Közép-Európa országainak és népeinek még reményük sem lehet gazdasági és politikai helyzetük javulására. Az EU gazdasági válsága, amelyből kilábalásra még tervek sincsenek, fokozottan sújtja az EU erősebb államaitól függő csatlós államokat, köztük hazánkat is. A túlélés lehetőségeit a csendes, lassú gazdasági javulás és az adott pillanatok lehetőségeit kihasználó politika biztosíthatná. Ez lényeges javulást nem eredményezne, de legalább a szinten tartást garantálná. Lényegében ez a Fidesz programja is, mellyel szemben az ellenzékének -a Jobbik kivételével- még programja sincs. 

A választás előtt általában túldimenzionálva, populista terminológiával fűszerezve igyekeznek a pártok olyan célkitűzéseket a társadalom elé vetíteni, mely a választási eredményeket számukra kedvezően befolyásolhatják. A választók többsége már nem hisz az ilyesmikben, ennek ellenére elvárja, hogy a cirkuszi műsorban ez a szám továbbra is szerepeljen. Talán azért, mert az elmúlt időkben ehhez szoktatták.

Most azonban valami gond van a cirkuszi műsorral, különösen az ellenzék vonatkozásában. Mintha a szereplőinek nem is az előadás, hanem az előadás utáni ráadásműsor lenne a fontosabb. A Fidesz hatalmi helyzetben a csekélyke eredményeit igyekszik óriásivá felfújni, a Jobbik a valós igényeket ragozza, a cionliberális szövetség viszont szakítva az eddigi gyakorlatukkal, mely az ellenfél teljes (politikai és erkölcsi) lejáratását igyekezett megvalósítani, mélységes csöndbe burkolózik. Ron Werber, a rutinos és abszolút erkölcstelen izraeli propagandista, az MSzP eddigi választási küzdelmének kidolgozója és irányítója, egy dühkitörés után kirohant a stratégiai megbeszélésről. Felmérte a lehetőségeket, és nem akar egy megalázó vereség egyik bűnbakjává válni. A cionliberális összefogás megértette azt, hogy reménye sincs nem csak a kormányra kerülésre, de még egy számukra elfogadható választási eredmény elérésére sem. Ezért a választási kampányuk semmitmondó, jellegtelen. Nem akarnak erre már sem pénzt, sem energiát fordítani. 

A választás előtti kritikus időszakban egy párt vezetője naponta szerepel, nyilatkozik, irányítja a beosztottjait, értékeli az értékelhetőeket. Ha kell, botrányt generál, sokkolja a közvéleményt, egyszóval minden lehetőséget megragad, hogy központi figurává válhasson. Ezzel szemben mit csinált Mesterházy? Elutazott az USA-ba, ott McCain-el tárgyalt, hetekig nem lehetett róla tudni semmit. Bajnai is utazgat és sunnyog, mintha nem is érdekelné a választás eredménye. Fodor annyira jellegtelen, hogy olyan, mintha nem is létezne. A választási küzdelem csúcspontján. Egyedül a már leírt Gyurcsány hozza a formáját, lassan központi figurává növi ki magát. Önjáró, botrányokat okoz, színészkedik, ripacskodik (mikor mire vevő a hallgatóság), nyilván nem avatták be a "nagy terv"-be.

Ez a gyenge választási harc nem azt jelenti, hogy a cionliberális ellenzék feladta volna a hatalmi terveit. Csalással viselj háborút-elvet követve (és kissé átírva), már most arra készülnek, hogy a választás után nagyobb létszámú és folyamatos tüntetésekkel a "választási csalások" ellen tiltakozzanak. Sokba kerül ez a művelet, mert komoly napidíjakat kell fizetniük több ezer embernek hosszú időn keresztül, de ha a támogatást a külföldi utakon megígérték, akkor az ukrán példát követve talán sikerül az atlantisták számára kellemetlenné vált Orbánt és pártját kiszorítani a hatalomból. Új választások kiírásával és a felfordulás miatt hitelét vesztett Fidesz-KDNP ország-világ előtti lejáratásával, hamis ígérgetésekkel közelebb juthatnak a hatalom megszerzéséhez, mint az eleve elvesztett választásokkal. Pár hétig a csőcseléké, a kocsmák és a sikátorok lakóié lesz a főváros (mint Kijev), aztán a tehetetlennek kikiáltott Fidesz helyett jön egy erélyes rendteremtő társaság, és ezzel együtt az új választás kiírása. Meg az atlantista mézesmadzag, a csökkent értelmi képességűek számára.

Na, de egy kis számítási hiba csúszott a fenomenális tervezetbe. Ukrajnában nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a kiagyalói tervezték. Ott már véget kellett volna érni mindennek, és az atlantista cionbérenc hatalom büszkén parádézhatna a nyugati média által létrehozott hamis dicsfényben. De mivel olyan ott a helyzet, hogy az oroszokon kívül mindenki értetlenül pislog és retteg, alighanem a háttérhatalom nem engedélyezi a magyarországi anarchiát, mert két, esetleg három (Szerbia) zavargó társadalom egy rakáson már megoldhatatlan gondokat okozna a különben gyáva és ötlettelen atlantistáknak. Az oroszok akaratlanul is így mentik meg a Fidesz kormányt, és nullázzák le a cionliberálisokat. Persze, még nincs ez a játék lejátszva, lehetnek itt még furcsa dolgok, de egyben biztosak lehetünk, nem az atlantisták forgatókönyve szerint fog lejátszódni.

Kassai Ferenc - Hídfő.net