A cionista média, mint propagandafegyver - avagy a Nyugat torkán akadt a szíriai falat
A Szíriában történt borzalmas vérengzésekért a felelősséget a magát „nemzetközi közösségnek” nevező nyugati világ minden meggondolás és vizsgálódás nélkül Asszad elnök nyakába varrta. Miután a május 25-én, a nyugat-szíriai Houlában történt mészárlás ténye nyilvánosságra került, a vezető nyugati politikusok egymás után ítélték el kemény szavakkal a damaszkuszi rendszert. Számos nyugati állam visszarendelte a szíriai fővárosba akkreditált nagykövetét. Csakhogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lap információi szerint a több mint 90 emberéletet követelő öldöklés tettesei az Asszad-rendszer ellen küzdő lázadó szunnita fegyveresek soraiból kerültek ki.
Asszad elnök
Teljesen értelmetlen lenne, ha a minden oldalról szorongatott Asszad elnök azzal teremtene ürügyet az országa elleni még erőteljesebb nyugati katonai fellépéshez - netán a líbiaihoz hasonló katonai beavatkozáshoz -, hogy tömeggyilkosságok elkövetésére adna utasítást. Csakis a lázadóknak lehet érdeke, hogy a civil lakosság elleni terror fokozásával még inkább a fennálló rendszer ellen hangolja a világ közvéleményét, hogy azután majd a NATO újabb agressziója elől is elháruljanak az akadályok. Hiszen az USA, Izrael és csatlósaik mindenképpen szeretnék megdönteni a cionistákkal időnként tengelyt akasztó Asszad elnök hatalmát.
Csakhogy a nyugati világ gazdasági-politikai elitjének hangját közvetítő Frankfurter Allgemeine Zeitung
most azzal állt elő, hogy a houlai mészárlást az Asszad rezsimjével szemben álló lázadók követték el. Az áldozatok döntő többsége az iszlám alavita, illetve síita ágához tartozó polgári személy volt, ami már eleve valószínűtlenné teszi, hogy a kormányerők lennének felelősek a tömeggyilkosságért. (A szíriai rezsim vezetői között jelentős számban vannak alaviták és síiták, ezen kívül pedig a damaszkuszi rendszer egyik legfontosabb szövetségese a síita Iráni Iszlám Köztársaság.)
A cionista német lap - szemtanúk beszámolójára hivatkozó - tudósítása szerint az öldöklés azután kezdődött, hogy a lázadók Houla városa mellett a kormányhadsereg által felállított útellenőrző pontokat támadták. A hadsereg néhány kisebb egysége pedig éppen azért vonult fel Houla közelében, hogy a környéken található falvak alavita és síita lakosságát megvédje a szunnita fegyveresek támadásaitól. A kormánykatonaság elleni akció nyomán erősítés érkezett, majd legalább 90 percen át tartó heves harc vette kezdetét. Miközben zajlott a küzdelem, szunnita lázadók a rezsimhez hű alavita és síita személyeket (továbbá néhány árulónak minősített szunnitát) gyilkoltak le – nem kímélve a családjaikat sem.
Az elnök mellett tüntető szíriaiak
Egyre több olyan információ lát napvilágot a nyugati sajtóban, melyek arra utalnak, hogy az Asszad-rezsim hadseregének számlájára írt kegyetlenkedések legalábbis egy részét a nyugati hatalmak támogatását élvező felkelők követték el. A cél pedig az, hogy ürügyet teremtsenek a beavatkozáshoz, illetve legyűrjék a nyugati intervencióval szemben táplált orosz és kínai ellenállást.
Igen ám, de ha így van, miért kerülnek napvilágra most az elkövetők valódi kilétét bemutató információk a cionista nyugati sajtóban? Nos, szó sincs arról, hogy a dróton rángatott és propagandát folytató „fősodratú” média egyszeriben csak be akarná mutatni az igazságot. Érdekli is őket az igazság! A cenzorok figyelme sem lankad. Arról van szó, hogy a nyugati döntéshozó körökben régóta vita folyik arról, célszerű-e hatalmas anyagi és emberi áldozatokat nem sajnálva, megbuktatni Asszad elnök rendszerét, amikor attól lehet tartani, hogy a „forradalom” nyomán teljes belső káosz alakul ki, sőt az sem kizárt, hogy radikális iszlamista erők jutnak hatalomra? Asszad elnök rezsimje nem hódolt be a cionista birodalom előtt (támogatta a palesztin és libanoni ellenállási mozgalmakat, szoros kapcsolatot ápolt Iránnal stb.), ugyanakkor azért a szíriai elnök mégis mindig tudta, hol a határ, vagyis afféle „óvatos duhaj” volt, aki országában fenntartotta a rendet, és visszaszorította a radikális iszlamista csoportok befolyását is. Állítólag éppen az izraeli kormány nem lelkesedik túlzottan Asszad bukásáért, mivel a következményeket veszedelmesebbnek látja a zsidó államra nézve, mint a mostani rendszer fennmaradását.
A „mértékadónak” minősített, vagyis a cionista oligarcha érdekeit szolgáló nyugati média óvatos fordulata azt sejteti, hogy a legfelső szinten is erőteljes a szíriai beavatkozás ellenzőinek a hangja. Mondhatnám úgy is, a „döntéshozó köröknek” fogalmuk sincsen, mitévők legyenek: megindítottak egy folyamatot, melynek kibontakozását is jelentős mértékben segítették, de most látva a következményeket, legszívesebben megállnának félúton. Csakhogy a már eddig is óriási összegekkel és fegyverekkel is támogatott szíriai felkelőket már aligha lehet magukra hagyni, azonban győzelmük zűrzavarba taszíthatja az Izrael közvetlen közelében található államot, a káosz átterjedhet Libanonra is, sőt más országokra is, és megerősödhet a radikális iszlamisták befolyása. A Nyugatnak - ostoba és mohó vezetőinek köszönhetően - torkán akadt a szíriai falat, és se lenyelni, se kiköpni nem tudja.
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó:
Kapcsolódó hírek:
500 millió dollár - a Nobel-békedíjas néger a "terrorellenes alapból" képezné ki és szerelné fel a "szíriai lázadókat"
Ukrajna - a NATO utolsó szalmaszála
Az USA újra inváziót tervez Irak ellen - érint ez minket?
A Pentagonban általánossá vált az amnézia