Az Egyesült Államok „a legkülönbözőbb eszközökkel igyekszik információkhoz jutni Iránról" - ismerte el Martin Dempsey tábornok, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke a CNN-nek adott interjúban. Egyre több jel utal arra, hogy az Egyesült Államok mellett Izrael - és más nyugati országok - fokozták a teheráni rezsim atomprogramjának megállítására indított titkos háborút. Teherán azonban az utóbbi évtizedekben a nemzetközi droghálózatokat is fehasználta arra, hogy támogatást nyújtson terrorszervezetek, elsősorban a libanoni Hezbollah számára, így a küzdelem ezekkel szemben is elkezdődött.

December elején lezuhant Irán területén egy lopakodó CIA-drón (képünkön), amelynek feladata a The New York Times szerint az iráni nukleáris létesítmények feltérképezése volt. Az RQ-170-es pilóta nélküli felderítőgép a CIA-flotta egyik legérzékenyebb, az ellenség védelmének megkerülésére tervezett felderítő eszköze. Az irániak szerint az amerikai drónra Kásmar város közelében találtak rá, mintegy 225 kilométerre az afgán határtól. Irán jelezte, hogy Obama elnök tiszteletteljes kérése ellenére sem adja vissza az Egyesült Államoknak a kémrepülőgépet, és komoly válaszlépéseket tervez a légtérsértés miatt.

Ehud Barak izraeli védelmi miniszter egy bécsi konferencián elmondta, hogy még mindig „van idő gyors, összehangolt, bénító" szankciókra az iráni olajkereskedelem és a központi bank ellen, „de ha a szankciók szigora ettől egy kicsit is elmarad, akkor nem érik el céljukat. Az Iráni Központi Bank elleni globális támadásra és a teljes elszigetelésére van szükség" - mondta.

December 16-án éjjel újabb rejtélyes robbanás rázta meg Iránt, tizenhat ember meghalt, több mint húszan pedig megsebesültek, köztük több külföldi - írta az Ynet.news hírportál iráni hírügynökségi jelentésekre hivatkozva. Az incidens egy acélgyárban történt az iráni Jadz tartományban. November 12-e óta ez már a harmadik detonáció Iránban: előzőleg egy Teherán melletti rakétabázison következett be hatalmas robbanás, majd az atomprogram egyik kulcslétesítményét rázta meg ismeretlen eredetű detonáció. (Lapzártakor érkezett hírek szerint szintén robbanás történt Iszfahánban, a második legnagyobb iráni olajfinomítóban is.)

Bár a robbanásokat sokan szabotázsakciónak tulajdonítják, J. E. Dyer amerikai katonai szakértő szerint a nyugati titkosszolgálatok egy esetleges akcióhoz más, közvetlenül katonai célokat szolgáló létesítményeket választanának. Ebben az esetben viszont felmerül a kérdés, hogy ki támadta meg az iráni létesítményt, és miért? Dr. Michael Ledeen, egy washing­toni Irán-szakértő szerint az iszfaháni támadást, hasonlóan a Teherán közelében történt akcióhoz, az iráni ellenzék, az úgynevezett Zöld Mozgalom hajthatta végre. Ezt a véleményt támaszthatja alá Daniel Ashrafi, egy Kanadában élő, az iráni ellenzéket támogató aktivista, aki szerint a robbantás akkor történt, amikor Irán legfelsőbb vezetőjének, Ali Hamenei ajatollahnak a látogatását várták a támaszponton. Ha ez igaz, akkor ez már a második eset lett volna, amikor egy létesítményben akkor történik incidens, amikor egy iráni csúcsvezető van jelen a helyszínen. Májusban az Abadan olajfinomítóban történt akkor robbanás, amikor Mahmúd Ahmadinezsád a területen tartózkodott.

A cserbenhagyott ellenzék

Az iráni Zöld Mozgalom 2009-ben alakult, a rezsim által manipulált elnökválasztás után. Az akkori tüntetések résztvevői Zöld Mozgalom néven forradalmat akartak elindítani. Barack Obama akkor nem volt hajlandó kiállni az iráni ellenzék mellett, mondván, hogy ha Amerika beleavatkozna az iráni belügyekbe, akkor az ellenzék elveszítené hitelességét, és ez Amerika számára kontraproduktív lenne.

