Számtalan anyagunkban számoltunk már be korcsaink kanadai ámokfutásáról. Többek között arról, hogy a kanadai történelem legnagyobb szabású(!) emberkereskedelmi, rabszolgatartási ügyének kik mások, mint „magyar” cigányok voltak a főszereplői. 

Természetesen, ahogy az már a régebbi cikkeinkből is kiderült, az Emberiség Pestisét nem csak emiatt utálják a kanadaiak (is). Se szeri, se száma a kisebb súlyú bűncselekményeiknek szegín, a magyarok rászízmusa elől „menekült” génhulladéknak.

A legújabb ügyről a mai Magyar Nemzet számol be – a komoly(an vehető) nyomtatott sajtóban egyedüliként. A cikk, mint mindig, csak és kizárólag nálunk olvasható a neten, mivel saját szkennelésű.

Talán mondanunk sem kell, hogy a magát a legszéleskörűbben, legátfogóbban tájékoztató médiumnak hazudó Népszabadság egy árva bötűt sem „pazarolt” az ügyre. "Biztosan" nem volt elég hely – ahogy sosincs, ha cigányok bűnöznek. Érdekes, arra megint volt hely – a mai lapszámban összesítve majdnem két oldal! – hogy mentegesse, sajnáltassa a cigókat a zsidóság deklaráltan legkedvesebb, 18%-os MSZP-tulajdonban levő napilapja. Pár gondolat a lap mai cikkeiről.

Kertész Ákos 

Ha már zsidókról esett szó, a címlapos („ötödik hasáb”) vezércikk („A vétség”) csak azt hozza, amit egy zsidómédiumtól elvárhatunk. Kertész Ákos hírhedt, a zsidóság magyarokról alkotott véleményét hűen tolmácsoló cikkéről a következőképpen írtak: „E mondatok eredendő bűne nem a tartalmuk, hanem a formájuk.” Ez a mondat az egész cikkük mondanivalójának tartalmát összefoglalja: abba kötöttek bele, hogy volt egy-két magyartalan szórend Akos Gärtner förmedvényében. A tartalom? Ugyan már, azzal a Népszabadság (ahogy a magyarországi zsidóság úgy általában) egyetért. Azt a „derék” népszabósok nem bírálták.

Hozzátesszük, nem ez volt az első Kertész-párti anyag a lapban. Már pár napja szóvá tettük a szintén zsidó Révész Sándor Kertész-mosdató cikkét.

Cigóvédelem

A zsidóság védelme és Gaertner mentegetése mellett, ahogy már említettük, a mai lapszám tele van cigósajnáltató propaganda-anyagokkal. Még aránylag a legnormálisabb (persze, így is uszítóan magyarellenes, -nácizós) a címlapos "A cigány zenészek a legnagyobb vesztesei a szabad zenebonálásnak", valamint a második oldalas „A cigány nőket gyakran éri nemi diszkrimináció”-anyag, mert amit ma nagy-nagy kedvencünk, Ónody-Molnár Dóra csinált, több cikkében is, az mindennek az alja volt. 

Több epeömlésében is kikelt az uzsorásokkal való leszámolás keretében (is) történő készpénzben folyósított cigánysegílykék „materializálása” ellen. Az egyik anyagában (Az uzsora elleni harc drága és korrupt lesz?). Anyagában megszólaltatja „jóbarátunkat”, a Monok kapcsán is igencsak uszító Krémer Balázst. Talán mondanunk sem kell, a szabaddemokrata, rajvédő Ónody-Molnár a késztermékek esetleges, uzsorásoknak vagy csak átlagembereknek történő tovább-értékesítése, azonnali eladása kapcsán egy büdös szóval nem említi a következőket:

- Számtalan másik országban (pl. a Demokrácia Bölcsőjében, Amerikában) a szociális kártya, az élelmiszer-segélyezés bevett gyakorlat

- MI adjuk a pénzt, MI döntjük el, mire és hogyan adjuk. Nem az uzsorások százmilliós palotájára, luxusautójára, hanem – elvileg – arra, hogy az átmenetileg bajba jutott ne haljon éhen, amíg munkát keres. (Az más kérdés, hogy ez csak a fehérekre vonatkozik: a cigányok nem keresnek munkát. Azok csak elvárják, hogy egész életükben „pelenkázzuk” őket, és elnézzük azt, hogy bűnöznek, rabolnak, gyilkolnak, tönkretesznek mindent.)

- A segély a cigányoknak (segélyezetteknek) nem saját keresete, így nem lehet az általunk munkával(!) megkeresett fizetéshez hasonlítani, vagy azt követelni, hogy akkor ezentúl mi is csak a fizetésünk húsz százalékát kapjuk kápéban, vagy hogy ne költhessük arra, amire akarjuk: akár szórakozásra, bagóra vagy piára, ha arra akarjuk. Ez utóbbi élvezeti / luxuscikkek „hanyagolását” viszont igenis megköveteljük a segélyezettektől, különösen azoktól, akiket egész életükben el kell tartanunk.

