Sobri Jóska (Erdőd (Vas megye), 1810. – Lápafő, 1837. február 17.), más változatban Zsubri Jóska, eredeti nevén Pap József, híres dunántúli betyár. Apja, Pap István a Sopron vármegyei Sobor faluból került Vas vármegyébe, az Erdőd majorba kanásznak, ahol Jóska nevű fia született. Valószínűleg innen származik a Sobri ragadványnév.

Rózsa Sándor után a leghíresebb magyar betyárnak tartják. Neve körül valóságos kultusz alakult ki: mesék, dalok és táncok őrzik emlékét. Halála után ötven évvel később a szájhagyomány szerint „Sobri él” – az Alföldön gazdag számadó, Amerikában gyógyszerész stb. Alakja az 1800-as években a magyar közbiztonság elrettentő helyzetének szimbólumává lett. A Sobri Jóskáról szóló népballadák legtöbbje hetyke, magabiztos hangú, félelmet és halált megvető. Itt is kifejezésre jut a betyármondákból ismert szemlélet, hogy a „gazdagot rabolja, szegényt segíti” és eszességével túljár az üldözők eszén.

A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. Már 18 éves korában inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év büntetésre, továbbá pálcázásra ítélte.

A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a porkolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt. A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését.

1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt. Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igazságszolgáltatás elől. Ettől kezdve bujdosásra kényszerült. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein tevékenykedett. Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. Az üldözött Sobri csapatát kétfelé osztotta: az egyik az alvezére, Milfajt vezetésével a Vértes felé vonult, ő a másikkal a Bakonyon át Tolna felé tartott. Alvezérét érte előbb utol a végzet: Milfajt egy elfajult mulatság során saját magát lőtte meg, a sebesült betyárt elfogták és 1836. december végén a "talpon álló" (rögtönítélő) bíróság felakasztatta.

Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a 30-35 főnyi katonára, akik végül mégis közelébe férkőztek, s egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát. Társainak az ezt követő zűrzavarban sikerült kereket oldaniuk.