Zsidó sz@rkeverők! Kőműves Géza nem kér belőletek!

Kőműves Géza köszöni, de ő meg nem kér a szentistvános Bayer Zsoltokból!

Még akkor sem, ha Szörényiék pártjára sem állhat, hiszen a rendjén lévő István- ellenessége ellenére már régen eladta lelkét, s az igaz magyar ügyet a  „Báyeroknak”.  Szép kis társaság…

Egyfolytában ezek az alantas eszközök akarják diktálni a miheztartást.

Hunmagyarok! Ne hagyjátok magatokat az álmagyaroknak megvezetni!

Sajnos ezt a csatát is meg kell vívni, mert, ha már ezt feladjuk és elfogadjuk a ravasz megszállók manipulációját, a továbbiakban már semmi reményünk nem lehet.

Elöljáróban az örök szabályokra hívom fel a figyelmet:

I. Olyan kellő nyilvánossággal rendelkező média hosszútávon, egyenlőre nem létezhet, mely mögött nem zsidó hatalmi érdek húzódik meg!

II. A zsidó médiánál hosszútávon csakis olyan figurák dolgozhatnak, vagy szerepelhetnek, akik, ha burkoltan is, de zsidó hatalmi érdeket szolgálnak. Néha a látszat kedvéért, csak ártatlan témában, vagy éppen hátsó szándékkal engednek be nem az érdeküknek megfelelően gondolkozó gójt.

III. Ha már egyszer a magyarság azt panaszolja, hogy a zsidóság meghamisította a történelmét, a további történelemhamisítás céljából az álmagyar zsidóság kézbe veszi és felhasználja ezt is, ráadásul fegyverként - magát magyarnak hazudva, a lényegi valóságot állítja be, mint magyarellenes történelemhamisítás.

IV. Ezek a zsidók a hitelesség kedvéért „nagy magyarok”, még a szőrmentén zsidózást is megengedhetik maguknak, viszont a legnagyobb ellenségei a valódi garanciával biztosított „magyar sorsot – magyar kézbe” elvnek.

VI. Aki zsidónak néz ki, az kevés kivétellel az is, de nem mindegyik néz ki annak.

VII. Azzal együtt, hogy a zsidók jellemzően a hovatartozásukat előtted és nyilvánosság előtt, nem félelemből, hanem stratégiai okokból titkolják, egymást felettébb számon tartják.

VIII. Ezzel együtt lehet zsidó származású ember tisztességes, de a politikában, a médiában és általában kulcspozícióban lévők között már nem találsz. Minden kiforrja magát, hamar „elválik a sz@r a májától”, viszont a rizikótényező miatt, ha valaha lesz beleszólásod, eszedbe ne jusson a magyarság élén megtűrni, vagy élre helyezni akár egyet is!

Tehát Kőműves Géza nem kér a bibsi utódokat nemző, bibsi Habsburgokat és a magyar biboldókat kiszolgáló, kétes származású  Horthykkal, Klebelsberg Kunókkal rendszeresen példálózó, a zsidóság szennyét suvickoló, - jól kikupált, judeo-párt-munkásokból!
(A trükkös bibsik szőrmentén végzett bírálatán túl, Horthyból kizárólag azért lett  pozitív figura, mert nem véletlenül, komoly, bibsi háttértámogatása volt és van.)

A magyarság felett uralkodó kapitalista zsidóságnak Horthy idején éppen aktuális érdeke volt szembefordulni  a Kohnék által fémjelzett judeo-bolsevizmussal, miként később érdeke volt együttműködni a judeo-nemzeti szocializmussal (nácizmus) és a judeo-szocializmussal (Az ideológusaik és meghatározó vezetőik zöme mindkét esetben a biboldók közül került ki.).

Trianon előtt is a Magyar Nemzet gazdaságát bitorló, a magyar nép bőrét nyúzó hazai zsidóságnak még éppen érdeke volt visszaszerezni a kozmopolita testvérei uszítására a Magyar Nemzet-testel egyetemben feldarabolt zsidó gazdaságot. (Ezzel azt nem akarom állítani, hogy Horthyban nem kelt egy sajátos nemzeti elkötelezettség, érzület.) Ténykedése összességében eképpen egyezett a magyar érdekkel!

