A zsidó inkvizíciós hivatal tájékoztatása szerint 2009 áprilisa és 2010 márciusa között 852 esetben léptek fel az újabb népirtásra készülődő gaz nácik ellen, ami az antifasiszta harc fokozódásának csalhatatlan jele, tekintve, hogy a megelőző esztendőben csupán 706 nácit sikerült a törvényszék elé citálni. Azt megelőzően, vagyis a 2007/2008-as évben pedig még annál is kevesebb, 608 „háborús bűnös” ellen indult eljárás. 

A Simon Wiesenthal Központ rangsorba is állította az országokat azon az alapon, hogy milyen lelkesedéssel sújtanak le a világ békéjét és rendjét veszélyeztető fasisztákra. Nos, a pálmát a szebb időket látott Németország vitte el, amely fáradhatatlanul üldözi az újabb holokausztra készülődő egykori bűnösöket. A németek azonban a jelek szerint szépen fejlődnek, régebben ugyanis az Egyesült Államok állt a náciellenes küzdelem élvonalában. 

Efraim Zuroff főinkvizítor, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi hivatalának vezetője szerint a törvényszék elé állított náci háborús bűnösök számának örvendetes szaporodása két okra vezethető vissza. Az egyik az, hogy az idő múlásával egyre több ország érzi sürgős szükségét a nácik kézre kerítésének, nehogy idő előtt meghaljanak, és elmaradjon a felelősségre vonás. Mi több, Zuroff szerint „növekszik a holokauszt idején elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos érzékenység”, és „az emberek egyre többet és többet tudnak a holokausztról”. A másik ok pedig, hogy Németországban kedvező irányban változott az igazságszolgáltatás hozzáállása a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek ügyéhez. Ami abból is látszik, hogy míg 2008/09-ben csupán 27 mocskos fasisztát szembesítettek a múltban elkövetett gaztetteivel, 2009/10-ben pedig már 177 háborús bűnösre csapott le az igazságszolgáltatás ökle. 

De nehogy elbízzák magukat a németek, Efraim Zuroff jelezte: vannak még problémák velük, de szépen haladnak előre, ezért megérdemelték az első helyezést. Mi, magyarok viszont szégyellhetjük magunkat, mivel Képíró Sándor személyében honfitársunk a Wiesenthal Központ legkeresettebb nácija. De az osztrákokra is ráfér még némi holokauszt-nevelés, ugyanis – kimondani is borzasztó – de immár több, mint 30 esztendeje egyetlen büdös nácit sem voltak képesek dutyiba zárni. Például elszabotálták Milivoj Asner, az egykori horvát rendőrfőnök kiadatását Horvátországnak, aki minden kétséget kizáróan zsidók ezreinek haláláért felelős. Igaz, az osztrákok is fejlődőképesek, ami abból is látszik, hogy az elmúlt két évben 5-ről 28-ra tornázták fel a nácik ellen kezdeményezett eljárások számát, sőt, még egy külön vizsgáló csoportot is felállítottak a gazemberek elleni bizonyítékok hatékonyabb összegyűjtése céljából. Úgyhogy nagy baj nincs, ha lassan is, de az osztrákok is megértik, mit várnak el tőlük. Ezzel szemben viszont van kilenc szégyenpadra ültetett ország, melyek a Wiesenthal Központ szerint nem mutatnak kellő lelkesedést az ördögi gonoszságú nácik üldözése terén: Norvégia, Svédország, Szíria, Ausztrália, Kanada, Észtország, Magyarország, Litvánia és Ukrajna. 

2001 januárja óta egyébként 78 eljárást kezdeményezett a zsidó inkvizíciós hivatal, a legtöbbet az USA-ban bujkáló nácik ellen. 2009/10 folyamán öt személyt ítéltek el a második világháború idején elkövetett háborús bűncselekmények vádjával: hármat (távollétében) Olaszországban, kettőt pedig Németországban. Efraim Zuroff Operation Last Chance (Utolsó esély akció) című halhatatlan művében azt írta, a jövőben a Wiesenthal Központ nem ad ki több jelentést a náci háborús bűnösök elleni eljárásokkal kapcsolatban. Most azonban kiderült, hogy őszentsége megváltoztatta álláspontját, látva Németország jelentős előrehaladását a náciellenes harc terén.

Perge Ottó - BBC nyomán