Washington helytartói
2012. január 18. 09:07:04

Mint minden birodalom az Egyesült Államok is céljai megvalósításáért, valamint saját érdekeinek az érvényre juttatásáért küzd a világ különböző pontjain.

Thomas Melia, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára például így fogalmaz: „Az emberi jogok, egy demokrácia átláthatósága olyan közös érték, amelynél nincsenek belügyek, e téren minden egyes ország ügye a másiknak is ügye.

”(HVG, 2011. december 16.) Szép szólam, csak az a baj, hogy Amerika senkitől sem tűri el, hogy kétségbe vonja az Egyesült Államok bel-és külpolitikai lépéseinek helyességét. 

Washington világszerte rendkívül agresszív külpolitikát folytat. Minden jogi és erkölcsi alap nélkül, a legkülönbözőbb módszerekkel próbálja érvényesíteni akaratát a világ szinte minden részén.

Az amerikaiak döntik el, hogy Magyarországnak éppen demokratikus vagy autokratikus kormányfője van. Ők mondják meg: van-e szólásszabadság, vagy nincs. Érvényesülnek-e az általános emberi jogok Magyarországon vagy lábbal tiporják azokat? Nagykövetségükön keresztül dicsérik, vagy leckéztetik a magyar kormányt.

Betekintést akarnak kiemelt bűnügyekbe, konkrét eljárásokról kérnek információt állami tisztségviselőktől. Aktív résztvevői (és részben alakítói) a magyar belpolitikai életnek. Demokratikusan választott pártokat minősítenek szélsőségesnek, és követelik  kiszorításukat a közéletből.

Hillary Clinton bizalmasa Charles Gati odáig megy Orbán iránti gyűlöletében, hogy egy polgárháborút sem tart elképzelhetetlennek. Eleni Tsakopoulos-Kounalakis amerikai, és az izraeli nagykövet aggodalmát fejezte ki Budai Gyula kormánybiztos tevékenységével kapcsolatban.

 Miért? Milyen alapon?

Politikusokat képezne ki, akik majd képviselik az érdekeiket. Bajnai Gordon, Orbán egyik lehetséges kihívója a Hillary Clinton külügyminiszterhez közel álló Center for American Progress nevű szervezet támogatását élvezi, melynek egyik fő finanszírozója Soros György, az igencsak kétes erkölcsű, visszavonult tőzsdei spekuláns.

Miközben demokráciáról meg liberális jogállamról beszélnek, birodalmi helytartóként viselkednek.

 Ezt bizonyította Eleni Tsakopoulos Kounalakis: Alaposan megfontolni című írása is (Heti válasz, 2011. december 8.).

A szerző az Egyesült Államok budapesti nagykövete, aki írásának elején elismeri, hogy Orbán és pártja szabad választásokon nyert, és azt is leszögezi: „Magyarország demokrácia.” Majd arra emlékeztetett, hogy Hillary Clinton külügyminiszter itteni látogatásakor arra kérte a kormányt, hogy „őrizze meg demokratikus intézményeit a szükséges fékek és ellensúlyok biztosításával.”

Ezt követően egyértelművé teszi: „Továbbra is aggódunk.” Arra biztatja a kormányt, hogy „jól fontolja meg intézkedéseit. Számos hiteles hang tesz fel kérdéseket. Megfelelő fékek és ellensúlyok vannak-e az új rendszerbe építve ahhoz, hogy megőrizzék a demokratikus intézmények függetlenségét a magyarok eljövendő generációi számára?” A nagykövet megfeledkezik arról, hogy húsz éve tudjuk, hogy kik azok az úgynevezett hiteles hangok.         

Erre a finoman figyelmeztető és fenyegető levélre Martonyi János külügyminiszter válaszolt. (Alaposan megérteni, Heti Válasz, 2011. december 15.) A túlságosan udvariasra sikerült válaszban a szerző leszögezi: szükségünk van a külvilágból érkező jelzésekre és javaslatokra, már csak azért is, mert az értékeink és eszményeink közösek, amit a NATO- és az EU-tagságunk is bizonyít.