Prof. Badiny Jós Ferenc: „… azzal a szervezett ideológiával állok szemben, mely Szent István felmagasztalásának ürügyével, az idegenek által meghonosított és a magyarság érdekei ellen való uralmi rendszert kívánja szolgálni és dicsőíteni.”„Nemzetünk és Hazánk az elpusztulás sírjának szélén áll és azt is állapítsuk meg, hogy ide nemzetünket ez az idegeneket szolgáló „szent-istváni” királyeszme vezette.”

Ha már a gondolkodó magyarság által megállapított az elmúlt „1000” év lényegében egy  megállíthatatlan lejtmenet, akkor az utóbbi 1000 év bármely rendszerének híve is magyarellenes kártevő. Hazudozhatnak, csűrhetnek, csavarhatnak ezek bárhogyan, marad egy kimagyarázhatatlan tény, a magyarság feudalizmusba, máig tartó rabszolgaságba taszítottsága, kirekesztése természeti, hitbéli és kulturális javaiból az idegenek és a rendszerhű hazaárulók érdekében!

Csak ki kell deríteni, vagy csak oda kell figyelni, hogy valójában kik azok, akik megfelelő tájékozottsággal rendelkeznek és mégis ünnepeltetik Istvánt, mások kifigurázzák Koppányt, de valójában már a tény is fellebbenti faji hovatartozásukról, vagy magyar minőségükről  a fátylat!

Nézd meg kik azok, akik állandóan a magyarság befogadó természetére hivatkoznak, de nem teszik hozzá, hogy az ezredévnyi ármány előtt, természeti törvényen alapuló önvédelem okán kizárólag az úrnépi rokonság irányában voltunk befogadók. A Bayer Zsolt féle bibsiket viszont már az elnyomott magyarság érdeke ellenére telepítették a nyakunkba. Hogy aztán a jószándékunkba beoltott naivitással még az ilyenek iránt is türelemmel voltunk, meghozta a magyarságpusztító gyümölcsét.

A dörzsölt Bayer Zsolt nagyon jól tudja, hogy a magyarság nem volt pogány, azok bizony a hímsoviniszta zsidók és hímsoviniszta judeo-kresztények (Nem elírás!), valamint a matéria és pénzimádók, valamint a mindennemű, szemellenzős vakonhívők a pogányok.

Egyébként a fűben-fában, természetben, világmindenségben és annak teremtő szellemében, a fűszálban, spenótban, fában, kankutyában is fellelhető teremtőben hívő  roppant felvilágosult és felettébb jószándékú, nem pogány a zsidóság által manipulált hitekhez képest!

 Attól, hogy a magyarság jelképe bizony nem a „T” alakú kínzóeszköz sztaurosz, hanem az egyenlőszárú, jobbára kör- kereszt volt, még több köze volt a valódi kereszténységhez, mint a asszír-szemita-zsidó-latin népségnek.

Teremtő Uranya, - Babba Mária tisztelőnek, vagyis Bar-bár- nak és nem pogánynak hívtak minket és később  Báyeri módszerrel  nemzetközi manipulátorok  maszatoltak negatív értelmet a fogalomnak.

Tácsi István: „Hát valóban Jézus nem egyszerűen volt magyar származású, hanem JÉZUS KRISZTUS = JÁSZ-MAGYAR, vagy ha jobban tetszik FILISZTEUS (jász X arameus eredetű népek) nemzetségű mágus, felszentelt Parthus vallási vezető, méghozzá Galilea: ARAMEUS = ÓMAGYAR (szkíta) nyelvjárású tartományából (nagybetűkkel, hogy mindenki értse!).

Ha valaki nem hiszi, fejtse már meg szószerint Jézus utolsó szavait: Éli, Éli, lámá sabaktáni! (Éli, Éli, lámma szabaktani!)

De nem csak ő, hanem az őse: Dávid király is eredetében színtiszta jászmagyar, Salamon fia pedig jászmagyar X hettita (hun) vérvonalú KÁNAÁNITA. Hát ennyit a világ legnagyobb titkáról!”

Nos, olvassátok Báyer magyarellenes fröcsögését! http://ujmagyarverszovetseg.network.hu/

                                                                                         Kőműves Géza

Kedves (Szörényi) Levente! 