Látszólag ezt a tézist erősíti a teheráni brit nagykövetség elleni támadás, amelyet a nyugati szankciók ellen tüntető diákok indítottak. A gyújtogató fiatalokat a hatóságok alig két nap múltán szabadon is engedték. William Hague brit külügyminiszter szerint a támadók valójában nem diákok, hanem a rezsim által felbérelt bűnözők voltak, köztük olyanok, akik 2009-ben részt vettek a Zöld Mozgalomhoz tartozó ellenzéki tüntetők lemészárlásában, megkínzásában és megerőszakolásában.

Amennyiben Obamának igaza lenne abban, hogy minden nyugati beavatkozás kontraproduktív, akkor azoknak a diákoknak kellett volna megjelenniük a nagykövetség előtt, akik már 2009-ben tüntettek a rezsim ellen. Az amerikai tézissel szemben azonban az ellenzékiek üldözői támadtak a brit képviselet ellen.

Bár Washington rendszeresen hangsúlyozza, hogy nem tűri el az iráni atomfegyverkezést, úgy tűnik, Obamának továbbra sem áll szándékában, hogy komoly szankciókat vezessen be az Iráni Központi Bankkal és az iráni olajszektorral kapcsolatban, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsával szeretne együttműködni, holott annak két tagja, Oroszország és Kína is Irán oldalán áll. Ráadásul az Egyesül Államok elnöke továbbra is úgy kezeli Iránt, mint amelynek nukleáris programja egyedül Izraelt veszélyezteti.

Totális olajembargó

Nagy-Britannia és Franciaország azonban felismerte, hogy Irán komoly veszélyt jelent Európára és az egész világra, és ezért készek lennének erőteljesebb szankciókat alkalmazni. Nagy-Britannia nyílt felhívást intézett a nyugati hatalmakhoz, hogy teljes olajembargót vezettessenek be Iránnal szemben. A közkeletű aggodalmakkal ellentétben egy ilyen szankció sokkal jobban ártana Iránnak, mint amekkora zavart okozna a világgazdaságnak. Európa Irán olajexportjának 20-25 százalékát vásárolja fel, de az iráni olaj mindössze 5 százalékát teszi ki az európai olaj­importnak. Rövid távon ráadásul Szaúd-Arábia tudná pótolni a hiányt, amíg az olajárak újra stabilizálódnának.

Jean-Jaques Guillet képviselő a francia parlament számára készített jelentésében azt sürgette, hogy a vezető európai hatalmaknak össze kellene fogniuk Izraellel és az iráni ellenzékkel a jelenlegi iráni vezetés megdöntésére. Guillet szerint cselekvésre és nem több beszédre van szükség. Javasolta például, hogy tegyék elérhetetlenné az iráni televíziókat, amelyek jelenleg a francia tulajdonban lévő Eutelsaton keresztül sugároznak.

Caroline Glick, a Jerusalem Post vezető publicistája szerint természetesen segítséget jelentene az amerikai részvétel egy ilyen stratégiában, de elképzelhetőnek tartja, hogy a vonakodó Obama-kormány nélkül is sikeres lehet egy összehangolt lépés Iránnal szemben. Erre pedig mielőbb szükség lenne, mert iráni tudósok szerint már csak hetekre vannak attól, hogy elérjék az urándúsítás 20 százalékos szintjét. Innen már csak elhatározás kérdése, hogy mikor állítanak elő ebből atomtöltetek előállításához szükséges mennyiséget.

Narkoterror

Mindazáltal hiba lenne az iráni veszélyt csak a nukleáris fegyverkezésére szűkíteni. Amikor októberben az amerikai hatóságok meghiúsították a washingtoni szaúd-arábiai és izraeli nagykövetség ellen tervezett merényletet, sokan szkeptikusan fogadták a híreket, miszerint iráni és mexikói drogkartellek együttműködése áll a terv hátterében. Pedig az afganisztáni termesztők és az európai fogyasztók között húzódó egyik legfontosabb ópiumkereskedelmi folyosó Iránon vezet keresztül. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrző és Bűnmegelőző Irodájának becslése szerint az afgán ópium mintegy 60 százalékát az iráni határon viszik át, és ennek nagy részét az iráni kormány saját céljaira visszatartja.