- A cikkben említett probléma (hogy ti. a cigók eladják a természetben kapott dolgokat, pl. lisztet) kapcsán visszatartó erővel bírna a következő: 1.)számonkérés („hova tűnt a liszted? Eladtad rögtön, miután megkaptad, ahelyett, hogy beosztottad volna? Akkor halj éhen, hátha a fajtatársaid tanulnak a hibából!”) vagy éppenséggel 2.) az általunk ajánlott „cigánynak csak [továbbadhatatlan] meleg menzás, napi háromszori étkezést”-megközelítés.

Dórikánk másik, szintén a jelenlegi (minden segílykét készpénzben fizető) status quo fenntartása érdekében (is) íródott másik cikke (Uzsora) hasonlóképp bicskanyitogató. Az még csak a kezdet, hogy „megtudjuk” belőle, hogy a gaz Orbán-kormány bankellenes akciói csak arra jók, hogy szegín bankárok, ill. banki alkalmazottak most tömegével kerüljenek az utcára. Az uzsorások védelmében írt maszlagja meg még felháborítóbb: „kiderül” belőle, hogy az uzsora elleni harcnak az égvilágon semmi kézzelfogható előnye nem lehet. (Hozzátesszük: valószínűleg valóban nem is lesz, ha az Orbán-féle tesze-tosza, „szavakban jól odamondunk, de semmit sem csinálunk” politika folytatódik. Egy normális, nemzeti kormány természetesen azonnal rendet csinálna és rendezné az uzsoráskérdést is: minden vagyonuk szigorú számonkérése és elvétele, ők maguk kényszermunkatáborba történő zárása az alapján is, hogy százakat tartottak terror alatt, forgattak ki mindenükből, esetleg gyilkoltak meg.)

Megint felvetődik a kérdés: miért védi a jelenlegi baloldal, a „Szociológiai Egyház”, a Népszabadság, a zsidóság stb. a jelenlegi cigánygyakorlatot (uzsorásokhoz nem nyúlunk, semmit sem adunk nem készpénzben stb.) Tán csak nem ők is irdatlan pénzeket nyúlnak le a támogatásokból, vagy esetleg egyenesen az uzsorások „tejelnek” nekik, azért cserébe, hogy békén hagyják őket? Ez utóbbin sem csodálkoznánk – végül is, a vidéki „rend”őrség számos településen az uzsorások kezében van, ahogy az pl. az igen bátor Mali Zoltán legújabb anyagaiból, a HírTV-vel közösen forgatott, legutóbbiCélpont-videójából stb. is kiderül. (Nagyon ajánljuk a blogja olvasgatását,ITT van. Általában nem vesszük át a cikkeit, mivel igen sok időnkbe, energiánkba kerülne az (igencsak) informális nyelvezet, szóhasználat „hivatalosítása”; ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes a blogot olvasni, sőt!)

Apropó, a Népszabadság a mai lapszámában se igazította helyre a tegnapi, az ír vándorokat cigányok által elkövetett, igen komoly rabszolgatartással megvádoló cikkét (lásd a tegnapi frissítésünk 2. pontját ITT). „Gratulálunk”!

Nemzet-cikk 

No, de térjünk vissza fő témánkra, a Nemzet mai „cigányos” cikkére:

Kanadába menekült, elítélték     

Kilenc hónapnyi, a fiatalok börtönében letöltendő börtönbüntetésre ítéltek a napokban egy. tizenhét éves magyar állampolgárt, aki az ontariói bíróság előtt beismerte, hogy tagja volt annak a magyar, többségében cigány családok által működtetett emberkereskedelmi hálózatnak, amelyet tavaly lepleztek le Hamilton városában — jelentette a The Hamilton Spectator helyi lap. A terheltet — aki egy öt évvel idősebb férfitól ellopott papírokkal élt Kanadában — később kitoloncolják az országból. Vallomása alapján 2008-ban hagyta el Magyarországot azután, hogy „ártatlanul" keveredett egy rablási ügybe. 

Tavaly év végén egyszer már —  több társával együtt — letartóztatták lopásért. Akkor leveleket, egy esetben pedig a kanadai posta levélládáját tulajdonította el. A bűncselekmények révén legalább 59 csekkhez jutott hozzá, amelyeket beváltva tettestársaival 1,7 millió kanadai és 140 ezer amerikai dollárhoz jutott. Tettéért rövid ideig egy felnőtteknek fenntartott börtönben ült, mert akkor még nem tudták, hogy csak 16 éves. Szintén tavaly decemberben azonban újabb körözést adtak ki ellene, ekkor már a hamiltoni ügy miatt. 

A vád szerint — amikor tavaly novemberben az emberkereskedelmi hálózat másik két vádlottjának elutasították a szabadlábra helyezési kérelmét — a fiú felkeresett kettőt az áldozatok közül, és életveszélyesen megfenyegette Őket. Azt mondta, hogy elvágja a torkukat, ha bármit mondanak a rendőrségnek. „Nagyon fiatalon jöttél ebbe az országba olyan körülmények miatt, amiket csak részben irányítottál" - fejtette ki Maijoh Agro bíró az ítélet indoklásakor. Hozzátette: a terhelt azután, hogy Kanadába érkezett, és menekültstátust kapott, maga is részévé vált mindazon gonoszságnak, amely elől eredetileg menekült. Ő az első vádlott, akit elítéltek Kanada legnagyobb emberkereskedelmi ügyében.