Tiszabő Jász-Nagykun-Szolnok megye legszegényebb és legcigányfertőzöttebb községe. Fehér embernek, ha a testi épségét félti, oda a lábát se érdemes betennie. A cigányok, a szociálpolitikai csalások miatt eljárás alatt álló vezetőikkel, az uzsorásaikkal együtt tönkretették az egykor virágzó községet.

Sokan menekülnének mostanában Tiszabőről, de csak keveseknek sikerül végleg elhagyni a falut. Lehetetlen olyan árat kapni a házért, amiből máshol meg lehetne telepedni. De vannak, akik egyáltalán nem menekülnek. Jól érzik itt magukat. Ők vannak kevesebben, a haszonélvezői a tiszabői szegénységnek : az uzsorás cigánybűnözők.

Munkanélküliség, szegénység, bűnözés, elcigányosodás. Egymásból következő, egymást felerősítő fogalmak, melyek átjárják, végletesen átitatják a falu életét, napjait. Mindennaposak a kisebb-nagyobb lopások, egymást érik az éjszakai betörések, terjedőben vannak a kifosztások és az utcai garázdaságok is egyre jobban megkeserítik a faluban élők mindennapjait.

— Nem volt ez mindig így, Tiszabő nem véletlenül kapta a nevét — emlékezett a régi időkre a 83 éves Baláti János. — Mint ahogy a nevében is benne van, a bőség jellemezte a települést. Mostanra minden az enyészeté lett itt, amerre a szem ellát, csak lepusztult, omladozó házakat, parlagon heverő földeket, derékban kiirtott erdőket, egymást érő szeméthalmokat látni. Hihetetlen körülmények között élnek az emberek! Az elszegényedés olyan méreteket öltött, hogy a megélhetés érdekében ma már sokan azok közül is a máséhoz nyúlnak, akik korábban tisztességesen éltek. Nekünk, akik itt éltük le egész életünket és itt öregedtünk meg, már nincs hova mennünk. Félünk, különösen éjjelente és szükség esetén igyekszünk megvédeni magunkat. Nekem is ide van készítve az ajtó mellé a fejsze, csak azzal merek kimenni éjszaka, ha ugat a kutya...

Nappal — mesélik a tiszabőiek — még csak istenes a helyzet. Éjszaka azonban elszabadul a pokol, zsákmányszerző útjukra indulnak a cigánybűnözők. A rendőrség és a polgárőrség közösen próbálja felvenni a harcot, fenntartani a rendet, megvédeni a védelemre szorulókat. Váltakozó sikerrel, mert az erőforrások végesek, a bűnözői utánpótlás viszont kiapadhatatlan...

Péntek este hét óra tájban hirtelen borult rá a szürkület Tiszabőre. Kálmán bácsi, a majdnem nyolcvan éves, tisztességben megöregedett cigányember, szomorúan mesélt a régi, szebb időkről és a kiábrándító jelenről. A kerítetlen, gyomos, elhanyagolt udvaron, kutyaugatás kíséretében folyt a beszéd, az öreg egy foszladozó, szakadozott, udvar közepére dobott autóülésen pihentette tagjait, míg az újságírót a házból kihozott, egyetlen szalonképes székkel tisztelték meg a háziak.

— Világéletemben dolgoztam, becsülettel éltem, és mégis ide jutottam — ismételgette Kálmán bácsi. — A teljes kilátástalanságba! Van ugyan nyugdíjam, de az csak arra elegendő, hogy éppen éhen ne haljunk belőle... Nagyon sokat gürcöltünk a feleségemmel, amíg élt és amíg fiatalabbak voltunk. Nem volt az a dologtalanság, mint most!
Kálmán bácsi portája egykor magyaroké, ahogy cigány szokás szerint fogalmaz, parasztoké volt. A vén cigány persze még öregségében is ilyen lenézően beszél az eltartóikról, mint a fajtársai általában. Gangos ház, nagy udvar és kert, sok melléképület. Mára már omladozik a hajdan büszke épület, és csak egyetlen aprócska ól áll az udvar végében, no meg a hámló vakolatú, rozoga pottyantós vécé.