Mindenekelőtt ezt az öngyűlöletet kellene tisztázni. Ugyanis tudom, hogy a lengyelek nem gyűlölik a Piast-dinasztiát és nagy királyukat, I. Mieszkot, aki a mi Istvánunk előtt, már 966-ban keresztvíz alá hajtotta fejét, és a római katolicizmust tette államvallássá. A lengyelek nem emésztik magukat azért, mert nem maradtak meg pogány mazurok, pomeránok, szlezánok, goplánok és polákok, hanem keresztény lengyelek lettek.

De a pogányságukat és törzsi szervezetüket legtovább megőrző poroszok sem átkozzák önmagukat, amiért végül keresztény poroszok lettek. Nem hiszem, hogy ők Querfurti Brúnó bencés szerzetes, vagy Gottfried luknai apát gyűlöletével töltenék napjaikat. Esetleg II. Valdemár dán királyt, vagy Leszek krakkói herceget gyaláznák. És szilárd meggyőződésem, hogy a csehek sem gyűlölik azt a tizennégy törzsfőjüket, akik már 845-ben, Regensburgban áttértek a keresztény hitre. S ezt sorra elmondhatnánk Európa minden nemzetéről.

Nálunk, magyaroknál viszont ez a nemzeti sport is virágzik: gyűlölni Szent Istvánt, amiért - úgymond - "kiirtotta saját népét", és - úgymond - "idegen fegyverek segítségével a kereszténység rabigájába hajtotta" szegény magyarokat.

Ez a történelemszemlélet fellelhető ma a te környezetedben, amúgy jól megfér a "Jézus is magyar volt" elmebajával, és sok mai fiatal - akiknek közös jellemzője, hogy semmit sem olvasnak, semmit sem tudnak, ellenben mély és elpusztíthatatlan öntudat lakik koponyájukban - boldogan veti rá magát ezekre a szomorú elméletekre, mert így mindjárt különlegesnek, istentagadónak, lázadónak és nonkonformistának képzeli magát. Azt hiszik szegények, hogy így lesznek ők "lidérces messze fény". Pedig csak a budi tetejére kitett töklámpások ők. S azzá váltatok most ti is. Kár érte.

A deheroizálás ugyanis a kommunisták sportja volt. Őszerintük amúgy az emberiség történelme egy szakadatlan fejlődéstörténet, amelynek végső célja a kommunizmus eljövetele. A "Jézus magyar volt"- és az "István a magyarság árulója"-féle szekta szerint viszont az emberiség történelme egy szakadatlan visszafejlődés-történet, amelynek végső célja a magyarság teljes elpusztítása.

Szerencsétlenek. Bár nem tudom biztosan, értük kár-e.

Ellenben az István, a királyért biztosan kár. Kár volt ezt hagynod, Levente. Akkor is, ha tudom, István deheroizálása a te szájad íze szerint való. Akkor is kár volt, mert műved, művetek túlnőtt rajtatok, és önmagában szakrálissá vált. És te most hagytad, hogy ezt is bekenjék mérgező nyállal.

A legnagyobb baj pedig az, hogy ezt színvonal alatt tettétek. Hogy is mondja Pierre a Megáll az időben? "Nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember." Hát, Levente, ez nem színvonal.

Aki szerint, ha német: akkor náci; ha katolikus pap: akkor náci és/vagy verőlegény - az nem művész, csak egy közhelyes kretén. De legalább következetesek lettetek volna a bűnben. Akkor legalább a pogány magyarok és Koppány lenne szerethető. De nem. A gondolat teljes hiányát aljas és ostoba külsőségek pufogtatásával fedtétek el. Levente, tényleg attól lett újszerű és "modern" a műved, hogy Torda, a táltos elbaszott rocksztárként gitározik, és rápöffent egy dzsangára? Hogy Laborc úgy néz ki és úgy is viselkedik, mint egy transzvesztita köcsög? Hogy Gizella náci egyenruhába bújtatott német lovagokkal csalja Istvánt? Hogy István egy akarattalan pöcs, Koppány meg egy másik akarattalan pöcs?

Én szégyellem magam, míg mindezt sorolom. Pedig nem nekem kéne, Levente.

Nektek kell szégyellnetek magatokat, mélységesen, Bródi haveroddal együtt. És még csak nem is miattunk, Levente. Hanem tudod miért? Azért a kétszázezer magyarért, akik Csíksomlyón megnézték az István, a királyt. Akik között ott álltam, ott állhattam a csíksomlyói nyeregben, és átélhettem életem egyik legnagyobb élményét. Láttam idős székely embereket, akik ünneplőben jöttek oda, és végig állták könnyes szemmel az előadást. S láttam a fiatalokat, akik akkor és ott örök hitet tettek magyarságuk mellett.

Az ő életük áldozatát, az ő hitüket téptétek széjjel ezzel a szemétséggel, ezzel a mocsokkal, amivel volt bátorságotok kiállni most a szegedi dóm lábához. Abba a térbe, amit Horthy Miklós és Klebelsberg Kunó lelke tölt ki a mai napig.

Igen, Levente. Abból a csodából, ami egyszer megszületett, és ami végső küldetését éppen a csíksomlyói nyeregben töltötte be, Babba Mária lábainál, mára a lepukkant Trabantból kiszálló két szánalmas figura maradt, akik nyálfolyató idiótaként lengetik a kis piros-fehér-zöld zászlójukat a semmiben. Ez maradt belőletek.

Kérlek, ezt ne vigyétek ki Erdélybe. Legalább őket ne kenjétek össze magatokkal.

S a tőled 2004-ben kapott Szabadság Díjamat pedig ezennel visszaadom. Pedig sokat jelentett nekem egykoron. Éppen annyit, mint az egykor volt István, a király.

Minden jót neked. Sajnálom.

Bayer Zsolt

TEDD IDE AZ ALÁBBIAKAT:

Szörényi üzent a „dicső nemzeti oldalnak”, s Bayernek

A zeneszerző a Transindexnek azt mondta: percekig röhögött az István, a király trabantos jelenetén. Neki a beat nem arról szólt, hogy művészetet hozzon létre, hanem hogy ordítson. Most a művészet fontos, nem az, mi mennyire nemzeti.

A Kossuth-, és Erkel-díjas Szörényi Levente az indulásra úgy emlékszik, hogy egy átlagos polgári családban kézenfekvő volt, hogy tanultak zongorázni, hegedülni, de ez még önmagában nem predesztinálta az embert, hogy ezt a pályát folytassa. Ő nagyon eltökélten sebészorvos akart lenni, de belesodródott a beatforradalomba, megtalált egy kifejezési formát. Akkor „nem arról volt szó, hogy az ember művészetet hozzon létre, hanem hogy ordítson". Hogy kiordítsa magából az érzéseit.

Visszatérve a jelenre, az István, a király Alföldi-féle rendezésére, Szörényi Levente ezúttal azt is elárulja, hogy például a trabantos jeleneten percekig röhögött, mert „zseniális”. „Nagyon szellemes, gondoljunk csak bele, hogy előjön két úgynevezett ősmagyar vagy régi magyar (nevet), egyre hangosabb lesz a zene, egyre bátrabban énekelnek, és azt hiszik, hogy megértésre találnak, kihúzzák a kis papírzászlócskájukat, mint március 15-én, és akkor utána jön a leszúrás, eldugják és elmenekülnek... Nagyon jó jelenet.”

Ő konzervatív ember, de a művészet tekintetében nem, hiszen ha nem lett volna annak idején kezdeményező, akkor az sincs, ami idáig lett.

Ő csak úgy választja el a dolgokat, hogy tehetséges vagy sem, művészet vagy sem. Ezzel, sajnos, úgy néz ki, szembemegy a közönség beidegződéseivel, az általános elvárásaival.

Ő el tud vonatkoztatni attól, hogy ez egy történelmi téma. „A Városligetben az ősbemutató nem volt egy korszerű előadás? Dehogynem, hát bőrnadrágban jöttek be a Nagy Feróék, ők voltak a rockerek! Olyan mértékben aktualizálva volt, hogy nem igaz".

Ő előre érezte és sejtette, mondta is, nem biztos, hogy az Alföldi körül lévő vihar és zaj jót tesz. „Nem tett jót, és az a baj, hogy ez a vihar rávetül az ő rendezésére.”

Ő csak a bemutatót nézte meg. Ezzel többé-kevésbé föl is mentethetné magát az azonosulás alól, mégsem teszi, mert a rendezés nagy részével azonosulni tud. Megalapozottnak tartja. Olyannyira, hogy amikor Gizellát SS-tisztek kísérik be, a szeme sem rebbent, hiszen az országot Orseolo Péter valóban „eladja” a németeknek.

Ő továbbra is csak azt tartja komoly szépséghibának, hogy az előadás színészcentrikus. „A rockopera műfaja sok mindent elbír, de énekelni kell.”

Az interjúból egyebek mellett kiderül, hogy a kommentelők sem zavarják meg az álmát, Szörényi Levente a kommentekbe annyira nem szalad bele, „mert annyira elszabadult, az interneten beíró emberek szellemi és erkölcsi képessége olyan mélyen van, hogy borzasztó. Szinte élvezik azt, hogy a legválogatottabb mocskokat öntik rá a hálóra”.

Fotó: MTI / Biró Lajos

Szerinte az István eleve a konfliktusra épült, „csak hát olyan nehéz az embereknek tükörbe nézni”. Ha csak illusztrálni akartak volna egy ezer évvel ezelőtti történetet, akkor nem lett volna értelme megírni, 30 éve sem, ha csak annyiról szólna, hogy ki kit szeret, Istvánt vagy Koppányt. Alföldi „rendezése valahogy a jótékony feledés homályát borította az eredeti verzióra”, és minden eddiginél jobban szembeállított embereket. Saját barátai fel vannak háborodva. Mondják sokan, hogy bezzeg a Vikidál, ő erre azt szokta felelni ironikusan, hogy „tedd be a lemezt és nézd meg azt”.

Az István körüli kultuszhoz kellett, hogy az első ilyen volt Magyarországon, jó dalokkal, történelmi helyzettel, stb. Meg is szokta kérdezni a közönségtől, belegondoltak-e, ha 10 évvel később jönnek elő az Istvánnal, befutja-e ugyanezt a pályát? Nem biztos. Persze, sikeres lett volna, de abban ő sem biztos, hogy ennyire.

Az interjúban Szörényi Levente világossá teszi, csak azért, mert valamilyen téma nemzeti, azt ő nem fogadja el, ha egyszer gagyi! Példának hozza a Honfoglalást, amiben eredetileg ő is benne lett volna, de meglátta és elszégyellte magát. Szerinte attól ő nem  lesz jó magyar, ha tetszik a film. „A film nem jó, a Wass-film sem jó, gagyi!” Ezzel nem Wass Albertet bírálja, hanem azt a szindrómát, hogy „ha valaki csak azon az alapon próbálja a karrierjét egyengetni, hogy súlyos nemzeti témákat ront el”. Ha valaki nemzeti témát dolgoz fel, rosszul és ő ezt szóvá teszi, és ettől ő nem jó magyar, akkor nagy baj van. És az is van. Szerinte az a baj, hogy a nemzeti oldalon „ezek posztkommunista emberek, átugrottak a széteső MSZMP kocsikból a nemzeti szerelvényre". Nem adják fel, máig uralkodni akarnak az úgynevezett nemzeti oldalon.

„Ők akkor érzik jól magukat, ha nagyon keményen deklarálják, hogy ők a zsinóros nemzetiek. Ez már az istváni időben fontossá vált, akkor még a Maróti elvtárs járta ki, hogy bemutathassuk, de már húzódott ki a későbbi nemzeti oldalra, hogy a további érvényesülése meglegyen. Ettől válik ilyen megoldhatatlan politikai katyvasszá az egész" - teszi hozzá.

Szörényi azért nem ideges a különböző vélemények miatt, mert mindenki tudja, hogy az ő hozzáállása nem politikafüggő, hanem mély gyökerei vannak. „Nézzék meg a zenémet, a könyveimet, egyáltalán az egész életművemet. De ha megszólalok, akkor persze ellenséggé válok". Bayer Zsolt nyílt levelét Szörényi nem olvasta, de hallotta, „hogy vissza akar adni valami olyan díjat, amit nem is ő adott neki, csak ő volt az átadó, a „díszpinty”...

Azoknak, akik azt kérik, hogy vonja vissza az előadást a zeneszerző elárulta, hogy azt nem ő rendelte, nem ő fizette, sőt - technikai feledékenységből - még a nevük is lemaradt a budapesti plakátokról, csak annyi áll ott, hogy István, a király, rendezte Alföldi Róbert. Ha cinikus akarna lenni, akkor azt mondaná, nincs is ott. Erre mit mondanak? Egyszerre fölébredtek? A dicső nemzeti oldal csak nézi a kínlódásait, de ha valami baj van, ő a rossz.