Az amerikai fegyveres erők két alaptípussal rendelkeznek, gépkarabélyok tekintetében. Az egyik, a már több évtizedes múltra visszatekintő, azóta folyamatosan modernizált M16-os. A másik az újabb, és elvileg az előző felváltására tervezett Colt M4-es. A jelek szerint azonban egyik típus sem vált be.

A Colt M4-es az újabb és a kisebb, a hadsereg legtöbb talpasa már ezt használja. A nem titkolt cél az volt, hogy az M4, az M16 egyfajta váltótípusa legyen, de ennek ellenére nincsenek megelégedve a fegyverrel. Kísérteties hasonlóság mutatkozik a két típusra érkezett panaszok között. Legtöbbször a gépkarabélyok üzembiztonságát és strapabíróságát kérdőjelezték meg a használó katonák. Ráadásul a hatásos lőtávolság sem a legjobb és a pontossággal is bajok vannak. A bakák panaszai miatt tendert is kiírtak néhány éve, egy új és jobb típusra, ám érdekes módon azt később mégis törölték. Egyesek szerint a terveket a két típus gyártói - főleg a Colt Defense - torpedózták meg, mivel az új típus versenyén korántsem biztos, hogy ők lettek volna a befutók, ezáltal pedig dollármilliókat buktak volna. Most azonban már annyira szükség van egy új típusra, hogy a fegyveres erőknél a lehető legnagyobb hangsúlyt kapja az új gépkarabély rendszeresítése.

A kezdeti lépések arra irányulnak, hogy az elkövetkezendő két esztendő során, 30 millió dollár ráfordítással három olyan vállalatot válasszanak ki, amelyek megfelelő minőségű és fejlettségű fegyvert képesek gyártani. A cégek termékeit három turnusban tesztelik majd, mely során különböző, szükséges vizsgálatokat hajtanak majd végre. Első körben az alapvető követelmények teljesítésének meglétét veszik szemügyre. Ennek során csak az Egyesült Államok területén folytatnak teszteket. A második fázisban viszont olyan körülmények között vizsgálják a fegyvereket, amelyek arra irányulnak, hogy külföldi (pl. magas páratartalmú és hőmérsékletű dzsungel, sivatagi vagy hideg éghajlat) terepen, hogyan is muzsikálnak. A jenkik biztosra akarnak menni, hogy milyen fegyvert is adnak hódító seregük kezébe, így mindösszesen 700 000 éles lövést kell majd teljesíteniük a leendő típusoknak. Végül a tesztek utolsó körében, a találati pontosság esetleges javítására fektetik a hangsúlyt.

Az eredményeket összevetve végül a haderő illetékesei kiválasztják a számukra megfelelő típust. Mindehhez 800 000 lövésre lesz szükség az előzetes tervek szerint. A követelményrendszer egyszerűen összefoglalható: a leendő egyéni lőfegyver legyen pontosabb, megbízhatóbb, strapabíróbb, könnyebben karbantartható, sokrétűbben fejleszthetőbb, valamint praktikusabb, mint az M4A1. Burkolt beismerése ez, hogy annak idején igencsak elkapkodták a tendert és rossz lóra tettek az M4-essel. Ezen felül fontos, hogy hatásos lőtávolság és az élettartam is magasabb legyen, mint az ősöké, mert ezen tulajdonságok némi kívánnivalót hagytak maguk után. A január 31-én kiadott felhívásban nem szerepel arra vonatkozóan információ, hogy az űrméreten változtatni akarnának, így jó esély van arra, hogy marad a szabvány, 5.56-os NATO-lőszer.

Mivel az M4 és az M16 nem csak a szárazföldi erők állományában van jelen – és innen is bőségesen érkeztek panaszok -, így a többi haderőnem részéről is nagy a valószínűsége, hogy egy új fegyver mellett döntenek. Először a tengerészgyalogság jelezte, hogy mindenképp szemmel tartják a hadsereg programját, ez elismerése annak, hogy a US Army által rendszeresíteni kívánt típust ők is átvennék. Azért nyúlnak ehhez a stratégiához, mert a tengerészgyalogság kevesebb összegből gazdálkodik – dacára annak, hogy elsőként szinte mindig őket vetik be -, így ezzel a taktikával megúsznak egy igencsak költséges beszerzési procedúrát. Gyakorlatilag már csak annyi lesz a dolguk, hogy kiválasszák a megfelelőt, majd vásároljanak belőle.

A tengerészgyalogság bakáinak többsége nem az M4A1-el van felszerelve, hanem a régebbi M16-os modernizált változatával, az M16A4-el. A javított változat nagyobb csőhosszal rendelkezik, ebből kifolyólag a lőtávolsága és pontossága is jobb teljesítményt mutat. A tender egyik sarkalatos kérdése, hogy a két fegyvernem által támasztott követelmények mennyire fedik egymást. Megeshet, hogy a hadsereg és a tengerészgyalogság más típust választ, de ez a lehetőség jelentősen megdobja majd a költségvetést. Sőt, egyes szakértők szerint az sem száz százalékos, hogy a felváltást kizárólag hazai típussal oldják meg, mert a jenkik azzal kacérkodtak a közelmúltban, hogy az egyik legjobb a G-36-os lenne számukra.

(HTKA nyomán Szent Korona Rádió)