Röviddel az 1979-es iszlám forradalom után Montazeri ajatollah fia, Mohamed és veje, Mehdi Hashemi vezetésével jött létre az Iráni Szabadság Mozgalom Irodája (ISZMI) elnevezésű szervezet. Az ISZMI elsődleges célja a külföldi iszlamista szövetségesekkel való kapcsolattartás volt, és tagjai már a kezdetektől szorosan együttműködtek az iráni titkosszolgálattal, többek között csempészet és illegális pénzügyi műveletek terén. 1980-ban Mohamed Montazeri repülőgépét feltartóztatták a teheráni repülőtéren, őt magát pedig őrizetbe vették. A hatóságok azóta sem hozták nyilvánosságra a gép pontos szállítmányát, csak annyit lehet tudni, hogy Líbiába tartó csempészáruval volt tele.

Montazeri egy kormányellenes erők által végrehajtott bombatámadásban vesztette éle-­tét, Hashemit pedig a rezsim végeztette ki hazaárulásért, de az ISZMI többi vezetője beépült a titkosszolgálatba, és fontos szerepet játszottak az al-Kudsz szervezet kiépítésében. A Jeruzsálem arab nevét viselő terrorcsoport fő célja a más országokban zajló iszlám szervezetek támogatása, különös tekintettel a libanoni palesztin és síita csoportokra. Az al-Kudsz-egységeket továbbra is főként csempészésből és drogkereskedelemből finanszírozzák. Az ok egyszerű: a látszólag kifogyhatatlannak tűnő afgán kábítószer folyamatos bevételi forrásként szolgál, miközben el lehet kerülni az iráni kormány bürokráciáját. A legfőbb érv mégis az, hogy így a rezsim szükség esetén át tudja hárítani a felelősséget a drogkereskedőkre.

December közepén a New York-i ügyészség három, a Hezbollah terrorszervezethez köthető libanoni pénzintézetet vádolt meg azzal, hogy 240 millió dollárt mostak tisztára egy használtautó-kereskedelmi hálózat segítségével.

A vád szerint az ügyletekben a Libanoni Kanadai Bank és két pénzváltó cég vett részt: használt autókat vásároltak és szállítottak az Egyesült Államokból Nyugat-Afrikába, ahol az autókat eladták, a pénzt a Hezbollah emberei csempészték Libanonba - olvasható a bírósági beadványban.

Ahmad Zeidabadi iráni újságíró volt az első, aki nyíltan írt az al-Kudsz és a droghálózatok kapcsolatáról. Zeidabadit, aki a 2009-es iráni választásokról írt tudósításaiért 2011-ben megkapta az UNESCO Sajtószabadság Világdíját, két éve börtönben tartják fogva. Az újságíró cikkében a drogkereskedelemmel kapcsolatban megemlítette az iráni titkosszolgálat igazgatóhelyettesét, Saeed Imamit. Imamit később letartóztatták, és az őrizet alatt állítólag öngyilkosságot követett el.

Az al-Kudsz támogatásával a libanoni síita Hezbollah terrorszervezet kiterjedt kábítószer-hálózatot épített ki Dél-Amerikában is.

A drogmilliárdokból Irán az elmúlt harminc évben számos külföldi terrortámadást finanszírozott. Az 1996-os szaúd-arábiai Khobar lakópark elleni vagy a 85 áldozattal járó Buenos Aires-i AMIA zsidó közösségi központ elleni bombatámadások egyértelműen Iránhoz köthetők. Az FBI korábbi igazgatója, Louis Freeh szerint Ali Akbar Rafszandzsani akkori iráni elnök elismerte a szaúdi királynak, hogy a Khobar-tornyok megtámadását Ali Hameneinek, Irán legfőbb vallási vezetőjének tudtával tervezték és hajtották végre. Az argentínai merényletet közvetlenül a Hezbollah katonai parancsnoka, Imad Fayez Mugniyah irányította öt magas rangú iráni kormánytisztviselővel együtt, akik közül az egyik Ahmad Vahidi, a jelenlegi iráni védelmi miniszter volt. Mugniyah, akit Danny Yatom volt izraeli Moszad-főnök a „világ egyik legveszélyesebb terroristájának" nevezett, 2008-ban bombamerényletben meghalt, de Irán és a Hezbollah, valamint a különböző droghálózatok közötti együttműködés azóta is folytatódik.