A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -1. Fejezet

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ZSIDÓTÖRTÉNETE

Az amerikai zsidók története Kolombusz Kristóffal kezdődik. 1492 augusztus 2-án több mint 300 000 zsidót űztek ki Spanyolországból és augusztus 3-án, másnap Kolombusz felszedte a horgonyt és nyugat felé hajózott egy csoport zsidóval a fedélzeten.

Ők nem menekültek voltak, mivel a látnoki tengerész terveit már jóval indulás előtt támogatták befolyásos zsidók. Maga Kolombusz elmondja, hogy sokat érintkezett zsidókkal. Az első levelét, amelyben felfedezéseit részletezte, egy zsidónak írta. Valójában magát az eseménydús utazást, amely az emberiség tudását és gazdagságát a 'világ másik felével' egészítette ki, zsidók tették lehetővé. Az a kellemes történet, hogy Izabella királynő ékszerei finanszírozták az utazást, alapos kutatás után eltűnt.

Három maranó, azaz titkos zsidó volt akkor, akik a spanyol udvarban igen befolyásosak voltak: Luis de Santagel, aki fontos valenciai kereskedő volt és aki a királyi adóügyekkel foglalkozott. Rokona, Gabriel Sanchez, aki a királyi kincstárnok volt és barátjuk, Juan Cabrero a királyi kamarás. Ezek szüntelenül Izabella királynőt dolgozták meg a királyi kincstár üresedésének rémképével és annak valószínűségével, hogy Kolombusz felfedezi India mesés kincseit, ameddig a királynő hajlandó volt ékszereit a tőke biztosítékaként zálogba adni. De Santagel kikönyörögte az engedélyt, hogy ő megelőlegezhesse az utazást, amit aztán meg is tett, összesen 17 000 dukátot, ami akkor 5000 fontnak felelt meg, mai értékében (1920-as évek - fordító) 40 000 font.

Kolombusz utazásába legalább három zsidó társult bele: Luis de Torres, tolmács, Marco a sebész, Bernal, az orvos, Alonzo de la Calle és Gabriel Sanchez. Luis de Torres szállt elsőként partra, ő fedezte föl elsőként a dohány használatát. Kubában telepedett le és azt lehet mondani, hogy ő volt a dohányüzlet zsidó ellenőrzésének atyja, úgy ahogy az ma is létezik.

Kolombusz régi támogatói, Luis de Santagel és Gabriel Sanchez sok kiváltságot kaptak a munkában játszott szerepük miatt, Kolombusz maga azonban egy össszeesküvés áldozata lett, amelyet Bernal, a hajóorvos szőtt és jutalma igazságtalanságok és bebörtönzés volt.

Ez után a kezdet után a zsidók mind jobban úgy tekintettek Amerikára, mint gyümölcsöző területre, és erős kivándorlás indult meg Délamerika irányába, elsősorban Brazíliába. Mivel azonban a brazilok és a hollandok között hadi ellentét volt, amelyben zsidók is résztvettek, a brazíliai zsidók szükségesnek látták, hogy kivándoroljanak a holland gyarmat irányába, amelyet ma New Yorknak hívnak. Peter Stuyvesant, a holland kormányzó nem értett egyet azzal, hogy ezek az emberek ott letelepednek és elrendelte, hogy hagyják el az országot, de a zsidók előzőleg gondoskodtak arról, hogy letelepedhessenek ha nem is látják őket szívesen, mivel amikor Stuyvesant rendelkezéset visszavonták, az igazgatók ennek egyik okául 'azt a nagy összegő invesztíciót nevezték, amelyet a zsidók a társaság részvényeibe fektettek'.

Ennek ellenére megtiltották nekik közhivatal viselését és kiskereskedelmi üzletek nyitását, amelynek hatására a külkereskedelemmel foglalkoztak, amelyet hamarosan monopolizáltak európai kapcsolataik révén.

Ez csak egy illusztrációja a zsidók találékonyságának. Tilts meg neki egy irányt, és ő egy másikban fog kitűnni. Ha megtiltják neki, hogy új ruhákkal kereskedjen, akkor használt ruhákat fog eladni ez volt a szervezett használtruhakereskedés kezdete. Ha megtiltják neki az árukkal való kereskedést, akkor hulladékokkal fog kereskedni - a zsidó a hulladékkereskedelem alapítója a világon.Ő a hulladékhasznosítás alapítója - gazdagságot talált a civilizáció hulladékában. Megtanította az embereket, hogy hogyan használjanak régi rongyokat, hogyan tisztítsanak régi tollat, hogy használják a feltört diót és a nyúlszőrt. Mindig volt érzéke a szőrmekereskedelem iránt, amelyet ma ő ellenőriz és nevéhez fűződik az egyszerű bőrök felhasználása, amelyek ma különböző csábító kereskedelmi nevek alatt vannak forgalomban mint értékes eredetű szőrmék.

Peter Stuyvesant akaratlanul kényszerítette a zsidókat, hogy New Yorkot Amerika első számú kikötőjévé tegyék, és annak ellenére, hogy az amerikai forradalom ideján a legtöbb New Yorki zsidó Philadelphiába menekült, legtöbbjük visszatért New Yorkba az első lehetőség megragadásával, ösztönösen érezve, hogy New York nekik paradicsomi nyerési lehetőségeket nyújt. És ez a sejtés igaznak bizonyult.

