A XXI. századi háborúkat már nem fegyverekkel, hanem pénzzel vívják – mondja a mára már szinte közhellyé vált szólás. Azonban ócska frázis ide, vagy oda a lényeg mégiscsak ez. Ha elég sok pénz felett rendelkezel, még akár azt is megteheted, hogy azokat is megvedd kilóra, akik a legjobban gyűlölnek téged. Hogy ez mennyire így van, azt pontosan bemutatja az a közel-keleti történet is, ami a napokban játszódott le Jeruzsálemben. 

Kay Granger, a washingtoni képviselőház külföldi segélyekkel foglakozó albizottságának elnöke és 24 másik republikánus képviselőtársa a múlt héten hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett, hogy testközelből is meggyőződjenek a Jordán-parti állapotokról. A vizit kapcsán a képviselő asszony természetesen interjút is adott a The Jerusalem Post című lapnak, ahol kertelés nélkül, a pénzeszsákon ülők pökhendi magabiztosságával mondta bele a diktafonba: [az eredeti hírért katt a linkre] 

„Az Egyesült Államok évi 2 milliárd dollár értékű segélyt nyújt Egyiptomnak. Az Egyiptomnak nyújtott segítség pedig azon alapul, hogy Kairó betartja-e az Izraellel kötött békeszerződést. Ha Kairó megszegi a békeszerződést, Washington teljesen felfüggeszti a segélyek folyósítását. Ezen kívül az is fontos, milyen egyiptomi kormánnyal lesz dolgunk a jövőben, és milyen szerepet fognak abban játszani a Muzulmán testvérek. Ettől a kérdéstől is függ a segítségünk további mértéke. 

Márciusban találkoztam Mohammed Tantávi tábornaggyal, a Hoszni Mubarak elnök lemondatása óta Egyiptomot irányító katonai tanács vezetőjével, aki biztosított arról, hogy tiszteletben tartják az Izraellel megkötött békeszerződést.” 

Aztán, hogy még véletlenül se legyen senki sem eltévedve arrafelé, kitért a Palesztin állam függetlenségéről szóló kérdésekre is: „ha a Palesztin Hatóság szeptemberben kérni fogja, hogy az ENSZ-közgyűlés ismerje el Palesztina függetlenségét, az Egyesült Államok beszünteti a palesztinoknak nyújtott évi 500 millió dolláros pénzügyi segély kifizetését. Mahmúd Abbásznak elhoztam az amerikai kongresszus mindkét pártjának határozott üzenetét, amelyben követeljük, hogy térjen vissza az Izraellel folytatott béketárgyalásokhoz.” 

Az üzenet egyértelmű. 

Vagy az van, amit a zsidók akarnak, vagy nem kaptok egy fillért sem. Granger fenyegetését aztán továbbfolytatták az izraeliek, és ismét felvettették annak a lehetőségét, hogy újra felfüggesztik azon adóbevételek átutalását, amit a jelenlegi egyezmények értelmében ők szednek be a palesztinok részére a hatóság területére érkező importáruk vámjaként. Az adóbevételek átutalása révén a Palesztin Hatóság évente mintegy 1,4 milliárd dollárhoz jut hozzá, ami az éves költségvetésének a kétharmada. 

Hogy az érintettek mit lépnek majd az amerikai-izraeli fenyegetésre és zsarolásra ma még nem tudható. Azonban az biztos, hogy a döntésük mérföldkő lesz a közel-keleti folyamatokban. 



Egyiptomnak folyósított amerikai segély: évi 2 milliárd dollár 
A Palesztin Hatóságnak nyújtott amerikai segély: évi 500 millió dollár 
Izrael által a Palesztin Hatóságnak átutalandó adók: évi 1,4 milliárd dollár 

A cionista függőség felrúgása, a cionistáktól független szabadság megszerzése: felbecsülhetetlen 

Van, amit nem lehet pénzért megvenni… 

Vagy mégis?