— Én itt születtem, itt nevelkedtem, és tudom: micsoda szép idők voltak azok, amikor még parasztok ( azaz fehérek - a szerk. ) lakták többségben a falut, mert utánuk meg tudott élni a cigány is. Mindig volt munka és mindig volt ennivaló is. Most elnézem ezeket a fiatalokat, ha néha még kimegyek a faluba, hogy naphosszat az utcán lófrálnak és azt sem tudják, mi a munka. Mondja meg, mi lesz így belőlük, és mi lesz az ő gyerekeikből?

Dőlt a panasz a saját fajtársaira. Öt éve már nem vetnek semmit a kertbe, mert úgyis ellopnák, ami megterem. A kerítést és a melléképületeket is a tolvaj cigányok bontották és hordták el apránként.

Az elköszönés előtt még egy utolsó kérdés: mi lesz ezzel a faluval húsz év múlva? Lemondó legyintés kíséretében érkezik a válasz:
— El fogják dózerolni, ha addig le nem bontják maguk az itt lakók...

Estére kiürültek a tiszabői utcák. Helyiek azt mondják, hogy egy hónapja, amióta bevittek innen a rendőrök tizenegy szocpolos cigánybűnözőt, csendesebb lett a falu. Mások ennél realistábbak: — Hónap vége van, elfogyott a pénz. Egy hét múlva már lesz majd zene, tánc, vigadalom faluszerte. Mert addigra megjön a gyes és érkeznek lassan a segélyek is.

— Lesz ma éjszaka egy fegyverellenőrzésünk, ellenőrizzük egy körözött személy lakhelyét, kiemelt figyelmet fordítunk a gépjárművezetőkre, illetve az autóik rakományaira — adott rövid tájékoztatást a feladatokról Papp Lajos főtörzsőrmester, Tiszabő körzeti megbízottja, mielőtt a fegyverneki őrsről a péntek éjjeli járőrszolgálatba indultunk volna. Papp főtörzs mellett szapárfalui kollégája, Kácsor József törzsőrmester képviselte az egyenruhásokat, a tiszabői polgárőröket pedig Menyhárt László, Herczegh Alexandra és Bélay Zsuzsanna.

Az élet aztán gyorsan átírta az előzetes terveket. Még éppen csak Tiszabő határába értünk, amikor kilenc óra után valamivel — két fiatal cigánylány került az autónk fénycsóvájába. Később kiderült: egyikük 14, a másikuk 15 éves.

— Délelőtt szöktünk meg a szolnoki gyiviből, azóta gyalogolunk hazafelé — kezdte szinte kérdezés nélkül is a fiatalabbik. — Megvert az egyik nevelő, hogy vakulna meg, én oda vissza nem megyek. Ha mégis visszavisznek, addig verem a fejemet a falba, amíg össze nem esek, vagy inkább megölöm, aztán megyek a börtönbe!
A tiszabői fiatal cigánylányok nem egészen egy hónapja a szolnoki intézet lakói. A nevelőotthon még nem is jelentette eltűnésüket. Igazolvány, s mindenféle papír nélkül indultak útnak.

— Én Ficánka vagyok, a "Zsíroskenyér" lánya, ő meg az Egérke, a "Cincó" gyereke — mondta az idősebb. — Ne vigyenek már vissza, jobb lenne itthon. Már majdnem egy hónapja nem láttam az anyámékat!
A lányok csakhamar sírva vették tudomásul, hogy a körzeti megbízottak nem engedik el őket. Mivel pedig a szabályok szerint egyetlen rendőr egyedül senkit nem szállíthat, az egész csapat kénytelen volt visszafordulni a fegyverneki őrsre.

