"Soha többé nemzetiszocialista, soha többé szocialista diktatúrát!" Áder János köztársasági elnök ezzel a kijelentéssel hitelesítette Esterházy János bronzszobrának avatóünnepségét a rejtélyes pénzügyi támogatók előtt. Az államfő szerint "aki az egyik diktatúra bűneit mentegeti, az a másik rémuralom bűneinek is erkölcsi engedményt tesz." Két olyan kijelentés ez, ami napjaink politikájára a leginkább rányomja a bélyegét.

Ezzel a logikával az államfő (beszédének írója) azt a gondolatot akarja elvetni a hallgatóban, hogy ha a nemzetiszocializmust mint ideológiát elfogadja, azzal elfogadja az ország szellemi lezüllesztéséért felelős zsidókommunizmust. A hazai kommunistaellenességnek pedig minden alapja megvan, ugyanis az emberek többsége nem ismeri fel, hogy a kommunizmus nem mint ideológia okozott az országnak mérhetetlen károkat. A korábbi rendszerrel ugyanaz a gond, akár a jelenlegivel; hogy ott van mögötte a zsidó. Ugyanazon népcsoport alattomossága és hatalmi tébolya jutott kifejezésre a szocialista korszakban, ami ma a kapitalizmust is életben tartja. Az emberek ezt nem ismerik fel, ezért az egyszeri politikus sikeresen használhatja a szocializmust elrettentő példaként, miközben a veszteségeket nem a kommunizmus és szocializmus nevét jogtalanul bitorló kisebbségi csoport, hanem az ideológia számlájára írja.

Aki ilyen logikát használ, az egyszerű kármentést folytat, és ugyanazt teszi, amit máskor látványosan elítél. A kollektív bűnösség elvének megfelelően megbélyegez valamennyi kommunistát és szocialistát, csak hogy a zsidókommunizmust működtető köröket mentegesse.

Valójában mi a kommunizmus, és mi a szocializmus?

Sokan nem veszik figyelembe, hogy a kommunizmus elnevezést már a korai marxisták is jogtalanul bitorolták. Amit a klasszikus marxisták kommunizmusnak neveznek, az nem kommunizmus, mert már önmagában az ideológia alapfogalmai is egy szűk hatalmi elit érdekei mentén fogalmazódtak meg.

Amit a jelenkor kommunistái kommunizmusnak tartanak, az a jelenkorban is, természetes formájában megnyilvánul a keleti ember társadalmi hűségében. Ez a társadalmi hűség annyit jelent; a közösség érdeke mindenek felett, az egyén érdeke és a közösségen belüli kisszámú közösségek érdeke pedig alárendelődik a nagyobb közösség, a társadalom érdekének. Nevezhetjük ezt a közjó képviseletének, vagy társadalmi igazságosságnak, de ha ragaszkodunk az idegen kifejezésekhez, nevezhetjük szocializmusnak is.

Lehet-e ellenségképnek tartani a szocializmust? Lehet-e ellenségképnek tartani azt, ami a közjót képviseli? Lehet, de aki ezt ellenségképnek tudja felmutatni, az egyben azt is kijelenti, hogy ő nem a közjót, nem a társadalmi igazságosságot képviseli. Vagyis nem szocialista, hanem antiszocialista. Az már más kérdés, hogy a magukat szocialistáknak nevezők ma a judeokapitalizmust képviselik. Ez esetben szintén egy kifejezés jogtalan bitorlásáról van szó - de ez mit sem változtat azon, hogy a Likud testvérpártja a szocializmust mint ideát mutatja fel ellenségképnek, vagyis bevallottan nem a társadalmi igazságosságot képviseli.

Mi a szocialista diktatúra?

