„Egy ember az embertelenségben", hirdetik az óriás plakátok, azonban sokkal inkább tartanám helyén valónak az „egy embertelen az emberi öntudatra ébredésben" plakátszöveget. Nevezhetném akár tömeggyilkos senkiházinak is, azonban én inkább nem akarok leereszkedni a zsidók retorikai szintjére (sötét, elmebeteg, őrült nácikkal nincs párbeszéd-elv).

De miért mondhatnám rá, hogy tömeggyilkos? Hiszen ő életeket mentett, tehetik föl sokan a kérdést. Igen, olyan emberek életét, akik (és leszármazottaik) palesztinok tízezreit mészárolják le, és az általuk pénzügyi válságba taszított világot szántszándékkal nyomorban tartják. Azt a világot, ahol aki a legnagyobb világcsalásukra fel merné hívni a figyelmet, börtönbe vetik, de közben szólásszabadságról szónokolnak. A világot, ahol kultúrát emlegetnek, és „Nagy-Magyarországra maszturbáló" színművet lehet előadni, esetleg „pénisztortával" reklámozott színdarabot vihetünk külföldre előadni, de Dörner György azért mégsem, hiszen szerinte Madách nem Oidipusz-komplexusban szenvedett, mint a kiválasztottak szerint. Ahol lehet egyetemre járni, persze ha megfizeti az ember. Ahol biztonságos az utcára lépni, már ha az ember mögött az In-Kal (h)éber security áll.

De nem is az zavar, hogy közvetve felelős a mai állapotokért. Miközben az emberek egységesen kinyilvánították véleményüket az évszázados nyomorba taszításról. A „nagy francia elsötétedés" eszméiről, az alacsony is magas, a békák is röpülnek, de még nadrággal is lehet rajzolni, azaz a „mindenki egyenlő" agyréméről. Mikor felismerte egy egész nemzedék, amit tulajdonképpen mióta világ a világ mindig is tudtak az emberek, hogy vannak, akik gusztustalanul mások kárán híznak meg. De addig korántsem jelentettek olyan veszélyt, mint a 19. és 20. század fordulóján. Mikor megkezdte a világ szabadságharcát az elnyomás ellen, ő akkor mentette a sátán sötét gyermekeinek életét.

Nem, engem nem ez zavar, hanem hogy Raul Wallenberg és csapata gusztustalanul felhasználta az emberi hiszékenységet és egyesek rossz helyzetét a meggazdagodásra. Nézzük, hogyan is nyilatkozott Fiala Ferenc a Svéd vöröskeresztről (ami az „orosz vörös csillagot" megszégyenítette hazudozásban):

„Egy ízben Langlet Waldemar azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a gettóba bezárt zsidó asszonyok és gyermekek számára svéd vöröskeresztes konyhát akar berendezni és ehhez kb. hárommillió pengőre volna szüksége. Kérése előadása után azt kérdeztem tőle, hogy ha Budapest orosz kézre kerül, akkor a svéd Vöröskereszt továbbra is Budapesten marad-e, vagy elhagyja a magyar fővárost? A svéd Vöröskereszt budapesti elnöke azt válaszolta, hogy a Vöröskereszt továbbra is Budapesten marad és természetesen tovább folytatja emberbarát munkáját.Közöltem vele, hogy a hárommillió pengő helyett hatmillió pengőt tudok juttatni a svéd Vöröskereszt számára azzal a kéréssel, hogy annak felét használja fel a zsidó gettóban élők segélyezésére, a másik felén pedig állítson majd fel svéd vöröskeresztes konyhákat a budapesti gyermekek számára. Langlet Waldemar hálásan megszorította a kezemet és közbenjárásomra a Nemzeti Banktól fel is vette a hatmillió pengőt. Hogy mire fordította, annak csak ő a megmondhatója.

Tény azonban, hogy az oroszok bevonulása után mind a svéd Vöröskereszt, mind Langlet Waldemar elhagyták a fővárost és többet nem tértek vissza oda. Később megtudtam azt is, hogy miért nem jött Budapestre vissza Langlet Waldemar még a tiszteletére rendezett zeneakadémiai hangversenyre sem, amelyre őt a budapesti üldözöttek szervezete meghívta. Kiderült ugyanis, hogy a svéd Vöröskereszt vezetősége azokért a menlevelekért, amelyeket a miniszterelnökség sajtóosztályán kapott, súlyos pénzeket kért a bajbajutottaktól, nyilván mélységes emberbaráti érzésből kifolyólag. A hatmillió pengőről ugyancsak elfelejtett Langlet Waldemar és a svéd Vöröskereszt elszámolni."

Tehát meglopták saját „hőn szeretett" fajtársaikat is, akiket még a „gaz és véresszájú zsidóevő" nyilasok is emberséges körülmények között akartak tartani. És meglopták Budapest nélkülöző és éhező népét! És most Budapest szintén nélkülöző népe kiállítást rendez neki,. Ó, de majdnem elfeledtem, nem a budapestiek teszik ezt, csak a rajtuk élősködő paraziták. Ők csak tapsolnak hozzá. Továbbá a csodálatos „aki tud fizetni, az életben marad"-elv érvényesült jelen esetben is, hiszen miért is segítenének valakin ellenszolgáltatás nélkül... Csak mi, gojok vagyunk olyan marhák, hogy hasznot nem remélvén is segítünk embertársainkon.

„2012-ben kiállítások, konferenciák, koncertek, vetélkedők, a tanúkkal és a Világ Népeinek magyar Igazaival való találkozások hozzák kézzelfogható közelségbe minden generáció és érdeklődő számára a kor eseményeit, s azok máig ható összefüggéseit, tanulságait." Ilyen színes programokra lehet készülni az évben. Természetesen, hogy ki az igaz, azt ők döntik el. És igen, lesznek tanuk, hogyne, a kéményeken kibújó, láthatatlanná váló, már feltalálása előtt golyóstollat használó (Chuck Norris elbújhat mellettük) kiválasztottak. Hiszen evidens, hogyha egy kétoldalú dologról beszélünk, nem kell mindkét fél ahhoz, hogy reális képet kaphassunk az eseményekről. Megvitatják ők a nemzetiszocializmus működését nemzetiszocialisták nélkül is. Hiszen lehet a vitorlás hajók irányításáról kamionsofőrökkel beszélgetni, de mi értelme van?

Wallenberg-emlékévet tartunk, bezzeg az Árpád-emlékéven volt valami? Szinte semmi, mondjuk megértem, ki is volt Árpád nekünk, magyaroknak? Ó, valami vezér, akkor náci volt. Németül Führer a vezér, mondom én...

„A megnyitó (az emlékévé, G. T.) díszvendége Yossi Peled, az izraeli Miniszterelnöki Hivatal vezetője és a holokausztügyekért felelő tárca nélküli miniszter volt." Olvashatjuk a „Magyar Hírlapban", tehát van ilyen miniszterük, akkor nálunk miért nincs a szovjet bűncselekmények kivizsgálásáért fellelős miniszter vagy minisztérium?

Géresi Tamás - Kitartás.hu