Amióta a Nemzetiszocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom tagsági igazolványát itt hordom a szívem feletti zsebben, megsokszorozódtak a gondjaim: Alig győzőm lerázni magamról a zsidókat, akik megmagyarázhatatlanul szívós türelemmel elállják utamat, hogy fejcsóválva helytelenítsék a makulátlanul tiszta pálfordolásomat. Hogy "nyilas" lettem, azt már a kisvárdai zsidók is tudják, pedig eddig csak egy cikkem jelent meg az Összetartásban. És ezek a zsidók közötti nagy népszerűtlenségemet a telefonnak köszönhetem...

Amikor első kis írásom megjelent az Összetartásban, mint egy vezényszóra zúgott végig a telefon Budapesten. Szerkesztőségbôl szerkesztőségbe adták tovább a gyászhírt, hogy a szélsőjobboldalon megint megszaporodott egy lélekkel az "eltévedt báránykák" száma. Egy félóra leforgása alatt - harminc szerkesztőségben - több mint négyszáz zsidó újságíró megtudta, hogy a Hungarista Mozgalom katonája lettem. Megindultak a találgatások, sóhajtozások és a gettó minden susogása. Mert mi tűrés-tagadás, a zsidók nem egy kőmívest, se egy mészárost, - egy költőt vesztettek el bennem, egy írót, akinek százezer ember helyett megoldódik a nyelve, ha tollat vesz a kezébe...

Nem túlzás, ha azt állítom, hogy "megtérésemet" akkor is megtudta volna egy óra leforgása alatt húszezer zsidó a fővárosban, ha az Összetartást csak egy zsidó olvasta volna el. De a Sors úgy akarta, hogy tálékozottak legyenek a "túloldali mozgalom lapjának" minden követeléséről. Mert tájékozatlanság azt hinni, hogy a zsidóság bojkottálja a szélsőjobboldali lap forgalmát. Ellenkezôleg! Úgy veszi, mint a cukrot, ha keserízt érez is utána!

Ha a zsidóságnak van arra pénze, hogy Magyarország libaállományának 90%-át elfogyassza, a legfinomabb gyümölcsökbe ő harapjon, a színházba, kévéházba, lokálba ő járhasson a pénztelen keresztény helyett, akkor arra is jut néki az összeharácsolt vagyonból, hogy tízfilléreket áldozzon egy szélsőjobboldali újság oltárán.

Nagy agytekercs, éles esze van, mint az óriáskígyónak, aki szép, de veszélyes... A zsidó alig olvas ma zsidó újságot. Tudja, hogy a zsidó sajtó úgy is védi őt, ha nem is olvassa el a lapját, mert úgyis támogatják a zsidó vállalatok. Ellenben nagyon kíváncsi a zsidó, a zsidó bankoktól és kartelektől nem támogatott szélsőjobboldali lapokra. Miután érzik, hogy kuruc szelek kezdenek fújdogálni, rendes vásárlói lettek a szélsőjobboldali lapoknak. Nem lehet rájuk panaszkodni...
Olvasnak.
Aztán összesúgnak...

- Hol súgnak össze?
- Szerkesztőségeikben, színházi öltözőkben, a leggyönyörűbb villák teraszain és az anti-ózondús levegőjű Rombach-utca környékén.
Attól suttognak, hogy nem kell építeni. (Náluk a pénz.) Forduljon fel éhen a keresztény munkás. Kezdik lassan "leállítani" az ötvenezer pengős autójukat, hogy ártatlan szegénységet mutassanak az általuk különböző trükkökkel becsapott keresztény társadalom előtt.

Összesúgnak...
- Ki kell hozni a toloncból a Nácit. És bemenni vele a "Magyar Hírlap" szerkesztőségébe, ahol ô a zsidó hírlap zsidó szerkesztője előtt régi mocskossá prerarált és tegnap hamisított okmányokkal kivágja a rezet, hogy ô milyen hű hazafi. Nácit meg kell menteni. Vezércikket kell iratni a negyvennyolcban elesett nagypapájáról, aki tényleg elcsúszhatott a galíciai jeges utcán.

Összesúgnak...
Most kell megmutatni a "magyarságot". Magyaros ruhában járni. Szalonnát enni bicsakkal. Fokossal menni a csárdába és tréflikosztot kérni. Ember legyen a talpán, aki ilyen erős asszimilálódást látott eddig a zsidóság részéről, mint az utóbbi napokban...

Mert ők öszesúgnak.
Rendben van!!!

De ennek az üzleti életben porig eltiport, elbutított, kitrükközött magyarságnak végre rá kell eszmélni arra, hogy Szent István országában a Hungarista Mozgalom fog győzni, aki hatalma magaslatán "eltanácsolja", mint méhcsalád a heréket, és biztos záloga lesz a magyarság jövőjének, aki végre már megunta az éhezést, ruhátlanságot, aki letargiába, ásításba, piszokba, adósságba, sírba akarta taszítani ezt a minden más nációnál különb, ezerszerte különb, turulmadaras és kardos nemzetet!!!

(Összetartás, 1938. június 12.)