A szebb napokat is megélt Tiszabura egy alig 3000 lelkes község Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A 2001-es népszámlálás szerint a lakosság 28%-a cigány, a helyi iskolában azonban már nem találni fehér gyereket, a közel négyszáz főből valamennyi a helyi cigány „kisebbséget" képviseli. Ennek megfelelően komoly támogatásban is részesül a burai tanintézmény. Az alábbiakban a szoljon.hu riportjából szemezgetünk:

Az iskola tantermeiben a padok, a székek a kor legmodernebb követelményei szerint vannak méretre készítve, a digitális tábla, a projektor már valóban a XXI. század iskoláját idézi.

Egy teremmel odébb mintha nem is ugyanabban az iskolában lennénk. Az osztályterem ajtaja, mint a legutolsó kocsmában, beszakítva. Az erős legény ökölnyomát hónapok óta hordozza magán a bejárat. A padok lapja felszaggatva, az ablak kitörve, a falak lecsupaszítva és összefirkálva.

- Amint ön is láthatta, hihetetlen a kontraszt a két terem között - jegyezte meg az igazgatónő. - Pont azért, hogy a gyerekeket megpróbáljuk ránevelni a tulajdon értékére, első osztálytól kezdve nyolc éven keresztül ugyanazon terembe járnak. Van olyan csoport, amelyiknél nyitott fülekre leltünk, az vigyáz rá, megóvja az állagát, a másik viszont elzárkózik az élet minden szépségétől, a rombolásban, pusztításban leli csak örömét.

Ehhez ráadásul még hozzávehetjük, hogy a cigány gyerekek lényegesen hamarabb érnek, mint magyar kortársaik. Az ötödik osztályba lépve szinte „kisfelnőttnek" képzelik magukat, és sokan meg is próbálnak úgy élni. Amióta a törvényeink engedélyezik, hogy szülés után visszatérjen az általános iskola padjaiba az anyuka, hihetetlen lavina indult útjára. Többször előfordult már, hogy valamelyik 13-14 éves diáklányunk bejelentette: terhes és hamarosan szülési szabadságra megy.

A tiszaburai önkormányzat köztudottan rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van. Kapcsolták már ki az áramot, a gázt a hivatalhoz tartozó épületekben, megszűnt a közétkeztetés, s mindez az iskolában is érezteti hatását.

- Télen két hónapig nem volt tanítás nálunk, mert a szolgáltató lekapcsolta a gázt, s nem volt fűtés a tantermekben. Aztán áramunk nem volt napokig, pedig éppen akkor kaptuk meg a vadonatúj digitális táblákat és projektorokat - mesélte az igazgatónő. - A gyerekek csak tengtek, lengtek abban az időben otthon vagy éppen az utcákon. A szülők gyorsan rájöttek, hogy mennyivel egyszerűbb dolguk volt, amikor napközben nem nekik kellett csemetéikre vigyázni, hanem a mi felügyeletünk alatt voltak.

Így most sokszor a szülők kísérik el egészen az iskola kapujáig gyerekeiket, nehogy elcsavarogjon valamelyikük. Renitensek persze nálunk is vannak. Akad olyan diákunk, aki már 400(!) igazolatlan óránál tart. Ezt jeleztük az önkormányzatnak, mely természetesen azonnal megszüntette a családi pótlék folyósítását. A gyermekvédelem, a családsegítő, illetve a gyámügy viszont természetbeni juttatásban, közös bevásárlás keretében visszaadta a családnak az elvont összeget. Cigarettát, szeszes italt nem, de bármi egyebet vehettek. Mint kiderült, a szülők még örültek is, hogy nem készpénzt kaptak, mert így nem kellett attól tartaniuk, hogy az uzsorás, akinek tartoznak, elveszi tőlük forintjaikat.

Jelenleg harminckét pedagógus dolgozik a tiszaburai iskolában, hatan a határon túlról, a Felvidékről, Kárpátaljáról vagy éppen Erdélyből települtek át. Valamennyien a településen élnek.