A külügyminiszter egyértelműen fogalmaz: „A magyar kormány számára a megváltozott geopolitikai környezetben is egyértelmű, hogy az érték- és érdekalapú amerikai együttműködésnek nincs valós alternatívája.”

Martonyi János álláspontja hűen tükrözi egy olyan atlantista politikus véleményét, aki mindennél fontosabbnak tartja az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok zavartalanságának biztosítását. Nyilván sokan hiányolják írásából az ország szuverenitásának megemlítését, arról nem is beszélve, hogy a világ újrafelosztásának folyamatában célszerű-e az önfeladásig menő hűség deklarálása egyetlen birodalom felé.

Hogy ez a kérdés valóságos, és nem költői, annak bizonyítására idézzük a Mark Palmerrel készített interjút. (Népszabadság, 2012. január 2.)

Az interjúalany 1986 és 1990 között az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt. Palmer szerint Magyarországot most a legjobb barátai féltik, és még azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy „kidobják őket az Európai Unióból. Ha nem számítanak majd többé demokráciának, nem fogják többé megtűrni őket.” De „ha Magyarország megint Oroszországtól akar függeni, akkor persze jó úton halad.” Szerinte a Klubrádió elnémítása sérti a szuverenitást.

De az interjú két legérdekesebb - árulkodó - mondata a következő: 1.„Közép-Európa visszaesése veszélyt hordozna az amerikai érdekekre…” 2. „Ha Orbán Viktor továbbhalad a rossz irányba, újabb, még erőteljesebb lépések történnek majd a megállítására.”

Mondja mindezt egy magát liberális demokratának tartó politikus mondta. Minden kommentálás a túlmagyarázás kategóriájába tartozna.

Január 6-án az amerikai Bloomberg hírügynökség arról tudósított, hogy reális opcióként merült fel egy szakértői kormány felállítása Magyarországon. A hírt az amerikai nagykövet cáfolta, bár hozzátette: rendkívül csalódottak, mert hónapokon át egyeztettek a magyar kormánnyal, de felvetéseik közül Budapest egyiket se vette komolyan. De ez nem jelenti azt, hogy ne kérnék a kormányt arra, hogy fontolják meg újra a döntéseiket.

Többször megismételte: Washington szerint súlyosan érintik a magyar demokráciát az orbáni reformok.

Megható ez az aggódás, bár sokkal hitesebbnek tűnne, ha az USA az MSZP-SZDSZ-kormányok regnálásának idején is ennyire féltette volna a demokráciát és a közélet tisztaságát. De akkor úgy látszik más idők jártak.

Sokkal könnyebb volt intézkedni: „A szocialistáknak bűntudatuk van, és gazsulálnak nekünk. Ez olyan előny, amit csak a bolond hagy kihasználatlanul. A volt magyar kommunisták úgy adják be a derekukat, mint ahogy annak idején ezt tették a szovjet gazdának. És meglepi őket, hogy velünk mégiscsak könnyebb tárgyalni.” (William Odom amerikai tábornok véleménye.) 

Időközben nyilvánosságra került egy videofelvétel, amin Afganisztánban - az amerikai liberális demokrácia nagyobb dicsőségére -, négy amerikai katona röhögve levizelte a földön fekvő tálib harcosok véres holttestét.

Ilyen egyedeket szabadít a világra Amerika. És ez nem az első eset.

Úgy tűnik Hillary Clintonnak és társainak otthon is akadna elvégzendő feladata. Javasoljuk az amerikai hadsereg kiképzési koncepciójának teljes felülvizsgálatát, különös tekintettel arra, hogy a katonák tisztában vannak-e a humanizmusból és az általános emberi jogokból eredő kötelezettségekkel? Tudják-e mit jelent a halottgyalázás fogalma?

A demokráciáról folytatott vita időszerűtlenné vált.