Aki elfogulatlanul, politikai formációk magyarázatait kizárva szemügyre veszi a politika világát, azt tapasztalja, hogy valami alapvetően nincs rendben a fönnálló rendszerrel, mintha a végéhez érkezett volna. Hatalmi ösztönből a mostani Orbán-kormány ellenzéke magát a fönnálló kabinetet nevezi rendszernek, mintha az csaknem teljes mértékben elszakadt volna az 1989-es köztársasági váltástól. (Volt ugyan néhány intézményi összetevő, mellyel az Orbán-kormány leszámolt, ettől függetlenül a politikai berendezkedés atlantista alapállása nem változott.) Nehéz pontosan meghatározni azt a stádiumot, melyben az omladozó politikai berendezkedés éppen található. Lehet azt mondani, hogy most kezdett el összeomlani a rendszer, vagy azt, hogy közel van az összeomláshoz, miként azt is, hogy az már összeomlott. Mindhárom, általunk fölvázolt stádium aktuálisként való leírása bír bizonyos magyarázó érvénnyel a folyamatok értelmezésében. Az alábbiakban néhány gondolat erejéig közelebbről rátekintünk a három fokozatra.

Amennyiben az első állapotot, az elkezdődött összeomlást állapítjuk meg, nem tévedhetünk túl nagyot. "Valami elkezdődött a világban" a 2008-as pénzügyi válsággal, és természetesen ez is begyűrüzött Magyarországra. Míg jól fizetett elemzők a válság végéről beszéltek és beszélnek évek óta, addig csak a folyamatos süllyedést észleljük szerte Európában. Nem lehet ugyanazt terápiaként használni, mint ami a válságot okozta. Az "elit" és az "elit-ellenesek" köre erre már rájött, legalábbis néhányan már mondanak használható ötletet is, de a fönnálló keretek között a problémák halmazát lehetetlen megoldani. Maga az Orbán-kormány ezért kezdte el feszegetni a kereteket, de a kormányfő már túlzottan benne van a régi rendszerben, ahhoz hogy valós világ-alternatívát nyújtani képes államférfiak komolyan vegyék. A keleti nyitásból keleti pofon lett, hiszen nehezen képzelhető el kettős lojalitás. A cionkapitalista világrend, illetve hazai helytartósága elkezdett összeomlani, mert a parazitizmuson kívül a nyugati liberáldemokrata elitek semmit nem tudnak fölmutatni.

Olyan jelek is akadnak, melyek szerint közel vagyunk az összeomláshoz, azaz a második stádiumban vagyunk. Szaporodnak a rendszer önleleplezései, a politikai legitimáció szertefoszlik. Nagyszerű példa erre a Szaniszló-ügy, mikor az ismert televíziós személyiség, nyíltan beszélhetett a kormánypárttól nem egészen távol álló csatornán, "háttérhatalom" és egyéb beszédes kifejezéseket használva. A rendszernek muszáj néha egy kicsit mutatni az arcából, hogy az őt kritizáló hangok elhalkuljanak. Tulajdonképpen új távlatokat szab a rendszer, hogy fönntartsa magát, hogy "legyen mit kritizálni", de hosszútávon ezzel lebontja magát. A közel álló összeomláshoz adalék még a nyugati világ katasztrofális makrogazdasági helyzete, mely a pénzügyi szféra utóbbi egy-másfél évtizedes dominanciájának köszönhető. Teljesen spekulatívvá, kaszinó szerűvé vált a nyugati világ pénzügyi rendszere, a féktelen mohóság romba döntötte azt, aminek elvileg finanszíroznia kellett volna a reálgazdaságot. Ám legfőképpen Magyarország vonatkozásában reálgazdaságról már a legkevésbé sem beszélhetünk. Mondhatjuk, hogy ez a szféra összeomlott, és pénzügyi manipulációk tartják életben az egész cionkapitalista (avagy parlamentáris-demokratikus) mutatványosbódét.

Arról, hogy a rendszer már összeomlott, maga Tamás Gáspár Miklós is cikkezett már bő évtizeddel ezelőtt. "A rendszer" alatt ő a 89-es kerekasztalos parádét érti, nem egy átfogóbb struktúrát. Ez akkoriban példa volt a rendszer föntebb idézett szándékolt önleleplezésére, de akkor még messze voltunk a 2006-os ősztől és az orbáni hatalmi modelltől, valamint a pénzügyi válság 2008-as kirobban(t)ásához. Az ígéretekből semmi nem teljesült, a 89-es rendszernek semmi pozitívuma nincs. Szociális, morális szemszögből sincs fölötte a 89-es rendszer a Kádár-rendszernek. Lehet utazni és dolgozni külföldön? - Itthon mégis ki marad? Itthon mi épül? Semmi az égvilágon! Hátországok épülnek Magyarországon, ahol a kormányzati munkának nevezett szemfényvesztés voltaképpen legalizált maffiatevékenységnek tekinthető, semmi másnak. Aki ezt nem látja, az játsszon tovább a saját életével, mi ebben nem támogatjuk! A Magyar Nemzeti Arcvonal 1989 semmilyen ostobaságot nem támogat, se polgárháborút, se kopogtató cédulák gyűjtését, semmilyen elmebeteg pótcselekvést. Az MNA 1989 várja azokat a hazafiakat, akik már nem hisznek a "független, demokratikus jogállam" nevű bohózatban, giccses magyarkodásban, csak a sziklaszilárd szellemi és fizikai munkában, a rend építésében. Mi magunkat építjük, míg a rendszer leépül; a rendszer megdönti magát.

Nagy Róbert - Hídfő.net