— Tényleg feleslegesnek tűnhet, hogy ketten őrizzünk két lányt, de sajnos előfordult már, hogy erőszakkal gyanúsítottak meg intézkedés közben eljáró egyenruhást — indokolta a kitérőt Kácsor törzsőrmester. — Így legalább ezeket a vádakat kivédhetjük, még ha tétlenségre is vagyunk kárhoztatva ez idő alatt. Ez is fényes bizonyítéka az orbán-pintéri rendőrségi impotenciának és tehetetlenségnek: faj- és bűnözővédelmi, valamint szavazatszerzési megfontolások miatt szándékosan kötik meg az amúgy intézkedni kívánó kisrendőrök kezét.

Egy óra múlva indulás újra Tiszabőre. Menet közben, szolgálati rádión jött az utasítás: "bejelentést kaptunk a József Attila utcából, hogy az egyik házból flexelés hangja szűrődik ki".
— Akkor hát, irány a József Attila utca! — jelölte meg az új úti célt a törzsőrmester. — Bemegyünk, ellenőrizzük, hogy legális vagy illegális tevékenységet folytatnak-e ott, aztán majd kiderül, hogyan tovább.
Szinte még meg sem állt az autónk a ház előtt, amikor a húszas éveiben járó rendőr kipattant az ülésről és sietve megindult befelé. Az őrszem még jelezte társainak a veszélyt, aztán, feledve a barátságot, elinalt a gazos, koromsötét porta hátsó fertálya felé.

— Öt személyt feltartóztattam, erősítést kérek — hallatszott szinte azonnal Kácsor "törzs" hangja a rádióból, mire a rendőr- és polgárőrtársai azonnal felsorakoztak mögötte a ház bejárati ajtajánál.
Az épület hátsó helyiségei láthatóan lakatlanok voltak, a szobák teljesen üresek, csupán az egyikben égett egy vezetéken lógó, csupasz villanykörte. Odabent öt cigánybűnöző szorgoskodott: egy mázsásnál is súlyosabb vasgerendát próbáltak meg nagy teljesítményű vágókoronggal feldarabolni.

— Épült itt a közelben egy húskombinát, ami azonban soha nem kezdte el a működését — magyarázta a gerenda eredetét a polgárőrparancsnok, Menyhárt László. — Az épület azóta is őrzés nélkül áll a falu határában. Ez a hatalmas vasdarab onnan való. Az öt elfogottból hármat, Cuncót, Kefe fiát és a Menhelyest jól ismerem, de a másik kettőt nem.

Eközben Papp főtörzsőrmester, a szoba egy szem kijáratát elzárva, megkezdte az elfogott cigánysöpredék igazoltatását. Neve, lakhelye, anyja neve, volt-e büntetve? Szaporán sorjáztak a kérdések. A válaszok ellenőrzése kollégájának feladata volt. Jobb híján, sms-ben küldte el a központnak a személyi adatokat és a szolgálati rádión várta az információk megerősítését.

— Kssssss, pssssz... — jött egy idő után a kapitányságról az első bejelentkezés.
— Hogy mondtad, egy szót sem értettem belőle, úgy recseg a rádió?! — szólt vissza Kácsor törzsőrmester.
— Kssssss, pssssz...

Kácsor "törzs" mobiltelefonra váltott.
— Halló! Ismételd! Várj, arrébb megyek, mert itt nincs térerő!
S ez így ment közel egy órán át. Hihetetlen, de az öt tetten ért személy adatainak ellenőrzése majdnem annyi időt vett el a munkától, mintha beautóztunk volna Szolnokra és vissza.

És még nem volt vége! Miután nagy nehezen sikerült valamennyi adatot visszaigazoltatni, más dolguk már nem volt a körzeti megbízottaknak, mint megvárni a helyszínelőket. Eltelt egy fél óra, majd még egy és még egy. A sokadik sürgetésre kiderült, hogy a Törökszentmiklósról várt segítség addig nem indulhat el a kapitányságról, amíg a két gyivis lány ügye el nem rendeződik.

