Izsevszkben véget értek az AK-200-as széria tesztjei, a gyár felkészült a sorozatgyártás megkezdésére, azonban a gyártás beindulásáig még a csapatpróbáknak is le kell zajlania.

A jól bevált AK-74 és alteregói egyelőre maximálisan kielégítik az orosz hadsereg igényeit, tehát a 200-as széria - az első időkben legalábbis - nem számíthat nagy hazai megrendelésekre. Figyelemreméltó paraméterei és tulajdonságai viszont magában hordozzák majdani sikerét.

A 200-as széria kaliberválasztéka kielégíti minden rendű és rangú felhasználó igényeit, az 5.45-ös szérián kívül kapható lesz 5.56 X 45 mm-es és 7.62 X 39 mm-es kaliberben is. A válltámasz oldalra behajtható, csakúgy, mint az elődtípus esetében.

A legnagyobb újítás azonban a cső cserélhetősége lesz, ugyanis azon kívül, hogy a túlmelegedett csövet kicserélheti a katona egy „hidegre”, lehetőség lesz a 415 mm-es karabély cső helyett egy hosszabb cső felhelyezésére – a Steyr AUG mintájára -, mellyel egy pillanat alatt a gépkarabélyból golyószórót varázsolhat a lövész. A hosszabb cső felhelyezése egyben további lehetőségeket is rejt magában. A hosszabb cső és a szereléksínre felszerelt céloptika segítségével pillanatok alatt távcsöves puskát varázsolhatunk a gépkarabélyból. A szereléksínekre csatlakoztatható lesz lézer pointer, fegyverlámpa, mellső markolat, villatámasz, különböző éjjellátók és céloptikák, gránátvető. A lángrejtővel kombinált csőszájfék az AK-74 öröksége, szerepe a torkolattűz és a visszarúgó erő mérséklése.

A leginkább érdekes fejlődési irány azonban a tárkapacitás terén történt. Az 5.45-ös és az 5.56-os kaliberhez elérhető a 30-as, 50-es, és a 60 lőszert befogadó ívtár is. A nagykapacitású tárak kissé hosszabbak és tömzsibbek lettek, mint 30-as elődjeik, tehát az eddig megszokott két sorba rendeződő lőszerek az 50-es és 60-as tárakban 3 sorba rendeződnek a tárazás során. Mindemellett az AK 74-es tárja is kompatibilis az AK-200-al.

A fegyver tömege 80 dkg-mal megnőtt az AK-74-hez képest, ez a plusz 80 deka a szereléksíneknek és az alapfelszereléshez tartozó mellső markolatnak köszönhető.

Technikai adatok:

Tömeg: 3.8 kg
Hossz: 943 mm kihajtott válltámasszal
Csőhossz: 415 mm
Tűzgyorsaság: 850 lövés/perc
Lövedék kezdősebessége: 900 m/s

AEK-999

A PKM géppuska továbbfejlesztett változata. Lényegi változás a fegyvercső vonatkozásában érhető tetten, a PKM géppuska egyéb részeit nem módosították. A cső fölé csőköpeny került, ami a felfelé áramló forró levegő terelésében játszik fontos szerepet, így akadályozva meg a lövész számára a célzás során keletkező zavaró tényezőt, a délibáb jelenséget. A cső cserélhető maradt, de az anyagminőségén és a gyártástechnológián javítottak. A cső a repülőgép-fedélzeti gépágyúk anyagából készült, így az anyagminőség javulása és a cső bordázása révén jelentősen javult a hőtűrő képessége. A legszembetűnőbb eltérés a PKM-hez képest a hang- és fénytompítóként funkcionáló csőtoldat.

A hang- és fénytompító használatakor nincs szükség különleges lőszerre, bármely szabvány 7.62 X 54R lőszer hevederezhető. A fegyver hangja tompa puffogásként 600 méterig hallható – ez az érték sok mindentől függ(!) -, a lángrejtő minimális mértékig sem enged ki fényt a szabadba, ezáltal a fegyver vizuálisan még éjszaka sem deríthető fel, ez a tulajdonság az éjjellátó készülékek használatát is nagyban segíti.

Az AEK-999 alulmaradt a Pecheneg géppuskával folytatott csapatpróbák során, így rendszeresítése csak kis mennyiségben történt a Szpecnaz egyik elit egységénél, az MVD-nél.

Jász Gábor