- Nem szándékosan alakult így a tantestület összetétele, de Tiszaburának mára sajnos olyan a hírneve, hogy szinte lehetetlen szakképzett, fiatal nevelőt találni - vélekedett Tárcza Zoltán, az iskola egykori testnevelője. - Nyugdíjba készülődtem, amikor az akkori igazgató megkért, hogy kapcsolataimat kihasználva próbáljak meg egy fiatal testnevelő házaspárt idecsábítani. Fel is mentem az egyetemre, beszéltem a tanulmányi osztály vezetőjével, aki összeismertetett a számomra ideálisnak vélt jelöltekkel. Érdekelte őket a dolog, örültek a munkalehetőségnek, így azonnal autóba ültünk, és lehoztam őket Tiszaburára. Talán öt percet tölthettek el az iskolában, amikor úgy döntöttek, köszönik szépen a lehetőséget, de inkább nem élnek vele. Szinte elmenekültek a településről.

Egy külön írást is megérne, hogy egy elvileg magyar többségű településnek hogyan lehet már 9 éve cigány polgármestere, illetve, hogy miért csak kizárólag cigányok ülnek a képviselőtestületben. Az okokat valószínűleg nem kell hosszasan magyaráznunk a kedves olvasóknak, miután megtekintették az alábbi képgalériát a legutóbbi, 2010-es önkormányzati választásról.

"Választási gyűlés"

A választási bizottság tagjai

Jönnek a szavazók

Jönnek az eredmények

Győzött a "Fiatal Romák Országos Szövetsége" (FIROSZ)

Mindenki (?) örül...

Az eredmény

Tiszabura egyébként annak ellenére százmilliós adósságba verte magát a cigány vezetés óta, hogy évi félmilliárd forint támogatásban részesül az önkormányzat. Farkas László polgármester erről nyíltan így beszél: "Azért jó, hogy az önkormányzatban mindenki egy színt képvisel, mert így nem csinálunk presztízskérdést abból, hogy ne legyünk mínuszos, hátrányos helyzetű önkormányzat, és így nagyobb esélyekkel indulhatunk pályázatokon". 

A cigány vezetésű önkormányzatban szintén áldatlan állapotok uralkodnak. Egy helyi asszony szerint azért uralkodik káosz, "mert a Farkas a rokonait teszi mindenhova, még akkor is, ha nincs semmi iskolájuk, és a saját nevüket sem tudják leírni".

A cigány vezetés óta 600 cigány dologzik közmunkásként, azonban ez a fajta közmunka-program egyáltalán nem működik, pusztán a polgármester támogatóinak pénzelését szolgálja. "Csak az kap közmunkát, aki testvér vagy rokon" - állítják az egyik faluvégi cigánytelepen lévő Dankó Pista utcai kocsmában italozók, akik kiabálva szidják a polgármestert. "Aki meg pénzt kap, az se dolgozik, csak egy hónapból egy hetet, de van, akinek házhoz is viszik a jelenléti ívet, hogy ki se kelljen mozdulnia" - teszik hozzá.

"Ha itt 600 közmunkás dolgozna, maga szerint nem kéne minden kerítésnek csillognia, mindennek virágoznia, nem kéne az öregasszonyok kertjében a füvet ingyen lenyírni?" - kérdezi a falu másik végén egy férfi, aki azt bizonygatja, hogy jól ismeri a falu életét.

Több magyar tiszaburai is arról beszél, hogy a szomszédos Tiszaroff ragyog, Tiszabura viszont csak pusztul, mert a közmunkások semmit nem csinálnak. A férfi szerint emiatt az egyik önkormányzati képviselő levelet is írt a regionális munkaügyi központnak, de a levelet visszaküldték, a faluban pedig hangosbeszélővel olvasták fel, hogy lám, valaki el akarja venni a közmunka-pénzt az emberektől.

Azt hiszem nem járok nagyon messze a valóságtól, hogy a mai Magyarországon több tucatnyi hasonló sorsú település van. Be kell látnunk, hogy ennek az alattomos cigányinváziónak nem tudott gátat szabni eddig egyik demokratikus kormány sem. Az is valószínű, hogy az utolsó órában vagyunk. Ha nem teszünk gyorsan valamit, hamarosan megyényi területek fognak elveszni a magyarság számára. Elég volt a demokratikus bohóckodásból! Jöjjön a gyökeres megoldások ideje, jöjjön a Hungarista Mozgalom!

Az origo és a szoljon.hu polkorrekt riportját a valósághoz igazította:

Botka János - Kitartás.hu