— Mivel egyikük azt állítja, hogy a nevelő megverte Szolnokon, jegyzőkönyvet kell felvenni — vezetett be bennünket a jog és az adminisztráció labirintusaiba a helyi kmb-s. — De mivel kiskorú, előbb ki kell rendelni egy képviselőt számára, aki jelen lesz a kihallgatásán. Majd csak ezek után vihetik vissza őket az intézetbe. Ez akár órákba is telhet. Nekünk addig vissza kell tartanunk a helyszínen a flexes brigádot és majd a kiérkező nyomozók döntik el, hogy mi lesz a sorsuk. A fegyverellenőrzés és a szökésben lévő személy lakcímének ellenőrzése ma már biztosan elmarad, hiszen mire itt végzünk, már virradni fog és hajnal kettőkor a szolgálatunk is lejár. Ez a kirívóan nevetséges eljárás a tehetetlenkedés felsőfoka. Anélkül, hogy ennyi idő alatt gumibottal jól megzuhálták volna a neveletlen élősködő cigányokat, amiből jómodort is tanulhatnának, ismét csak a kormányzati korrektkedés, "européerkedés" és magasfokú impotencia. Mert különben mit szólna az eurokolhoz, mit szólnának a cigány faj- és bűnözővédők, mit szólna az Egyenlő Bánásmód hatóság és az Amnesty International !

Éjfél után köszöntünk el a járőrtársaktól, a József Attila úti flexes lakásban hagytuk őket. Hazafelé összegezni próbáltuk a féléjszakányi bűnüldözési tapasztalatokat: évtizedekkel korábbi szinten megragadt kommunikációs és technikai felszereltség, benzin híján pihenő szolgálati gépkocsik, krónikus létszámhiány. Ez az érem másik oldala.
És időnként erről is beszélni kell(ene) !

A megye egyik bűnözéssel legfertőzöttebb térségében komoly létszámhiánnyal kell küzdenie a rendőrségnek.
— Hét település, Kuncsorba, Örményes, Szapárfalu, Fegyvernek, Tiszabő, Tiszagyenda, Tiszaroff tartozik hozzánk, de huzamosabb ideje már csak hat körzeti megbízott, plusz "másfél" nyomozó dolgozik a körzetünkben — tudtuk meg Simon Imre őrnagytól, a fegyverneki őrs parancsnokától. — Hétköznap éjszakánként, illetve a hétvégeken, összesen ketten látják el a területünkön az ügyeletet, és ez nagyon kevés. Képtelenek vagyunk szétszakítani magunkat, pedig egyszerre több helyszínen, alkalmanként egymástól akár 60-80 kilométerre lévő területen is jelen kellene lennünk.
Amelyik településen polgárőrség működik, ott valamivel könnyebb a rendőrség helyzete. Tiszabőn például példaértékű a polgárőrség tevékenysége, még úgyis, hogy a létfeltételeik a nullához közelítőek. Nincs semmiféle rádiójuk a kapcsolattartáshoz, akár egymással, akár a rendőrséggel is. Ha minden kötél szakad, saját mobiltelefonjaikat használják — a saját autó, saját benzin mellett — a rend védelme érdekében.

A költségeket pedig természetesen maguk viselik. Mindeközben persze Orbán Viktor magánhadserege, a TEK tízmilliós Audi terepjárókat kap a nemlétező terrorizmus elhárítása és üldözése érdekében. Tiszabő jelenleg a maradék fehér lakosság kitelepítése és a szögesdrót kerítés, az őrtornyok felépítése, az őrség felállítása után az ország első közrendvédelmi telepének létrehozása céljára lenne a legalkalmasabb. Másra sajnos már nem jó.

(Szoljon nyomán Szent Korona Rádió)

Ajánlat : Küldjön virágot, ajándékot a SzivNet Virágküldővel , mellyel rádiónkat is támogatja (X)

• Áldatlan állapotok és bandaháborúk Tiszabőn
• Kolompárbűnözés: ismét a foglalkoztatás növelésére szánt pályázati pénzeket lopták el
• Sáskaként tarolják le a cigánybűnözők, ami még Tiszabőből megmaradt