New York a világ zsidó lakosságának legnagyobb központja. Az amerikai import és export nagy részét itt adóztatják meg és itt fizeti minden amerikai iparág sarcát a pénz mestereinek. Maga a város területe is zsidó birtok (holding).

Nem csoda, hogy zsidó írók ennek a példa nélküli jómód, ellenőrizhetetlen gazdagság és hatalomnövekedés láttán lelkesen elmagyarázzák, hogy az Egyesült Államok az Ígéret Földje amelyet a próféták jósoltak meg, és New York az új Jeruzsálem. Némelyek még tovább mentek és a Rocky hegység csúcsait 'Cion hegyeinek' nevezték, és okuk volt rá, ha a zsidók bányászat és tengerparti hatalmát figyelembe vesszük.

George Washington idején kb. 4 000 zsidó élt az országban, legtöbbjük jómódú kereskedő. Az amerikai oldalt támogatták és a gyarmatok harcát kölcsönökkel segítették kritikus időkben.

Ötven éven belül az Egyesült Államok zsidó lakosságának számon tartható növekedése több mint 3 300 000 volt. A mai állapotot senki sem tudja pontosan felbecsülni.

Ahhoz, hogy azokat az iparágakat összeírjuk, amelyek az Egyesült Államokban zsidó ellenőrzés alatt állnak, akkor az létfontosságú iparágakat érintenénk, azokat, amelyek tényleg létfontosságúak és azokat, amelyek létfontosságúvá fejlődtek. A színházi üzlet teljesen zsidó: A színműírás, a könyvelés és a színházak működtetése teljesen zsidók kezében van. Ez az oka annak, hogy ma szinte minden darabban propaganda van, néha vakító üzleti reklám, néha közvetlen politikai utasítás.

A filmipar, a cukoripar, a dohányipar, több mint ötven százaléka a húscsomagolási iparnak, a cipőiparnak több mint hatvan százaléka, az ország zenei üzletének nagy része, az ékszeripar, a gabona, gyapot, olaj, acél, hetilapok írása, hírközlő irodák, a szeszesitalüzlet, a kölcsönzés, ezek csak azok az iparágak, amelyeknek nemzeti és nemzetközi jelentősége van és a zsidók ellenőrzése alatt állnak, vagy egyedül vagy a tengerentúli zsidókkal szövetkezve.

Az amerikai nép nagyon meg lenne lepődve ha az 'amerikai üzletemberek' sorát látná, akinek nemzetközi hírneve van. Ezek többnyire zsidók. Ez fényt vethet azoknak az 'amerikai üzleti módszereknek' a hírnevére, amely a világ sok részén tapasztalható. Ha különféle fajú emberek üzletelhetnek 'amerikai' név alatt, mégpedig jogszerűen, akkor nem meglepő, hogy amerikaiak nem vesznek némely leírást észre, amelye a nemzetközi sajtóban az amerikai módszereket leírja. Ha az amerikai üzlet hírneve károsodott, az azért volt, mert nem amerikai módszereket használtak amerikai név alatt.

A zsidó gyarapodás példái az Egyesült Államokban mindennaposak, de a gazdagság, amely csak az előrelátás és szorgalom jutalma, nem keverendő össze az ellenőrzéssel. Lehetetlen lenne bármely gój szövetségnek hasonló körülmények között az irányítást átvenni, ahogy zsidók azt tették, mert a gójokban nincs meg az együttműködés és összeesküvés készsége és az intenzív fajiság összetaró ereje, amely a zsidót jellemzi. A gójnak nem jelent semmit, ha egy másik ember szintén gój; egy zsidónak az szinte minden, ha a szomszédja is zsidó.

A nemzetközi zsidó tervet, hogy a pénzügyi piacukat az Egyesült Államokba hozzák, az amerikai nép nem akarta. A történelmi példák óvnak ettől. Ez azt jelentette, hogy a világ gyanakvással figyelte Spanyolországot, Velencét, Németországot vagy Nagybritanniát amiatt amit zsidó pénzemberek követtek el. A legfontosabb meggondolás az az, hogy a legtöbb nemzetközi feszültség amely ma létezik, az annak a haragnak a következménye, ami amiatt állt elő, amit zsidó pénzhatalom követett el nemzetek neve alatt rejtőzködve.

'A britek tették ezt', 'a németek tették ezt', amikor a nemzetközi zsidó tette azt, akinek sakktábláján a nemzetek csak foltok. Ma a világon sokszor hallani: 'Az Egyesült Államok tette ezt. Ha nem tette volna, a világ ma jobban állna. Az amerikaiak aljas, kapzsi, kegyetlen emberek.'

Miért? Mert a zsidó pénz hatalmi központ van itt és pénzt csinál a mi sérthetetlenségünkből és Európa aggodalmából, kijátszva egyiket a másik ellen. És mert olyan sok úgynevezett 'amerikai üzletember' külföldön ma nem amerikai, hanem zsidó.

Polgárok, ébredjetek föl és vegyétek észre, hogy manapság meg a fehér népek sem láthatják egymást közvetlenül, csak zsidó szemeken keresztül. Nagybritannia és Franciaország ritkán látnak amerikai képviselőt aki nem zsidó. Ez lehet annak az oka, hogy ők is zsidókat küldenek hozzánk gondolván, hogy mi előnyben részesítjük ezeket.