezett
„Búvópatakok - mélyfúrások, A magyar jobboldal 1945 után” című
történészkonferencián: „a nyilas terror elkövetői jórészt nem nyilasok
voltak, hanem az 1944-ben hozzájuk csapódó társutasok, sok esetben
katonaszökevények.” Az idézet pedig nem valamilyen nyilas, nácifasiszta
újságból származik, hanem
a szentséges Népszava weboldaláról.
Tudja, Andor, a Népszava hosszú évtizedeken keresztül a Magyarországi
Szociáldemokrata Párt lapja volt. Az már csak hab a tortán, hogy az
„nyilas”, „náci” történészek és szerzők hosszú évtizedek óta mondogatták
azt, amit Karsai László most kimondott.
Sztójay Döme |
Karsai
László egy korábbi alkalommal is kiejtett a száján egy érdekes
megjegyzést – mely persze nem keltette fel a most oly bőszen
holokausztozó Schmuck Andor figyelmét. A Szálasi-Napló 1943 őszétől 1944
nyaráig tartó bejegyzéseinek megjelenését követően, még 2008-ban,
Karsai a Népszabadságnak adott interjújában a következőképpen
nyilatkozott: „Szálasi zsidópolitikája nagyságrenddel jobb, mint a német
megszállás utáni Sztójay-kormányé. Azt hangoztatta, nem megölni kell a
zsidókat, hanem dolgoztatni. Majd a hite szerint megnyert háború után ki
akarta telepíteni Magyarországról az összes zsidót.”
Térjünk most rá a „nyilas terror áldozatainak”
számára. Nem tudom, eszébe jutott-e valaha is Schmuck Andornak, hogy
utánanézzen az állítólag a Dunába lőtt, vagy más helyszínen kivégzett
zsidók számának? Ha nem tette volna meg (ami valószínű), akkor most
segítek neki szörnyű mulasztása pótlásában. A
Holokausztmagyarországon.hu című weboldalon a témával kapcsolatban az
alábbi kijelentést olvassuk: „A nyilas uralom idején, Budapesten
körülbelül 8 ezer zsidót gyilkoltak meg a nyilasok. További mintegy 9
ezer üldözött a bombázás, az éhezés, a betegségek következtében halt
meg, illetve önkezével vetett véget életének.”
Nézzük, mit mond az ismert történész, Gosztonyi
Péter: „Saját kutatásaim alapján mintegy ezer főre teszem a Duna-parton
és máshol a városban, a pártházakban legyilkolt áldozatok számát, akik
golyó által vagy fulladás, illetve fagyás következtében vesztették
életüket.” (Gosztonyi Péter: Budapest lángokban 1944-1945 Móra Kiadó
Budapest, 1998. 70. old.)
Következzék Ungváry Krisztián kutatásainak
eredménye: „A Duna-parton mindennaposak voltak a kivégzések, itt kb.
2600-3600 embert gyilkoltak meg, de tömeggyilkosságok történtek a
Városligetben, a Rákos-patak mentén, a pártház kihallgatásokra is
használt mosókonyhájában – ahol a kihallgatások után az alvadt vértől
bedugult a lefolyó – vagy a városban cirkáló teherautó platóján végezték
ki foglyaikat.” (Ungváry Krisztián: Budapest ostroma Corvina Kiadó,
Budapest, 2005. 246. old.) Ungváry könyvének egy másik helyén azonban
közöl egy statisztikát, mely szerint Budapest ostroma és a „nyilas
terror” idején 15 ezer zsidó polgári személy vesztette életét (de mint
Ungváry írja, ebben a számban a szovjet megszállás során életüket
vesztett emberek is beleértendők), akik közül 7000 halt volna meg a
„kivégzések” következtében.
 
Történelemóra helyett másfelé járhatott... |
Tehát
a Holokausztmagyarországon.hu weboldal készítői úgy vélik, a nyilasok
(1944. október 15. és február 13. között) 8 ezer zsidót gyilkoltak meg
Budapesten, Gosztonyi véleménye szerint hozzávetőleg ezret, Ungváry
ezzel szemben annyit mond, hogy 2600-3600 zsidót „lőttek a Dunába”, de
mint írja, „más helyen is történtek tömeggyilkosságok ”, és
összességében 7000 a „kivégzett” zsidó személyek száma. Ungváry és a
Holokausztmagyarországon.hu álláspontja tehát összhangba hozható,
Gosztonyi Péter azonban bűnös módon sokkal kevesebb kivégzett zsidót
feltételez.
De vajon soknak tekinthető az 1000 vagy a 8000
kivégzett zsidó a budapesti ostrom során? Veesenmayer, rendkívüli német
követ 1944. október 28-án azt jelentette Berlinnek, hogy Budapesten
március 20-án hozzávetőleg 200 ezer zsidó tartózkodott. November végén
egy újabb jelentésében pedig 300 ezerre tette a budapesti zsidóság
számát, ami túlzásnak tűnik, habár vegyük figyelembe: a május 15. és
július 8. között zajló vidéki deportálások elől menekült zsidók is nagy
számban tartózkodtak - sokan közülük bujkáltak - a fővárosban.
