Az első alkalommal megtartott Küldetés elnevezésű programunk után igény mutatkozott egy hasonló rendezvény lebonyolítására, amin azok a tagok és érdeklődők is részt tudnak venni, akik az első Küldetésről valamilyen oknál fogva lemaradtak. A szervezés hamar megindult, így örömmel jelenthettük ki, hogy a Küldetés folytatódott!

Amíg a város népe egyik oldaláról a másikra fordult, addig nemzetünk ifjú önkéntesei már zárt alakzatban várták a kiképzők eligazító szavait. A szabályok és az alapvető eligazítás után mozgalmunk Vezető-helyettese üdvözölte a szép számban megjelent bajtársakat. Ezek után beindult a parancs-gépezet, pattantak a vezényszavak, a következő pillanatban már csak a rohanók bakancsainak csattogásától volt hangos az egykor szebb napokat is megélt laktanya. A harckészültségi gyakorlat többszöri ismétlése kiváló eredményt hozott, így indulhatott a bemelegítő feladatsorozat. Futás közben hosszúra nyúló sorban kapaszkodtak fel bajtársaink a hegyoldalra, hogy különböző épített és természetes akadályokat dinamikusan leküzdve érjék el a kiképzőnk által meghatározott, megfelelően magas pulzusszámot. Időre versenyeztünk, melynek jutalma egy levezetőnek tűnő futás utáni akadályelhárítás lett. Bajtársunk tehergépjárművét kellett az emelkedőn feltolni a kantin épületéig a sport kedvéért. Az ötletes feladatok elnyerték mindenki tetszését, hiszen nem csak a puszta erőn és kitartáson volt a hangsúly, hanem a feladat-orientált csapatmunkán is.

Nem volt időnk késlekedésre, újabb feladatokat kaptak az immáron rajokra osztott bajtársak. Az előző Küldetésen könnyű dolguk volt, hiszen kötelek és alpinistaeszközök segítségével kellett épületről fel- és lemászniuk, valamint más módokon behatolniuk. Most csak egymásra és a legalapvetőbb felszereléseikre támaszkodhattak. Csapatmunka a legmagasabb szinten! Ez volt a kiképzőink kívánalma. Jól vizsgáztak a jelenlévők, a bizalom, az erő és csapatmunka kiváló szinten egyesült a cél érdekében.

A következő sorakozó után máris egy eligazításon vettek részt a jelenlévők. Egy alaposan megtervezett szituációs épületharcászati gyakorlatot kellett végrehajtani a rajoknak, ahol az eddig tanultakat kellett szimulált harci körülmények közt alkalmazniuk meghatározott időkereten belül.  A „túsz élete” a tét. Természetesen nem maradtak el a hanghatások és látványelemek sem, így megfelelően stresszkeltő volt a környezet. A három csapat három különböző próbatételt élhetett át.

A nap kulináris szempontú fénypontja a kiváló ebéd elfogyasztása volt, amit logisztikai és ellátó csoportunk, az MNA Dunakanyar tagjai készítettek el számunkra. „Nem gondoltam volna, hogy Pestre kell jönnöm egy ilyen jó paprikás krumpliért” hangzott el egy alföldi bajtársunk szájából. A szervezők és résztvevők nevében teljes mértékben csatlakozunk az elismeréshez.

Az ebéd után kis pihenő következett, ahol a bajtársaknak alkalma nyílt beszélgetni egymással, valamint az új jelentkezők is tájékozódhattak a csatlakozás további feltételeiről. A csoportvezetők rövid eligazításon vettek részt, majd folytatódott a program aktív része.

További feladatok és szituációs gyakorlatok következtek, melyekről a nyilvánosságnak nem számolhatunk be.  Közeledett az este, valamint a kiképzők által is várva-várt feladat, az épületharcászati akadálypálya! A bajtársaknak egyenként kellett végighaladniuk a számos feladatot tartalmazó pályán, sokszor tűzön és sűrű füstön keresztül, fegyverropogás közepette. Minden szoba újabb leküzdendő akadályt jelentett, és mikor már erejük elfogyni készült, akkor az élőerő elleni küzdelmek kerültek sorra, fegyverrel vagy anélkül. A bajtársak kiváló küzdőszellemről tettek tanúbizonyságot, a férfias erőpróbát mindenki legjobb tudása szerint jó és kiváló minősítéssel teljesítette. Mire mindenki végzett, már az alkonyat fénye derengett csak a horizonton. Az utolsó sorakozónál kiképzőnk elismerő szavakkal illette a programot végigharcoló tagokat és jelentkezőket.

A programot egy ízletes vacsora zárta, melyet a tábortűz és a fáklyák fényénél fogyasztottak el a bajtársak, jókedvű beszélgetés közepette. Éjfélhez közeledett az idő, mire útra keltek az utolsó tagjaink is. Köszönjük minden jelenlévőnek, hogy kitartó munkájával hozzájárult a rendezvény sikeréhez!  A tapasztalatok alapján büszkén jelenthetjük, hogy a Küldetés folytatódik!

Harc nélkül nincs győzelem!

MNA Budapest