A szocializmusban a társadalom érdekének alárendelődik az egyén és a kisebbségek érdeke. Vagyis a társadalmi igazságosságot képviselő szerveződés (ideális esetben az állam) kényszerítő erőt gyakorol az egyénre és a kisebbségekre abban az esetben, ha az a társadalom érdekével szemben működik. Ez a társadalom természetes élni akarása, és a jelenkorban is azt láthatjuk; valamennyi sikeres ország annak köszönheti sikerességét, hogy az állam kontroll alatt tudja tartani a társadalmat bomlasztó erőket. A társadalmat bomlasztó egyéneket és kisebbségeket egyaránt. Miért? Mert az össztársadalmi érdek ezt diktálja, mert egy társadalom csak így lehet egészséges. Ezt képviselné a szocializmus, ez a szocializmus szó valódi jelentése, és ezt látván nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szocialista diktatúra nem csak kívánatos, de teljesen természetes dolog. Azok az országok, amelyekben ezek az elvek nem érvényesülnek, eltűnnek a süllyesztőben, ahogy az Egyesült Államok, vagy az EU recesszióban szenvedő tagállamai. Azok az országok, ahol ezek az elvek érvényesülnek, virágozni fognak - akár a felemelkedő Kelet államai. Jól látható, hogy a szocialista diktatúra valójában nem is az az elutasítandó dolog, mint aminek az antiszocialisták felmutatják.

Egy szocializmusnak azonban szüksége van viszonyítási alapra, a szocialista rendszer működéséhez meg kell határozni, mi a társadalom, aminek az egyéni és minden más érdek alárendelődik. Történelmi tapasztalat, hogy az egymástól nagyban különböző megannyi nemzet nem hozható közös nevezőre - tehát kézenfekvő, hogy a még működő legmagasabb rendű, természetes viszonyítási pont a nemzet. Ha egy szocializmusnak a nemzet a viszonyítási pontja, akkor az egyén érdeke és a valamennyi kisebbségi csoport érdeke a nemzet érdekének alárendelődik, vagyis nemzeti szocializmusról beszélhetünk.

A birodalmak az ideáikkal születnek és meghalnak, de a nemzet örök, mert a nemzetet a népi sajátosságok összessége akkor is fenntartja, ha a nemzet átmenetileg nem tud saját nemzet voltáról. A nemzet a társadalom természetes formája, és emiatt a nemzeti szocializmus a szocializmus természetes formája. Ahhoz, hogy társadalmi igazságosságról beszélhessünk, az egyéni érdeket és a kis közösségi érdeket alá kell rendelni a nemzeti érdeknek. Ezt teszik a felemelkedő keleti államok is, és bár anélkül, hogy nevén neveznék, a felemelkedő nemzetek esetében a nemzeti szocializmus is jelen van, mert sikerességüket az biztosítja, hogy a nemzeti érdek ellen ható erőket semlegesítik.

Minden felemelkedő nemzet esetében jelen van a nemzeti szocializmus, vagyis a nemzeti szocializmus természetes jelenség. A nemzeti szocializmus a szocializmus legtermészetesebb és egyetlen működő formája, vagyis aki a nemzeti szocializmust elutasítja, az következésképpen antiszocialista és természetellenes.

A szocializmus a társadalmi igazságosság képviselete, vagyis aki nem a szocializmust képviseli, az a társadalmi igazságtalanságok mellett foglal állást. Ha keresztülnézünk azon a hatalmas ködön, amit az antiszocialisták teremtettek a kommunizmus és szocializmus fogalmak köré, jól látható, hogy a nemzeti szocialista diktatúra nem csak természetes jelenség, de anélkül, hogy néven neveznék, valamennyi jól működő szocialista állam egyben nemzeti szocialista is.

Soha többet nemzeti szocializmust?

Mit tudnak felmutatni azok, akik elutasítják a természetes szocializmust, vagyis természetellenes antiszocialisták? Egy hanyatló ideával hanyatló birodalmat tudnak felmutatni, működésképtelen gazdaságot, romló demográfiai és egészségügyi helyzetet, recessziót, munkanélküliséget és növekvő létbizonytalanságot. Mindezek alapján el lehet gondolkozni: meg vagyunk elégedve az egyre csak romló állapotokkal, vagy mégis inkább a nemzeti szocializmus?

Molnár István - Hídfő.net