November-december folyamán 50 ezer munkaképes
zsidót az osztrák-magyar határhoz küldtek, ahol is erődítési
munkálatokat végeztettek velük. A december elején felállított pesti
gettónak kezdetben 33 ezer, 1945. január közepén azonban már 70 ezer
lakója volt. (Ugyanis az úgynevezett „csillagos házakból” is a gettóba
hurcolták a zsidókat, továbbá mindazokat, akik a bujkálást megelégelve
feladták magukat, vagy esetleg lebuktak.) Az Újlipótvárosban kialakított
védett házakban (számuk kb. 50 lehetett) a külföldi államok
menlevelének birtokában kb. 30 ezer fő tartózkodott (bár talán 50 ezren
is rendelkeztek valamiféle menlevéllel), egyéb helyeken pedig további 35
ezer zsidó bujkált. (Minderre nézve lásd. Gosztonyi id. mű 63-66. old.)
Ha tehát szerényen úgy számolunk, hogy a nyilasok
hatalomra jutását követően Budapesten 180 ezer zsidó tartózkodott, akkor
- amennyiben Gosztonyi áldozati számokra vonatkozó adatát fogadjuk el
hitelesnek – a „tomboló nyilas terrornak” a Budapesten tartózkodó zsidók
0,6%-a esett áldozatul. Ha pedig Ungváry hétezres adatából indulunk ki,
akkor a „vadállati kegyetlenséggel öldöklő nyilas csőcselék” a
fennhatóságuk alá került zsidók 4%-át ölte meg. (A
Holokausztmagyarországon.hu oldalon közölt adatok szerint pedig
4,5%-át.) De még ha a munkára vezényelt 50 ezer zsidót le is vonjuk a
Budapesten tartózkodó választottak összlétszámából, akkor is zsidók
0,8%-át (Gosztonyi adata alapján), vagy pedig 5,5-6,2%-át (Ungváry,
illetve a Holokausztmagyarországon.hu adatai alapján számolva) végezték
ki a „tomboló nyilas terror” ideje alatt.
...így meglepődik, amikor szembesítik a valósággal |
Az
áldozati számok értékelésekor persze figyelembe kell venni, hogy a
nyilas uralom idejére esett Budapest két hónapon át tartó ostroma, és a
zsidóság egészében véve az ellenség győzelmében reménykedett (és sokan
közülük ténylegesen is igyekeztek akadályozni a védelmi
erőfeszítéseket). És akkor mindezek után tegyük fel a bűnös kérdéseket,
melyekre a politikai babérokra pályázó, feltétlenül polkorrekt Schmuck
Andor még életében sohasem gondolt. Az egyik népirtással felérő kérdés
így szól: amennyiben a németek és magyar szövetségeseik valóban a
zsidóság teljes kiirtására törekedtek, nem lettek volna képesek a magyar
fővárosban rekedt közel kétszázezer zsidó túlnyomó többségét megölni?
Egy másik szörnyűséges és mélységesen rasszista és gyűlöletkeltő kérdés
pedig: a fentebb közölt adatok alapján vajon beszélhetünk-e „tomboló
nyilas terrorról”? Vágod, Andor? És mit gondolsz, vajon a francia
jakobinusok a forradalom idején, Párizs védői 1870-ben, vagy a
Leningrádot védelmező katonák 1941-44 között milyen mértékű terrorral
igyekeztek szorongatott hazájuk, városuk védelmét megszervezni?
Schmuck nevének irodalmi német (das Schmuck) jelentése magyarul: dísz, ékesség, ékszer.
Ám a középfelnémet nyelvtanra és szókincsre épülő jiddis nyelven a Schmuck, vagy Schmock jelentése: f@sz...
Ha nem cionista uralom alatt élnénk, akkor
feltétlenül el kellene töprengeni azon is, hogy tényleg pusztán
zsidóságuk miatt végeztek ki zsidókat - mint azt a hivatalos
holokauszt-propaganda állítja -, vagy pedig azért, mert az illetők
megszegték az ostrom idején teljesen természetesnek tekinthető szigorú
szabályokat, bujkáltak a munkaszolgálat elől, netán fegyvert
rejtegettek, terjesztették a defetizmus szellemét, illetve
együttműködtek az ellenséggel? Karsai László fentebb idézett
nyilatkozata alapján pedig minden gondolkodó ember fejében megfordul az
alábbi kérdés: a valóban megtörtént kivégzések közül mennyi történt a
hungarista kormányzat jóváhagyásával, és mennyi írható különböző, a
zavarosban halászó, felfegyverzett bűnbandák számlájára? Már jóval
Karsai mostani „felfedezése” előtt az emigrációban élő hungarista
szerzők – Koós Kálmán, vagy éppen Fiala Ferenc – visszaemlékezéseikben
világosan leírták, hogy Budapest ostroma idején alvilági bandák járták a
főváros utcáit, és vérengzéseket követtek el (elsősorban a zsidók
vagyonának megszerzése céljából). Ellenük a hungarista hatóságok fel is
léptek, de a háború körülményei között nem sikerült megfékezni
garázdálkodásukat.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben