Ezen a napon eldőlt Európa sorsa. A katonai kérdésekben képzetlen Hitlert megtévesztették vezérkarának a véleményei, valamint a nyugati front sikerei, és elrendelte a Barbarossa hadműveletet, a Szovjetunió megtámadását. Villámháborúra számítottak, még az év vége előtt le akarták zárni ezt a műveletet. A nemzetiszocialista elvek érvényesítése helyett a hódító, imperialista rablóháborútól várták a felemelkedést, amely azonban teljes kudarccal, a németség gerincének megtörésével és szolganéppé alacsonyodásával végződött. 

Ez a háború megsemmisítette a legértékesebb európai korosztályokat, a rendkívül pozitív jellegű európai átalakulásokat, és óriási nyereséget jelentett a cionistáknak, illetve az USA-nak. A hamis erőfölény érzés, az ellenfél lekezelése, alsóbbrendűvé nyilvánítása, a tér kihívásainak a figyelmen kívül hagyása, különösen pedig a diktatúrában rejlő erő nemismerése/félreismerése törvényszerűen vezetett a megalázó vereségig. 

Az igazi tragédia az, hogy Hitlernek semmi oka nem volt a támadásra. Vannak mesék holmi preventív háborúról, de ezek semmiféle alappal sem bírnak. Sokkal közelebb áll a valósághoz az a feltételezés, hogy a világzsidóság és a német vezetés titkos egyessége vette rá Hitlert a Szovjetunió elleni támadásra. Semlegességet ígértek, és esetleg titkos támogatást is. A cionistákat nem zavarta különösebben a németországi deportálás, mert a túlélési esély a deportálási helyeken sokkal nagyobb volt, mint a frontokon, és későbbiekben a hátországban. Ez a deportálás sem volt általános, mert Berlinben még 1944-ben is működött a Zsidó Színház (nyilván nem üres nézőtérrel). Sztálin viszont valóban komolyan gondolta a zsidótlanítást. Megkezdődtek a perek, a kivégzések, majd a tömeges leszámolások. 1941 végére tervezte a művelet kiterjesztését az egész országra. Ezt akadályozta meg a háború. Sztálin kihozatta a gulág-táborokból a még életben maradottakat, mert minden emberre szüksége volt, különösen azokra, akik esetében az ellenséggel való tárgyalás, egyezkedés nem volt elképzelhető. Sok millió zsidó köszönheti Hitlernek az életét és egzisztenciáját. 

A sors furcsa fintora az, hogy ma Oroszország szabad ország, erősödő nemzeti öntudattal, és fogyatkozó cionista befolyással. A németek által lekezelt, alsóbbrendűnek nyilvánított szlávság bizonyította és minden nap bizonyítja, hogy mennyivel különb -mint ember- a németségnél. A német ma a világ leggyávább szolganépe, a cionizmus lakája. Még megél a múlt technikai vívmányaiból, de csak akkor, ha kiszolgálja a megrendelőit, mindenekelőtt Kínát. Egyetlen vigasza az, hogy a hasonló európai "demokráciák" között még vezető szerepe van. A vakok között a félszemű a király - alapon.

Ha Hitler vaskézzel szétzúzta volna Franciaországot és Angliát (Szovjetunióval szövetségben), ma egészen más lenne a világunk. De amikor hagyta elmenekülni a 350 ezer franciát, angolt Dünkirchennél, és nem kezdte meg azonnal az inváziót Anglia ellen, el is veszítette a háborút. Sztálin ekkor értette meg Hitler valódi szándékát, mely szerint a nyugati háborúnak csak a hátország biztosítása volt a célja.

1941. június 22. hatása mind a mai napig terheli világunkat. Azonban egyre kisebb mértékben. A valódi nyertes, a cionizmus és a cionisták képtelenek voltak egy általánosan elfogadható világot létrehozni, mert az iszonyatos önzésük ezt megakadályozta. Most ők a világ ellenségei, és ez egyre nyilvánvalóbbá válik az emberiség előtt. Még talán el lehetne simítani az általános elégedetlenséget, és az ebből fakadó súlyos összecsapásokat, de ehhez le kellene mondani a világ kizsarolásáról. De nem teszik, ők is inkább a saját "Barbarossa-tervükhöz" ragaszkodnak. Pedig látják, hogy az ilyesmi hová vezet. Elkerülhetetlenül.

Kassai Ferenc - Hídfő.net